Ha a helyi piacot nézzük, logikus lépés lenne egy negyedliteres rakéta piacra dobása. Az ilyen kisméretű, sportos gépek valódi „superbike”-ként robbannának a havonta több mint félmillió (!) új kétkerekűt felszippantó ázsiai szegmensben, alaposan rálicitálva a jelenleg forgalmazott egy- és kéthengeres típusokra.
Attól sem kell tartani, hogy a megfizethető, de kissé elavult alapokra épülő régi sornégyesek megbuknának az engedélyezési procedúrán, elvégre nem Svájcról beszélünk, s a messzi keleten valószínűleg egyszerűbb típusengedélyt kérni a kevéssé környezetbarát típusokra.
Két-három évtizede még komoly piaca volt a mindössze 60-70 köbcentis hengerekkel gépészkedő negyedliteres sornégyeseknek. A Yamaha Zeal, a Kawasaki ZXR250, a legendás CBR250R vagy éppen a Suzuki 250-es Banditja valódi sportmotor alternatívát nyújtott a fiataloknak. Később azonban a relatív magas gyártási költségek és az egyre szigorodó környezetvédelmi szabályok miatt kihalt a kategória, s ezért is lenne örömteli, ha valamelyik gyártó leporolná a régi terveket, és újra előhúzna egy könnyű kis rakétát a bűvészkalapból.
Akárhogy is, a híresztelések szerint reális esély van arra, hogy feltámad a rég halottnak hitt kategória, újra életteli, hegyes minirakéták születhetnek, ám ezzel el is érkeztünk az európai motorosok problémájához. Egy pörgős, 250-es négyhengeres, pláne, ha valamelyik régebbi konstrukció leporolásával készül, aligha lesz alkalmas az egyre szigorodó környezetvédelmi normák teljesítésére. Marad hát a vágyakozás, s ha meg is valósul a projekt, esetleg a szürkeimport segítségével érkezhet néhány darab belőlük az öreg kontinensre, hogy legalább a pályanapokon belekóstolhasson a most jogsit szerző korosztály, hogy miként is visított egy ZXR250 a nyolcvanas években.