„Senki nem tudja eldönteni, hogy melyik a legnagyobb utcai gyorsasági verseny: a Man szigeti TT vagy a North West 200? A nézőszámot, a gyári csapatokat és a versenyzőket figyelembe véve azt kell hogy mondjam, szerintem ez nagyobb rendezvény mint a TT. A versenyek könnyebben áttekinthetők a nézők számára, hiszen a kör „csak” 16 km hosszúságú. Eddig sajnos kétszer nem tudtam részt venni ezen a versenyen a főrendező Mervyn White hívásának ellenére, 2008-ban súlyos bokasérülésem volt az ok, tavaly pedig nem állt össze a csapatunk a versenyre, így csak a TT-n tudtam indulni. Idén sikerült részt vennem egy ír csapat meghívására, annak ellenére, hogy már a nevezési zárlaton túl voltunk de a rendezők biztosították számomra az ingyenes indulást.
Nagyon vártam már ezt a versenyt, bár egy kicsit tartottam tőle, hiszen a pályát egyáltalán nem ismertem. Az időjárás trükkös, a hely maga gyönyörű, a tengerparttól pár méterre száguldozunk, illetve bent a városban, majd megint egy gyors szakasz következik. Ez tulajdonképpen különleges keveréke a Man szigeti TT-nek és mondjuk egy Hungaroringnek vagy a Pannónia Ringnek Tehát a fele olyan mintha egy rendes versenypályán mennénk a másik fele pedig tele van hosszú-hosszú gyors részekkel és bukkanókkal, a fák között. Amiben még más ez a verseny az az, hogy elég keskeny az út, ezért három szakaszban, húszasával rajtolnak a versenyzők, A, B és C csoportban. Már az edzéseken nagyon izgatott voltam, állandóan esett az eső, ami itt azt jelenti, hogy leszakad az ég, csurom víz a pálya, raknánk fel az esőgumit, de két perc múlva csont száraz a pálya. Ez egy kicsit idegen volt számomra, nehéz volt ehhez alkalmazkodni, de úgy láttam, hogy mindenkinél ugyan ez a helyzet. Az edzésen nem sikerült jól teljesítenem, mert felrobbant a superstock blokkom a Suzukiban, túl durván kapcsoltam vissza a féktávokon mert ott próbáltam behozni azt, amit a gyors részeken veszítettem. Ezzel gyakorlatilag kinyírtam a stock Suzukimat. A Hydrex Honda - amivel superbike kategóriában mentem - pedig teljesen idegen volt számomra. Tehát gyakorlatilag egy mért idővel rendelkeztem, ami nem volt túl jó, de sok embernek nem volt mért ideje egyáltalán. Ezzel a rossz idővel a C csoportból indultam a negyvenvalahányadik helyről. Ha jól emlékszem, 54 induló volt kategóriánként.
A verseny napjáig hatalmas buli, tűzijáték és óriási show-k szórakoztatták az embereket és én újra egy családban éreztem magam az utcai versenyek specialistái között. Ez egy viszonylag zárt közösség, ahol én nagyon jól érzem magam, nagyon örültem, hogy megint itt lehettem közöttük és megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat. Sajnálatos volt számomra, hogy Steve Plater nem tudott elindulni, mert az edzésen óriásit esett de szerencsére megúszta egy többszörös kéztöréssel, így valószínű, hogy a TT-n nem tud elindulni. Nagyon jó volt látni a sok gyári versenyzőt, akik nagyon komolyan veszik az utcai versenyeket. Mind a három versenyen elrontottam a rajtomat. Azt nagyon fontos tudni, hogy az első versenyen a 32. helyen végeztem a 44. rajt pozícióból ez viszonylag jó, de talán nem mond semmit a magyar olvasók számára. Itt az újoncokat teljesen külön kezelik és értékelik a többi versenyzőtől, és itt csak a negyedik legjobb újonc tudtam lenni, de nem is tudtam olyan gyors köröket menni mint a későbbi futamokon. Külön örömet szerzett, hogy ezt a futamot barátom John McGuinness nyerte.
Majd jött a számomra nagyon fontos futam, a superstock. Itt érdekes módon tetszett a csapatoknak ahogy mentem, és a MarTrain racing csapatból kaptam egy motort. A gyári Tas Suzuki főnöke, Philip Neil adott nekünk kölcsön egy stock blokkot, ennek nagyon örültem mert nagyon gyors volt a motor. Tehát superstock-ban úgy álltam neki a versenynek, hogy itt most ha törik ha szakad nagyon gyors leszek, és ez sikerült is. Persze az elrontott rajt után kikerült mindenki, viszont a csoportomban elöl tudtam menni és felzárkóztam a 23. helyig az 50 indulóból. Itt nagyon sok volt az esés, a 23. helyért való küzdelemben, a leintés előtti utolsó sikánban még kifékeztem valakit, de én sem tudtam rendesen befordulni és sajnos kilöktem a mellettem lévő versenyzőt, akinek esélye sem volt befordulni a célra. Le kellett állítanom a motort, visszatolni, és úgy átmenni a füvön és a sóderen keresztül, végül így intettek le a 33. helyen. Sokat javult a köridőm az előző futamhoz képest és itt a második legjobb újonc lettem. Ezt követően kissé félve mentem vissza újra a rajtrácsra (a másik versenyző miatt), de nem volt semmi probléma. A zsűri ugyan megdorgált egy kicsit, mert nem lehetett volna visszatolni a motort. Ezután újra felültem a 2005-ös Hondára hiszen a második superbike futamom következett. A szokásos elrontott rajt után viszonylag könnyen sikerült egy 26. pozíciót kiharcolnom az összetettben, itt szintén nem tudtam még, hogy ez a harmadik legjobb újonc helyét jelenti nekem. A legjobb újonc a 2009-es évben a BSB Superbike Cup győztese, Gary Manson volt a full gyári, startelektronikával felszerelt superbike motorral.
A verseny után a csapatom számomra érhetetlen módon sürgetette az indulásunkat, 4 órán keresztül várakoztunk a hatalmas dugóban holott mindössze 50 km-t kellett volna megtenni. Fogalmam sem volt, hogy a nagy sietségnek mi volt az oka. Mint utóbb kiderült négy csapat keresett meg, hogy folytassam velük az utcai versenyeket, illetve a BSB superstock kategóriájában tudok menni az év hátralévő részében nagyon jó feltételekkel. Nagyon örülök, hogy ilyen jó formát tudtam hozni. Másnap a rossz hír az volt, hogy törölték a hazafelé tartó járatomat, a jó pedig, hogy a verseny rendezője felhívott, hogy nem érti miért nem maradtunk ott a díjkiosztón. A 2. illetve a 3. legjobb újoncnak járó 1600 fontot átküldi a számlámra, az ezüst és bronz medált pedig postázza a címemre. Úgy gondolom, hogy ez egy jó bemutatkozás volt. Az írek nagyon kedvelik ezeket a hősi küzdelmeket, ezért sok ír utcai versenyt rendeznek ahol én is szeretnék indulni, pl. Scaery, vagy az Ulster. Idén a Macau GP-n is újra részt vehetek. Nagyon tetszett az, hogy a BBC honlapján élőben ment az adás, és a nézők az óriás kivetítőkön nyomon követhetik az egész versenyt, így nem csak azt a kanyarkombinációt láthatják ahol éppen ülnek. Általában az első öt-hat ember csatáját mutatták, de a superstok versenyen engem is bevágtak, ahogy kifékeztem három embert. Erre nagyon büszke voltam! Most egy kicsit fáradt vagyok így a verseny után, de úgy gondolom, hogy nagyon rá kell készülnöm a TT-re, mert ott egy egészen más csapatban megyek.”
Bitti #11