Az ember élete során különböző módon viszonyul a szabályokhoz, előírásokhoz. Úgy mondják, gyerekkorban főként dacosan fogadja, majd ahogy fejlődik a jelleme, inkább azért cselekszik helyesen - a büntetés félelme helyett -, mert megérti, hogy az előírások betartásával jót tesz, hozzájárul a közösség, a társadalom jobbá tételéhez. Akárhogy is, szabályok az élet minden területén akadnak, így a közlekedésben is, s ezek között is az egyik legfontosabb a maximális sebesség meghatározása, ami főként baleset-megelőzési célokat szolgál.

Rend a lelke mindennek

Az első sebességhatárra vonatkozó rendelet az Egyesült Királyságban született, még a tizenkilencedik században, tíz mérföld/órában megszabva a féktelen száguldás felső határát. Később ezt az egész országra kiterjesztették – igaz, akkor már húsz mérföldre emelve az értéket -, többek között ezért is települt át anno az utcai versenyzés a Man szigetre, ahol nem piszkálták a közúton száguldókat...

Végsebesség tesztre is alkalmas lehet a korlátozás nélküli német autópálya, feltéve, ha a többi közlekedő is időben észleli, hogy mire készülünk...

Hazánkban utoljára 2001-ben módosították alapjaiban a tempóra vonatkozó regulákat, ekkor nyolcvanról kilencvenre emelték fel az országúton előírt limitet, s egyben az autópályán is 130 km/h-ig tolták ki a szankciómentes gyorsítást. Korábban, egészen pontosan húsz évvel ezelőtt pedig a városhatárt elérve kellett új számokat megszoknunk, ugyanis a hatvanról ötvenre mérsékelték az urbánus környezetben megszabott felső határt. Ha rendszeresen motorozunk, ezek aligha jelentenek bármilyen újdonságot, de az országot elhagyva nem árt alaposan átnézni, miben is különbözik a szomszédos államok szabályozása a hazai környezettől.

Ausztriába érve kicsit lazábban kezelhetjük a gázt, mivel országúton kereken száz kilométeres sebességig húzhatjuk neki, sőt, autópályán is érhet meglepetés, mivel egyes szakaszokon – például az A10-es bizonyos részein – az eredeti 130-as tábla helyett 160-as táblákat találni. Ugyanakkor a hegyi utakon, szerpentineken gyakorta látni kiegészítő jelzéseket, melyek kizárólag a motorokra vonatkoznak. Ezek akár húsz-harminc százalékkal is visszavethetik a tempót, 70-80-as maximumot előírva a kétkerekűeknek, míg az autósok itt is százra állíthatják a tempomatot. Érdemes kiemelten figyelni az efféle táblákat, mert hétvégén rendszeresen ellenőrzik a szervek, hogy betartjuk-e a korlátozást. Szlovákiában a hazaihoz nagyon hasonló rendeletcsomag van érvényben, bár a motorosok által ingyenesen használható autópályán gyakran kell a tükröt lesni, mert az autósok meglehetősen rugalmasan kezelik a gyorsforgalmikra érvényes előírásokat… Észak felé tovább haladva Lengyelországban már láthatunk némi újdonságot, ugyanis ott száznegyven az autópályás limit. Ukrajnában valószínűleg az IZS, illetve Dnepr műszaki paramétereit vették alapul, mikor megalkották a jelenleg is érvényes szabályokat. Ezek alapján ugyanis a motorosok országúton és autópályán is csak nyolcvannal szerénykedhetnek, míg a négykerekűek kilencvennél és százharmincnál kell elvegyék lábukat a pedálról. Romániába átérve nem találkozunk sok újdonsággal, leszámítva a városokban gyakori hetvenes szakaszokat, amire ráadásul tíz százalékot nyugodtan rászámolhatunk, mivel ennyit még tolerálnak – a hivatalos közlemény szerint – a rend igencsak szigorú őrei. Szerbiában és Horvátországban nyolcvan, illetve kilencven a plafon, és városokon kívül ezt egy tízessel léphetjük túl különösebb szankció nélkül. Szlovéniában is az EU-ban megszokott limit van érvényben, annyi szigorítással, hogy országúton mindössze 7 km/h tűréssel dolgoznak a sebességmérők.

Rendhagyó, de megfontolandó szabályok

Egyfajta ikonként tekintenek a motorosok a Man szigetre, csodálva törvényes és féktelen száguldást. A valóság azonban bonyolultabb ennél, mivel az országút szabadsága azonnal semmibe vész, amint meglátjuk a városhatárt jelző táblát.

Nem jó korban élünk?

Talán kevesen tudják, hogy a sebességkorlátozás néhány államban csak pár évtizedes történelemmel rendelkezik. A tengerentúlon és Európában is akad jó pár ország – így többek között Svájc is -, ahol csak a hetvenes években az olajválság nyomán vezettek be felső limitet, korábban nem szabályozták, s így nem is büntették az országutak versenyzőit. Ausztrália egyes részein is csak 2007-ben fogadták el a 130-as plafont, de ott még hosszú évekig heves politikai csatározás folyt, hogy visszaállítsák a régi, szabadabb rendszert. A legfurább szabályozás a tengerentúlról származik: egyes államokban a közlekedők - meghatározott időtartamra – „előfizethetnek” a gyorshajtásra, ilyen esetben a kismértékű, 10-20%-os sebességtúllépést megúszhatják a korábban befizetett összeg fejében.

Itt harminc mérföldre – azaz nagyjából ötven kilométeres sebességre – kell lassítanunk, és ha elmulasztanánk, az itthon megszokottól sokkal borsosabb csekk vár minket. Harminc rugót kell kicsengetned, ha hetvennel beesel egy magyar településre, kint ennek kétszeresét is elérheti a bírság, amit ráadásul vaskos „ügyintézési díj” is terhel, hiszen a befizetést is le kell könyvelni valakinek… Ennek ellenére hasznos és működőképes a modell, mivel szigorúan ellenőrzik, hogy lakott területen belül – ahol az autók a legnagyobb veszélyt jelentik a gyalogosokra és kerékpárosokra – mindenki betartsa a korlátozást.

Németország autópályái is teret engednek a száguldásnak, ám az ajánlott tempó itt is 130 km/h, sőt, szankcionálhatják is ennek túllépését, ha a nagyobb sebesség miatt szenved valaki balesetet. A magasabb átlagsebesség ott nem vezet automatikusan több incidenshez, bár a remek statisztika a biztonságos infrastruktúra érdeme is, s emellett több ezer kilométeren van érvényben ideiglenes, vagy végleges 120-as limit, ha az adott szakaszon bármilyen balesetveszélyt észleltek az autópálya kezelői. Ilyen táblát nem csak közlekedésbiztonsági, de környezetvédelmi okokból is kihelyezhetnek, ha a légszennyezés mértéke vagy a zajártalom ezt indokolttá teszi.

Minimum sebességhatár?

Hazánkban főként a többsávos, városon kívüli szakaszokon írnak elő megengedett legkisebb sebességet. Az átlagosnál jóval lassabb tempó ugyanis legalább annyira veszélyes, mint a valós gyorshajtás, ezért autópályára és autóútra csak olyan járművel hajthatsz fel, ami legalább hatvan kilométeres óránkénti sebességre képes, és ahol kapaszkodósáv van, az egyes sávok minimum sebességhatárát is megszabják.

Motorral is érhet meglepetés: nem csak nekünk fekszenek a hosszú egyenesek...

Számos európai országban alkalmaznak ún. rugalmas sebességhatárokat, s ez általában szigorítást jelent, ha az időjárás és a forgalom megköveteli. A külső körülményekhez alkalmazkodó szabályozás hasznos eszköz relatív gyorshajtás kiküszöbölésére, mely gyakori tényező az incidensekben - száma nemritkán meghaladja a valós sebességtúllépésekét is a baleseti okok között.