Érdekes elgondolkozni azon, hogy miként is nézne ki a közlekedés, ha nem állna rendelkezésre semmilyen benzines, illetve dízel erőforrás, sőt még gőzgépekre sem számíthatnánk. Vajon akkor is egyedül pöffeszkednének az emberek az egy-két tonna tömegű fémkasznikban, izzadtan vonszolva azt kilométereken át? Biztosan nem így történne, inkább a minél könnyebb, s hatékonyabb működésű, egy nyomon futó, valamint a földről felemelkedő alkalmatosságok jöhetnének szóba, mint a személyszállítás legjobb eszközei.
Nem véletlen, hogy ez a két szegmens került szóba, mivel a motorozás és a repülés alapvető szempontjai nagyjából megegyeznek. A használt járgány legyen minél könnyebb - még ha erre akad is néhány furcsa kivétel -, meghajtása a lehető legkevesebb veszteséggel, minél hatékonyabban működjön, a jármű kiterjedése pedig éppen csak akkora legyen, hogy az még ne akadályozza az utasok szállítását. Nem véletlen hát, hogy a fürge motorkerékpárok és a sok kompromisszumot igénylő, de villámgyors repülők keresztezése foglalkoztatja a feltalálókat, elvégre egy városban és országúton egyaránt használható, s alkalomadtán a levegőbe emelkedő emelkedő eszköz forradalmasíthatná a közlekedést, egyesítve a két kategória előnyeit. A következőkben a röpképes motorkerékpárokkal foglalkozunk, bemutatva a legígéretesebb, illetve a legelképesztőbb szerkezeteket is.
Nahát, ezek tényleg repülnek!
Elsőként éppen hazánk fia, Molnár Dezső gépe ugrik be, ha valóban egyedi és házilag készített repülő motorokról esik szó. A feltaláló tényleg a lehető legegyszerűbb, s egyben legolcsóbb alkatrészeket gyűjtötte össze, hogy elkészítse az egyszerűen csak GyroCycle névre hallgató gépét:
Nagyjából tíz évet emésztett fel a projekt, mely - mint látható - további finomításokra szorul, vagyis tényleg csak a legelvetemültebbek vállalkoznak ilyen megmérettetésre, időt és pénzt nem kímélve a munka során. Ugyanakkor a szó eredeti és átvitt értelmében is felemelő érzés, mikor a mérnöki munka eredményeként valóban működni kezd az egyedülálló prototípus.
Nem elég azonban létrehozni egy ilyen járgányt, ugyanis a törpeautónyi szélesség gyakorlatilag semmissé teszi a motorok eredeti előnyeit, a levegőben elérhető csekély sebesség pedig szinte csak a sárkányrepülőkkel vetekedhet, így ez a gép inkább csak érdekesség, mintsem valódi alternatíva. Larry Neal háromkerekűje is hasonló elv mentén készült, bár megjelenésében ez tényleg hasonlít például az egyszerűbb helikopterekre, nagy mérete és rendkívül széles nyomtávja miatt vajmi kevés köze van a valódi motorkerékpárokhoz:
A csehek apróságára a bevezetőben említett kritériumok szinte mindegyike igaz, ezáltal az ő szárnyaló bicajuk jár legközelebb a tökéletes megoldáshoz. Az első és a hátsó rotor karnyújtásnyi átmérőjű, a kis oldalrotorok még ennél is kevesebb helyet foglalnak, s nem mellékes, hogy tényleg könnyedén a levegőbe emelkedik és irányítása sem túl bonyolult.
Mint az Milan Duchek elmondta, őket is az elektromos hajtású járművek legnagyobb problémája hátráltatja, mégpedig a könnyű, nagy kapacitású, s egyben megfizethető akkumulátorok kérdése. Jóllehet, az iparág jelenleg hétmérföldes csizmában halad a fejlődés nem is annyira rögös útján, ezért elképzelhető, hogy éveken-évtizedeken belül ez a kérdés is megoldódik, s a drónok után zümmögő bicajok lephetik el a nagyvárosok egét.
Mindenkit megihletett
Motorépítő műhelyek tulajdonosai, producerek és rendezők egyaránt elcsábultak az elmúlt évtizedekben, és sorra pénzt öltek olyan ötletekbe, melyek visszatekintve megmosolyogtatják az embert, de a maguk korában azért érthető volt a próbálkozásuk. Ilyen az 1982-es Mega Force is, amiben gombnyomásra emelkedik fel a motor, ami az arckifejezéseket látva valószínűleg kéjes örömet okoz a tervezőknek és a vezetőnek is:Akad azért ennél egzaktabb kapcsolat is a két iparág között, mégpedig a közös erőforrások terén, s ezalatt nem a sárkányrepülőkben használatos motorkerékpár erőforrásokra gondolunk. Sokkal inkább a nagy víz túloldalán hódító őrületre, a csillagmotoros gépekre, melyekben a korabeli vadászgépekre jellemző, csillagalakban álló hengerek dolgoznak, egyedi külsővel felruházva a hosszúvillás vasakat.
Aki bővebben olvasna arról, miként építik be a csillagmotorokat a choppervázakba, valamint arról, hogyan is működnek ezek a spéci erőforrások, az Őrült motorépítők című írásunkban találhat sok-sok információt a különleges gépekről.
Ugyancsak az épített gépek táborát erősíti Mike Tamás Hondája, mely a vadászgépek motívumait viseli, lámpája helyén légbeömlőkkel, feltűnő fényezéssel és teljesen egyedi idomzattal.
A Fireblade különlegessége, hogy a hazai motorépítés hajnalán, még a kilencvenes években készült, alaposan meglepve a magyar és a nemzetközi motoros közönséget.
A cseh bringához nagyon hasonló elven, de sokkal kifinomultabb módon született a témakör egyik leghíresebb koncepciója, a Star Wars filmeket idéző Hoverbike:
A méretarányos modellen tisztán látszik, hogy az egymással fedésben működő rotorok helytakarékos és hatékony megoldásként jelenhetnek meg a jövőben, korábban nem tapasztalt páratlan szabadságot nyújtva a repülésre vágyó tulajdonosoknak. Összecsukható kivitele igazán megkönnyíti a szállítását, az elektromos hajtás biztonsága hozzájárul, hogy minél könnyebben kapjon repülési engedélyt, s a vevőknek már csak az esetleges tériszonnyal kell megküzdenie, mert arra - még - nem találtak megoldást a Hoverbike mérnökei...
Persze a profi járgányok ötletgazdái mellett mindig akadnak lelkes, de kevésbé kitartó és gazdag feltalálók, akik kevésbé átgondolt, de annál szenvedélyesebb gépeket tákolnak össze, csak hogy feliratkozzanak a - majdnem - repülő kétkerekűek alkotói közé:
Szárnyak nélkül repülni
A fogalmat lazábban értelmezve akadnak olyan motorosok, akik egyszerűen szeretnék ledönteni a fizika korlátait, még ha ez legtöbbször sikertelen próbálkozások és kórházi kezelések sorával is jár. Ide tartoznak a távol- és a magasugrás bajnokai, akik rendre megpróbálják a lehetetlent, vagyis túlszárnyalni a korábbi csúcstartók már-már hihetetlen rekordjait.
Egyik leghíresebb képviselőjük az a Robbie Maddison, aki kis híján 107 méter hosszú ugratásával beírta magát a szakág történelemkönyvébe. Elsőre talán nem tűnik elképesztőnek a 106,98 méteres érték, de a gyakorlatban ez annyit tesz, hogy egy komplett focipályát ugrott át, természetesen hosszában, mégpedig nagyjából 170 km/órás sebességgel. Az ausztrál fenegyerek egyébként azóta is számos mutatvánnyal hívta fel magára a figyelmet, legutóbb például egy sísáncról ugratott le a mélybe:
Nem csak a leghosszabb ugratás túlszárnyalása ad fejtörést a versenyzőknek, hiszen a rekordok könyve a legmagasabb motoros ugrást is számon tartja, s a bejegyzésben az a Graham Jarvis szerepel, aki immáron vagy tíz éve nem talál legyőzőre a Franciaországban, s azon belül is Port Medoc-ban felállított 5,11 méteres rekord óta. A fiatalember egyébként azóta sem lustálkodik, s egyik legfrissebb videójából tisztán látszik, hogy továbbra is kacérkodik a motorizált magasugrás gondolatával...
A motorozás és a repülés tehát ezernyi szálon kapcsolódik egymáshoz, s ki tudja, a technika fejlődésével talán a következő évtizedek egyre könnyebben elérhető légijárművei között egyre több olyan gép lát napvilágot, mely magán hordozza a repülők és a motorkerékpárok vonásait is.