Megannyi felvételt láthatsz a videómegosztókon, ahol az elöl haladó motoros esését szinte lemásolja a mögötte érkező. Nagyrészt olyan esetek, melyet egyikük vagy akár mindkettő kivédhetne egy-egy tudatos reakcióval, de az ösztönös cselekvés miatt végül nem sikerül a manőver.
Motorozás és a vadászösztön
Sajnos jogosítványszerzéskor egyszerűen nincs rá idő és lehetőség, hogy valódi veszélyhelyzeteket utánozzanak, így a kezdő motorosok többsége ösztönösen cselekszik az elé kilépő gyalogos, kihajtó autó vagy előtte eleső cimborája láttán. Az ősi ösztönök azt diktálják, hogy a közeledő veszélyre összpontosítson, hiszen pár ezer éve még ez jelentette a túlélést a vadállatokkal szemben. Sajnos ez azzal jár, hogy ha így tesz, akkor egyenesen neki is vezeti a motort, hiszen még mindig igaz, hogy ahová nézünk, oda megyünk. Éppen ezért ma már pont fordítva van, azaz tudatosan át kell helyezni a fókuszt a veszélyről oda, ahol „semmi nem történik”, hiszen az lesz a menekülőút. Tökéletesen megfigyelhető a friss Nürburgring-videón, hogy az egyébként – nagyjából – jó íven és sebességgel haladó autós és motoros is simán átveti magát a rázókövön, és inkább követi a rossz példát, mintsem bekanyarodna:
Iskolapéldák tömkelege, különösen 7:15-nél, 7:40-nél, 9:10-nél és 10:20-nál
Nem véletlen, hogy a képzés formájától függetlenül minden vezetéstechnikai tréning egyik alapfeladata, hogy megtanítsák a nebulóknak: vészhelyzetben soha ne a cselekményre, akadályra stb. összpontosítsanak, helyette inkább tudatosan szegezzék tekintetüket a menekülőútra, ami ez esetben maga az aszfaltcsík és azon belül is a kanyar érintési pontja. Ha ezt sikerül elsajátítani, azzal duplán nyerhet a motoros: könnyebben elsuhanhat a váratlan akadályok mellett, és a jobbról elékanyarodó autót nem feltétlenül balról akarja majd kikerülni, ahogy azt ösztöne diktálná.