A legveszélyesebb mindig az, amiről nem tudunk, nem látjuk, így közvetlenül tenni sem tudunk ellene. Gondoljunk csak a terroristákra vagy az iskolában puskázás közben mögénk lopakodó tanárra. Nem is gondolnánk, hogy egy átlagos garázsban vagy műhelyben hány ilyen láthatatlan gonosztevő leselkedik ránk, akiről persze csak közvetett módon szerzünk tudomást, általában akkor, amikor már túl késő. Ebbe a kategóriába tartoznak például a színtelen-szagtalan gázok vagy a poharunkba, ételeinkbe kerülő apró, ám annál veszélyesebb tárgyak, mint amilyen mondjuk, a fémreszelék, az eldurranó villanykörte szilánkja stb.
Az ezekhez hasonló alattomos veszélyek ellen csakis a megelőzés jöhet szóba, illetve a már bekövetkezett balesetek esetén az alapos felkészültség segíthet a károsodások csökkentésében, de főleg a pánik elkerülésében. Nézzük, hogyan lehet már csírájában elfojtani a legtöbb ilyen fenyegetést!
A műhely kialakítása és rendbentartása
A munkaterület helyes megtervezésével már sokat tehetünk a balesetek megelőzéséért, ezért tartsunk szem előtt pár egyszerű, Japánból származó alapelvet! Az első az úgynevezett műhelyháromszög: az előkészítés, a szerelés és a mosás helyszíne legyen elkülönítve, s egymástól nagyjából azonos távolságra helyezkedjenek el! (Ugyanez különben egy konyhára is alkalmazható.) Balhé esetén jó, ha a probléma helyben marad, és nem terjed át a többi területre. Célszerű biztosítani egy fővilágítást, és minden munkaállomás fölé helyileg egy plusz világítótestet helyezni. Ki kell alakítani az elégséges teljesítményű szellőztetőrendszert, valamint gondoskodni kell a megfelelő lefolyókról, veszélyesanyag-tárolókról, oltóberendezésekről, szénmonoxid- és tűzriasztókról, valamint elsősegélydobozról. Oltóberendezésekből mindig jó, ha van egy nagy palack, és a műhelyben az egyes munkaállomásoknál egy-egy kisebb is, mert tűz esetén nem biztos, hogy hozzá tudunk férni a termetesebb oltóeszközhöz. Ezen felül homokot is tároljunk, tűzesetnél szintén jól jöhet. Mindenképpen legyen áramtalanító kapcsoló, minél több helyen, annál jobb. Rendszeres időközönként, legalább havonta mérjük fel, hogy melyek azok az eszközök, amelyeket nem használtunk, és ezeket pakoljuk egy sorral hátrébb vagy helyezzük a raktárba, hogy elkerüljük a zsúfoltságot!
A második, hogy mindennek legyen meg a pontos helye, és mindent tegyünk is vissza oda. Ez a látszólag primitív tanács a következő esetekben segít: gyorsan kell valami, tudjuk hol van, és már nyúlunk is felé, de közben kiborítunk, feldöntünk valami olyat, amit nem tettünk a helyére. Murphy sosem pihen, és az esetek döntő többségében ez mindig valami gyúlékony, maró vagy drága és törékeny dolog lesz (vagy amire ráesik, ráfolyik). Ha többen használnak egy műhelyt, akkor ez még fontosabb. Lehetőleg egyszerre csak egy szerszám legyen elöl, a többit azonnal tegyük vissza a helyére!
„Az amerikai légierő legújabb, F-22 Raptor vadászgépének összeszerelésekor minden szerelő egy kártyát kap, melyet a szerszámtárolóba bedugva tudja csak kivenni a munkaeszközt. Amíg nem tette vissza, nem tud más szerszámot kivenni. A munkaidő végén a szerelőknek le kell adniuk a kártyát, ezzel az ottfelejtett szerszámok okozta balesetek száma drámaian csökkent.”
„Kezemben a tizenöt kilós blokk, vittem a helyére. Féltem, hogy leejtem, csak arra figyeltem. Nem is azt vágtam földhöz, hanem a fém szerszámosládát, amit a könyökömmel sikerült letolni az asztalról. Azóta kényelmesebben elférek a cipőmben, két lábujjam bánta.”
A harmadik, hogy minden legyen pontosan felcímkézve! Minden dobozra, ládára, tubusra, flakonra valóban az legyen ráírva, amit tartalmaz! Megint csak azt a példát lehet felhozni, hogy ha rajtunk kívül más lép be a garázsba, nem fogja tudni, amit mi már tudunk, hogy a „Fagyálló” feliratú flakonban igazából hipó, sebbenzin vagy ivóvíz van.
„Egy éjszakába nyúló meló után rendet raktunk a műhelyben, és a srácokkal úgy döntöttünk, kicsit megünnepeljük magunkat, legurítunk egy felest. Az én poharamba mosogatószer került, de ezt már csak akkor vettem észre, amikor majdnem lenyeltem. Szerencsére még éppen ki tudtam köpni, pedig nem sok hiányzott, hogy lehúzzam. Először azt hittem, ez valami poén volt, de aztán rájöttünk, hogy a többiek poharában is az van. Alkalmi kocsmárosunk 12 óra meló után elbambult kissé, ennyi történt. És még ő anyázott, hogy honnan találhatta volna ki, melyik üvegben van a kevert, mind egyforma, ráírva egyikre sincs semmi. Talán meg kellett volna szagolni, de ez pont nem jutott eszébe, színre jó volt, amit a poharakba töltött.”
A negyedik, hogy amit csak lehet, rakjunk a fal mellé, és soha ne helyezzünk semmit közvetlenül a polc szélére! Főleg olyan tárgyak esetén fontos ez, amelyekben gyönyörűen el lehet akadni, meg lehet botlani, például kábelek, vezetékek, de olyan tárgyak esetén is fontos, melyeket nem tanácsos felborítani, mint a gázpalackok, nyitott tárolók stb. Ha ugyanis valami mást ki akarunk venni a polcról, és véletlenül meglökünk valamit, az ne rögtön a padlóra essen, mert széttörhet, szétloccsanhat, szétrobbanhat, szétfolyhat stb.
.jpg)
„Csavarlazítót akartam levenni a polcról, persze közben a kezemben volt egy csavarkulcs, minek raktam volna le. Egy kézzel nyúltam be érte, és már mentem volna vissza a motorhoz, amikor csörrenést hallottam. Lenéztem és láttam, hogy sikerült levernem egy tiszta alkoholt tartalmazó üveget, ami azonnal széttört, a tartalma pedig szétfröccsent. Óriási mák, hogy megúsztuk, mert a haverom kábé két méterre tőlem egy hegesztés kellős közepén tartott.”
Minden eszközhöz csak olyan ember kerüljön, aki ért az adott gép kezeléséhez, és soha ne engedjünk be a műhelybe felügyelet nélkül idegent! Gyereket, háziállatot pedig, ha lehet, még felügyelet mellett se nagyon! Nehéz az éppen szerelt motor tulajdonosát távol tartani, nem is cél, de mindig a kijelölt helyen tartózkodjon, és ne nyúljon semmihez!
A jól megtervezett, rendben és tisztán tartott műhelyben sokkal könnyebb betartani a munkavédelmi, munka-egészségügyi, higiéniai előírásokat, és a tévedés következtében kialakuló balesetek számát is a lehető legalacsonyabbra csökkenthetjük. Inkább az elején töltsünk több időt a munkahely kialakításával, mint később bánjuk meg elhamarkodott, átgondolatlan döntéseinket! Ráadásul a bevezetőben említett váratlan, láthatatlan veszélyekkel csak így vehetjük fel a küzdelmet.
Cikksorozatunk hamarosan folytatódik, konkrét példákon, eseteken keresztül bemutatva, mire kell figyelnünk szerelés közben, ha épségben szeretnénk kijutni a műhelyajtón. Ittál már benzint? Szúrtad már magadba a csavarhúzót? Lélegeztél már be kipufogógázt? Ha igen, azért, ha nem, akkor azért kövesd nyomon írásainkat! Ha valamit kihagynánk, nyugodtan írd meg a hozzászólások között. Adjuk össze tudásunkat, hogy a motorozás és motorépítés továbbra is csak szórakozás legyen!