Már szerda reggel benzingőzös morajlástól volt hangos a tóparti kisváros, mint utóbb kiderült, a nyitónapon még sosem volt ilyen nagyszámú vendégsereg az Open Road Festen. Nem csoda, hiszen a szervezők igazán kitettek magukért, változatos időtöltési lehetőségek garmadája várta az érdeklődőket. Az első három napon vezetett túrákon vehettek részt a gurulni vágyók, a Harley-szüzek egy rövidebb út erejéig a szabadság érzésével ismerkedhettek meg, míg a fesztiválhelyszínen többek között kaszkadőr show és halálgömb, vezetéstechnikai bemutató, helikopteres sétarepülés, terepjárós élménypark, FMX-bemutató, katapult és számos egyéb műsor szórakoztatta a nagyérdeműt.
Az estéket a három helyszínen dübörgő rock ’n’ roll koronázta meg, és hogy a teljesség igénye nélkül csak néhányat említsek az ismert hazai és külföldi előadók közül, szerdán a T34, Deák Bill Gyula és a Best Of, csütörtökön a Twisted Sisters Tribute, a Nyughatatlan, a Karthago és az ACID/DC, pénteken a Motörbreath, az Ossian, a The Sweet, a Kiss Forever Band és Nemcsak Berry, végül szombaton a Cry Free, a The Silver Shine, Anna & The Barbies és a Helloween fokozta az amúgy is emelkedett hangulatot. A hajnalig tartó bulikon igazi dögös, zúzós szólamokra rophattak a fesztiválozók, a rockzene fenegyerekei mindannyian kitettek magukért, a jól ismert örökzöld dallamok mellett igazi újdonságok is felcsendültek a színpadokon.
Időutazás a ponyva alatt
A fesztiválon kíváncsiskodók nemcsak a legújabb modelleket ismerhették meg, hanem a Harley-Davidson múzeumban kiállított 22 veterán motort is, sőt a Sapka Művek által átalakított gyöngyszemeket is megcsodálhatták a márka szerelmesei. Igazi csemegék álltak az emelvényeken, a legidősebb vas az 1913-as, fellelt állapotú 9B modell, melyet eredeti festése és a mindmáig működőképes erőforrása tesz igazi ritkasággá, de a többi, huszadik század elején gyártott változat is szemet gyönyörködtetően idéz a patinás márka múltjából.
Még a második világháború idején készült, katonai célokra szánt kétkerekűket is találhattunk a pódiumon, ilyen az 1942-ben gyártott Harley-Davidson XA is, melyből mindösszesen 1010 darab készült. Sapka mester Time Machine nevű csodája mellett sem mehettünk el szó nélkül, ugyanis a Knuchklehead alapokból, 2007-ben átszabott gép a Motorépítő Világbajnokságon a Freestyle kategória előkelő, 5. helyét nyerte el. A hazai motorszabó egyik idén elkészült üdvöskéje is helyet kapott a tárlaton, az Ultima alapokból átalakított Black Brass a Motorépítő Bajnokság magyar fordulóján a Freestyle kategória első pozícióját érdemelte ki.
A legkisebb vagány
Engem is megcsapott a Harley életérzés szele, hiszen a sajtógurulás keretein belül kipróbálhattam az amerikai márka modelljeit. A Balaton-felvidéken túrázva kerültem közelebbi ismeretségbe a Harley-Davidson Streettel, mely a Dark Custom családot képviselve koromfekete kivitelben készült, és tankja alatt egy 749 cm3-es, folyadékhűtésű Revolution X V-Twin gépszív lüktet. Már első pillantásra látszott, hogy kisebb termetének köszönhetően a városi közlekedés viszontagságait is szem előtt tartották a mérnökök, mit több, méretes vízhűtőjével és felülvezérelt erőforrásával technikailag sem sokban különbözik bármelyik japán riválistól. Az alacsony építésű, filigrán megjelenésű Street a mélynövésű motorosoknak is ideális választás, emellett kellemes meglepetés, hogy a középre pozícionált lábtartóknak köszönhetően hosszabb távon is kényelmes a vas. A menetkészen is alig több mint 2,2 mázsás tömeget könnyedén mozgatja a V2-es blokk, ami a márka modelljeihez viszonyítva meglepően halk járású, sem alapjáraton, sem menet közben nincs különösebben említésre érdemes hangorkán, valamint az amcsi gépektől megszokott vibráció is kevésbé érezhető.
A számomra kissé keményre hangolt első teleszkópok és hátsó rugóstagok jól teljesítettek a Veszprém környéki utakon, még a nagyobb kátyúkon is gond nélkül suhant át a fekete szépség, viszont a szimpla első féktárcsát kevésnek éreztem. A menetteljesítményre nem lehet panasz, annak ellenére, hogy a Street mindössze 53 lóerő leadására képes és 59 newtonméter forgatónyomatékot ad le, az ésszel motorozó, közlekedési szabályokat szem előtt tartó bukósisakosok számára bőven elég teljesítményt biztosít országúti viszonyok között is.
Alacsony tempónál és szűk manővereknél kiválóan irányítható, de nagyobb tempónál nem a legkiszámíthatóbban reagált a hirtelen kormánymozdulatokra. Összességében nagyon jó benyomást tett rám a paripa, és kedvező árának köszönhetően valószínűleg sokan választják ikonikus útitársként.
Ezrével az utakon
Szombat délelőtt újabb motorosok százai lepték el a rendezvény környékét, hiszen délben az Open Road Festről indult az ország legnagyobb motoros felvonulása. Több ezer járgány sorakozott fel, majd rendőri felvezetéssel hömpölygött az áradat Csopak, Balatonfüred és Tihany felé, s onnan Felsőörs és Balatonalmádi érintésével érkeztünk vissza Alsóörsre. A több órás gurulás során mindenki megtapasztalhatta, hogy igazán felemelő érzés ennyi bájker társaságában osztozni a közös élményben, és látva az út szélén ezrével integető embereket, kétséget kizáróan kijelenthető, hogy mindenki remekül szórakozott. Motoros legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy hány féle típusú, évjáratú és stílusú gép dübörgött végig a Balaton partján. Voltak, akik sisak nélkül, mások álarcban vagy rajzfilmfigurának öltözve indultak útnak, de még cumit szorongató apróságokat is felfedeztünk a guruló rengetegben.
Miért pont Harley?
Megkérdeztünk néhány Harley-Davidsonnal érkező fesztiválozót, hogy mit is jelent számukra a Harley életérzés. A válaszok eléggé változatosak, de egy dologban mindenki egyetértett: a motorozás nyújtotta szabadság e gépekben ölt formát.
Simon Zoltán, Szlovákiából:
„Gyerekkorom óta szeretem a kétkerekűket, és szerintem mindenkinek az a vágya, hogy egyszer eljusson a Harley-ig. Amikor rajta ülök, és egyedül vagyok az utakon, alacsony fordulaton odahúzok neki, azt a hangot és rezgést nem tudja visszaadni másmilyen motor. Sok gépet kipróbáltam már, de mikor ráültem az első Harley-ra, rögtön tudtam, hogy megérkeztem, és már nem kell tovább keresgélnem. Kicsit ahhoz hasonlítanám, hogy mikor megveszed az első Iphone-od, tudod, hogy a következő is ilyen típus lesz. Vagy benned van az érzés, vagy nincs - én ezen a gépen találtam meg önmagam.”
Nagy Ferenc, Tiszabercel:
„Még a keleti érából beszerezhető gépekkel kezdtem, MZ és Jawa is volt első motorjaim között, de mikor már könnyebben hozzá lehetett jutni a japán vasakhoz, végigpróbáltam azokat is. Utánuk jutottam el a Harley-hoz, ami egyértelműen szerelem volt már az első utazás után. Annyira, hogy most már van mellette egy trike-om is, így néha azzal, néha a Harley-val érkezem a fesztiválra.”
Tóth Csaba, Tapolca:
„Harley-val kezdtem a pályafutásom, fiatalkorom óta ehhez a márkához vonzódtam, így amint megtehettem, egyből ilyen gépet vásároltam magamnak. Úgy gondolom, hogy a motorozás itt kezdődik és itt be is fejeződik. Nincs mit ragozni a dolgon, megszállottan szeretem ezeket a vasakat.”
Császár Tibor, Szentgotthárd:
„Kamionsofőr vagyok, és a fülkében eltöltött számtalan óra után óriási szükségem van a szabadság érzésére. Más jellegű koncentrációt igényel, így számomra ez jelenti az igazi kikapcsolódást. Sokat megyünk nyáron a nagy csapattal, ez egy igazi felüdülés a munka mellett. Kipróbáltam az összes motorstílust, a gyorsasági gépektől az endurókig mindenem volt, de így negyvenöt felé már kissé megnyugodtam, és a Harley nyújtotta szabadság az, amit párommal a hátam mögött érezni akarok!”
Kaponyi István, Debrecen:
„Gyerekorom óta erre vágytam, és már tizenkét éve gyűröm ezt a Harley-t. Előtte nagyon sokféle motorom volt, de aki ráül egy ilyenre, az rögtön megérti, hogy mit is jelent ez. Egyszerűen csak elég volt kipróbálnom, és tudtam, hogy nekem ilyen kell!”
Nyerusai Tibor, Angyalföld:
„Egyszerűen nem tudom elmondani, hiszen ez egy érzés. Előtte volt Yamahám és más márkájú sportmotorjaim, de ez a motor él, számomra ez az igazi vas! A barátaim, akik komoly túramotorokkal járnak és kipróbálták ezt a gépet, mindannyian egyetértettek velem abban, hogy ég és föld, valamiért más, mint a többi.”
Lőrincz Gábor, Kántorjánosi:
„Mikor először kipróbáltam, szabályosan csorogtak a könnyeim. Az a hang, a rázkódás óriási hatással volt rám. Mikor csapatban megyünk, és jönnek szembe más Harley-sok, integetünk egymásnak, és ha hiszed, ha nem, az élménytől még mindig feláll a szőr a karomon. Nekem a mindenem, a lehetőségeimhez képest igyekszem a legtöbbet menni vele.”
Szanyi József, Budapest:
„A kikapcsolódást jelenti számomra. Ez az első amerikai motorom, voltak előtte japán gépeim is, melyek talán picit jobbak is, mint ez, de a külső és a hang teljesen lenyűgözött. Az első normális motorom egy Jawa 350-es volt, és ennek a vasnak az üléspozíciója teljesen arra emlékeztet, így talán a fiatalkoromat kapom vissza egy picit ettől az érzéstől.”
Iván Zsolt, Mélykút:
„Még nagyon régen egy ETZ nyergében kezdtem a pályafutásom, de már akkor is nagyon tetszettek az amerikai vasak. Tíz év kimaradt ugyan, de úgy voltam vele, hogy a következő csak Harley lehet, és tavaly végre sikerült megvennem a kedvencemet, más nem is jöhetett számításba. Ha motor, akkor Harley!”
Dr. Németh András, Sopron:
„Nagyrobogókról váltottam a márkára, a szívem vágya mindig is egy kisebb méretű Harley volt. Teljesen átépítettem, a vázon kívül minden más benne, a tank, a blokk, a teleszkópok és a kerekek egyaránt. Egyszerűen imádom!”
Messze még a jövő nyár, de ha még nem jártál az Open Road Festen, már most érdemes lebeszélni a munkahelyeden, hogy június első hetében szabadságon leszel. Felejthetetlen élmény, ahogy stílustól és márkától függetlenül, csakis a motoros életérzést követve több ezer ember gyűlik össze egy helyen, s a hétköznapi gondokat otthonfelejtve, négy napon át önfeledten jól érzi magát. Mi legközelebb is ott leszünk!