A rijekai Alpok-Adria verseny már több mit 2 hete zajlott, lássuk hogy élték meg Vörös Sanyiék az eseményeket.

Újabb versenyen vagyunk túl. Bocs, versenyeken, mivel még mindig nem szoktam meg, hogy Sanyi Superbikeban és Superstockban is indul. A helyszín Rijeka volt, ahová már kedd este megérkeztünk, hogy szerdán korán a pályán legyünk. Sanyi egészen péntekig edzett, és csak jó pár euro fejében lehetett róni a köröket a pályán, mivel az időmérő edzés csak szombaton volt.

Persze munkában nem volt hiány sem nekünk, sem az őrangyaloknak, hiszen a szabadedzések sem teltek eseménytelenül. Az első � már pontosan nem is tudom, hogy melyik - edzésen Sanyi néhány kör megtétele után kiállt azzal, hogy a két gyors féktávon alig fog a fék, és ki akar ugrani a kormány a kezéből. Boxba be, motort bakra, a féktárcsát ki kell cserélni! Újra kimegy, ismét ugyanaz. Körözés, beállítás, körözés, beállítás, de a kormány egyre jobban csapkod és nemcsak féktávon.

Végül kiderült, hogy elhagytuk a kormánytengely anyát. Mondanom sem kell, hogy elfehéredtem. Ekkor mondtam először köszönetet az angyaloknak, hogy vigyáztak rá.

A körözés a továbbiakban egész zökkenőmentesen zajlott. Sanyi köröz, én időt mérek. Szokványosnak mondható, semmi különös nem történik. Hol gyorsabb, hol lassabb köröket fut, majd ismét kiáll, hogy állítsunk a motoron. Míg Lacival megbeszélik a történteket, én tisztítom a plexit. Egyszer csak Laci rámüvölt: - mi a fa..t csinálsz Gabi!

Hátraugrottam egy métert a motortól ijedtemben. Jézusom! Mi a francot csináltam? Ekkor látom, hogy az első gumin és a féktárcsán folyik valami. Gondoltam, ilyen hülye nem lehetek, hogy egy egész flakon Clin-t kiöntök a forró féktárcsára úgy, hogy észre sem veszem! Hát bizony nem ez történt!

Amit Clinnek véltünk, olaj volt. Rengeteg olaj a földön, a gumin, a tárcsán, az idomokon. A közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy az első villa ugrott szét, és abból folyt ki az olaj mindenre. Kész csoda, hogy Sanyi nem esett el! Ismét elfehéredés, imamondás, mehetünk szerelni.

Óriási mázlink, hogy pont erre a versenyre hoztunk egy tesztmotort a Full-Gastól, hogyha bármi van tudjunk mihez nyúlni. Köszönjük! Most ennek igazán nagy hasznát vettük, hiszen az első villa volt a harmadik alkatrész amit leszedtünk róla. Persze mondanom sem kell, hogy az addigi futómű beállítás ugrott a kukába. Miután ezzel este tízre végeztünk, észrevettük, hogy a Myrkivka által a Hungaroringen meggyalázott titán kipufogórendszer elrepedt. Sajnos a tartalék motoron csak acél kipufogó volt. Persze a gondoknak ezzel nem volt vége, hiszen az utolsó szabadedzésen, az egyik kanyarból való kigyorsításkor kétszer is leállt a motor. Komoly fejtörést okozott, hogy vajon mi lehet a gond, végül a dőlésérzékelőt hoztuk ki hibásnak. Oké, semmi gond, van egy tartalékmotorunk. A versenymotor dőlésérzékelőjét kiszereltük, a tartalékmotorét meg beszereltük. Ekkora már annyi mindent áttettünk, hogy egyszerűbb lett volna az idomokat átrakni a tartalék motorra, és azzal elindulni a versenyen.

Az időmérő edzések botrányosra sikeredtek, hiszen mindkét kategória első kvalifikációs edzését egy kör után leintették a rendezők, mert vagy bukás történt, vagy a pályát kellet tisztítani az olajtól, vagy az időmérő rendszer ment tönkre és azt szerelték, több mint egy órán keresztül. Azért a nap végére mindenki számára kiderült, hogy melyik rajtkockából vághat neki a vasárnapi versenyeknek. Sanyi Superbikeban a 7. helyről, míg Stockban az igen szoros időeredmények miatt a 14. pozícióból várhatta a rajtot. A szoros eredményeket szó szerint értsétek, mivel kilenc versenyzőnek sikerült 1.36-ot mennie.

Vasárnap azt hiszem nem csak én imádkoztam azon, hogy ne essen az eső, bár bizonyára voltak olyanok is, akik pont az ellenkezőjéért rimánkodtak. Lehet, hogy az elmúlt pár napban jópárszor elmormolt imáim hatására, vagy csak mert így volt megírva, az eső a Stock rajtjára elállt és a pálya is felszáradt. Sanyinak a rajt egész jól sikerült, de a cél végén akkora volt a tumultus, hogy nem igazán tudott előrébb kerülni. Hogy ő nem a rajt nagy mestere azt már megszokhattuk tőle, inkább a felzárkózásban jeleskedik. Mint már annyiszor, most is elkezdte leszedegetni az embereket körről-körre, egészen addig amíg az egyik körben jóval később bukkant fel a láthatáron, mint ahogy kellet volna, így lőtávolon kívül kerültek tőle az előtte motorozók. A késés oka a verseny utáni beszámolójából derült ki: hiába cseréltük ki a dőlésérzékelőt, a motor ugyanott, ugyanabban a kanyarban leállt, és ez az időveszteség elég volt ahhoz, hogy ne tudjon komolyabban előrébb kerülni. Ezen a versenyen sajnos meg kellett elégednünk a 13. hellyel. Ugyan minket nem érintett, de nem tudom megállni, hogy meg ne említsem azt a tényt, hogy MAGYAR DÍJKIOSZTÓ NEM VOLT!

Mivel a hibaforrást Bike-ra mindenképp ki kellett iktatni, Laci némi szivacsot épített be a dőlésérzékelőbe, ami reményeink szerint megoldotta a problémát. A Superbike rajtja sem volt egyszerűbb a Stockénál, és bónuszként még az eső is elkezdett cseperegni. Na, mindegy csak lesz valahogy. A piros lámpa kialudt és elrajtolt a mezőny. Sanyit 13-ként láttuk befordulni. Persze ezután hatalmas hajrába kezdett és sorra előzte meg az előtte versenyzőket. Sajnos a pályabírók nem mindig voltak a helyzet magaslatán, mert néha azt sem tudták, hogy milyen színű zászlót lengetnek, ami persze enyhe túlzás! Nem lengették, csak tartották maguk előtt, hogy biztosan ne tudják a versenyzők észrevenni mire szeretnék őket figyelmeztetni. Így volt ez a kék zászlóval is, Sanyi rengeteg időt veszített, mert a lekörözött versenyzők nem kapták meg időben a jelzést, hogy gyorsabb versenyző közeledik! Végül legnagyobb örömünkre a 6. helyen zárta a versenyt, ezzel a bajnokságban a 6. helyen áll, mindössze 8 ponttal lemaradva az elsőtől.

A cirkusz legközelebb ugyanide tér vissza június 25-27. között.