Kornélról nehéz elfogulatlanul írni. Azt mindenki tudja róla, hogy baromi gyorsan motorozik, azzal azonban már kevesebben vannak tisztában, hogy mennyire sokoldalú fickó. Erről árulkodik, hogy a motokrossz mellett dobol, boxol, valamint ő volt az első hazai fecske a Freestyle Motocross „iparágban” is. Ráadásul egy igazi jó srác, érdemes elolvasni néhány gondolatát a weboldalán - és itt most nem a motorozással kapcsolatos dolgokra utalok, hanem úgy általában, az élethez való hozzáállására. Szóval, aki megismeri, hamar a szívébe zárja. Kori az utóbbi időben valamelyest megkomolyodott (szerencsére azért nem túlzottan), megházasodott, és két éve megszületett kisfia is.
Örömmel vettük, hogy mostanában többször szerepel itthon, de egyben szomorúak is vagyunk, ugyanis idén már nem láthatjuk a VB-n. De miért nem? Korit Balatonszemesen kaptuk el, és kifaggattuk, mit is csinál mostanában, mi a helyzet a VB-vel, és persze, hogy mik a tervei a jövőre vonatkozólag.
- Mi újság mostanában a Freestyle Motocross-szal? Amikor elindult ez a sportág, az élmenők között láthattunk, sőt saját trükköt is kitaláltál, amit rólad neveztek el. Szoktál még ugrálni?
- Áááá, a kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Ha motokrosszozol, akkor arra kell egyfolytában edzened, ha pedig freestyle-ozol, akkor az viszi el minden idődet. Tudod, ez olyan, mint amikor négy nőd van…
- Nem tudom. Az milyen..?
- Nagggyon jó! Ááá, nem. Tudod: amelyik kutya ugat, az nem harap. A feleségem szokta is mondani: „Te már nem kellesz senkinek.” Reggel, mikor felkelek, kell legalább két óra mire „bejáratódik” a vállam és a hátam…
- Tényleg! Hány fém van benned?
- A lábamban van vagy négy, a csuklómban pedig egy csavar.
- És mi a helyzet a dobolással?
- Ááá, nincs már rá időm…
Ez igazán kár. Tudni kell ugyanis, hogy szülei házának tetőterén a mai napig ott porosodik a dobszerkó. Két éve Kori kalapált rajta egy kicsit a kedvemért, és amit akkor láttam, az alapján biztos vagyok benne, hogy ha nem profi motokrosszos lenne, akkor profi zenészként is megállná a helyét a Hardcore sztárok között.
- De egyelőre motorozol… Mi a helyzet a rajtjaiddal? Ha jól tudom, régebben nem ment jól a startolás, ezért sokszor arra ment el az energiád verseny közben, hogy leelőzd a lassabb versenyzőket, akik lehagytak az első métereken.
- Amióta KTM-mel megyek, ezek a problémák megszűntek - jól megy a start. De ez is fejben dől el. Ha valaki úgy áll oda a rajthoz, hogy „nyerni akarok, elmegyek mindenki előtt”, akkor sokkal jobban fog sikerülni.
- Sokat változtál mentálisan az utóbbi években. Mesélj egy kicsit arról, hogyan lettél Krisna-hívő! Hiszen innen a rajtszám is, ami a krisnások imaláncára, a 108 szemből álló yapaláncra utal.
- Az ember keresi a helyét a világban, ki itt találja meg, ki ott. Beszéltem egy-két pappal, akik elmagyarázták, szerintük hogyan működik a világ, és én sem találtam jobb magyarázatot. Persze mindenki annyit vesz ki ebből, amennyit akar. Vannak szerzetesek, akik például bent élnek a Krisna völgyben, és van olyan is, aki csak egy-két dolgot ragad ki.
- Aki figyelemmel kíséri a honlapodat, igen értékes eszmékkel találkozhat, méghozzá a Te tolladból. Például az állatok megmentésére tett erőfeszítéseidre gondolok…
- Igen, de ez nemcsak a Krisna-hittel függ össze. Ők világítottak rá arra, hogy nem nagyon kéne megenni az állatokat csak azért, hogy jól lakjunk, aztán innen kicsit tovább fejlesztettük a dolgot a feleségemmel. Ma már elég komoly kampányokat szervezünk az állatok megmentéséért.
És ez nemcsak olyasféle PR-tevékenység, mikor egy versenyző jó színben akar tetszelegni a rajongók előtt. Kori nagyon is komolyan gondolja a dolgot. Mi sem beszédesebb annál, minthogy évekkel ezelőtt vegetáriánus lett. Igen, motokrosszversenyző létére nem eszik húst! Ilyennel ritkán találkozhatunk, főleg a VB-menők között, de félreértés ne essék, ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy az idén nem vesz részt a világbajnokságon. Ennek sokkal prózaibb oka van: ki hinné, bizony a piszkos anyagiak…
2005-ben egyre inkább úgy tűnt, hiába lett sokszoros magyar bajnok, hiába sorakoznak szép nemzetközi eredmények a háta mögött, itthon mégsem tud megélni a motorsportból. Ekkor ígéretes lehetőség kínálkozott számára: kipróbálhatta magát a német Suzuki Kurz színeiben, az ADAC Masters bajnoki futamokon, valamint az MX1 VB-n is részt vett. Sikert sikerre halmozott, és egy szép napon azon vette észre magát, hogy már többet van Németországban, mint itthon, így végül oda is költözött.
A 2008-as idényre a szintén német KTM Sarholz csapathoz igazolt, akikkel sikeresen szerepelt a világbajnokságon. Itt egy igazán profi csapatra lelt, komoly háttérrel, ám a világválságra hivatkozva a KTM gyár 2009-ben nem támogatta tovább a „félgyári” csapatokat, így a Sarholzot sem. Ezzel pedig Kornél számára ugrott a vb-s szereplés…
- Nem is baj, nem hiányzik az a közeg. Egyébként a VB-n is csak az első ötben lehet pénzt keresni. Személyes szponzorok nélkül egy pilóta sem megy semmire, nekem pedig itthon nem voltak olyan támogatóim, akik elegendő pénzt tudtak volna biztosítani egy VB szereplés költségeire. Persze vannak támogatók, segítők, haverok, akik sokat áldoznak rám, de ez egy teljes világbajnoki szezonra messze nem elég.
- És az MX3 VB? Ott jó eséllyel küzdhetnél a bajnoki címért! Jól megtermett gyerek vagy, neked igazán nem jelent gondot a nagy gépek terelgetése.
- Igen, ott nyerhetnék is, de az MX3-ban még az élmenők sem tudnak megélni, ott aztán végképp semmi pénz nincs. Nem hozná, csak vinné a pénzt…
- Az élmenőkre is igaz ez?
- Persze.
- Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen az MX3 VB összes résztvevője „befizeti magát” a versenyekre? Egy világbajnokságra???
Mint oly sok motorversenyző történetében, a Németh család esetében sem esett messze az alma a fájától. Idősebb Németh Kornél a 70-es és 80-as években sikeres motokrossz versenyző volt. Többször szerzett magyar bajnoki címet és nemzetközi porondon is helytállt. Fiát, Korit nyolc évesen nevezte élete első versenyére, majd onnantól éjjel-nappal segítette pályafutását. A későbbiekben egy személyben volt edzője és menedzsere is, s Kornél profi pályafutása alatt is ő tréningezi itthon. Természetesen nemcsak Kornélnak tart edzéseket, hanem több tehetséges magyar élmenővel is foglalkozik.
- A tengeren túli versenyek hogyan jöttek a képbe?
- A kanadai az egyszerű volt, megvettem a repülő jegyet, az észak-amerikai KTM importőr - a magyar KTM-esek segítségével - biztosít egy motort, kiviszem a saját teleszkópjaimat és ennyi. Arrafelé egész másképp mennek a dolgok. Csak egy példa: megkérdeztem, hogy kaphatok-e egy csizmát a futamra, erre azt mondták: persze, nem gond, itt lesz három pár a részedre. Ott nem probléma az ilyesmi, nem úgy, mint itt Európában…
- Ez egész Európára jellemző? Nyugatra is?
- Igen. Ha nem mész az első ötben a vb-n, akkor igen. Könyörögni kell a cuccokért. Ahhoz viszont, hogy az első ötben legyél, „kicsit” több kell, minthogy csak húzd a gázt. Szükség van a napi tesztekre, hogy mindig valami újat próbálhass ki a motoron. Minden nap teleszkóp-teszt, edzőszerelő stb., szóval nagyon sok minden kell hozzá. Nem elég a jó kondi, és az, hogy naponta motorozol. Komoly szerelői háttérre van szükség, akik bármit megcsinálnak a versenyzőknek. Ha rövidebb vagy hosszabb teleszkóp, esetleg kisebb segédváz kell, vagy bármi egyéb, azt azonnal meg tudják csinálni. Így lehet személyre szabni a motort.
- Ezzel a tudással és a motokrossz iránti elhivatottságoddal lehet, hogy neked az USA-ban lenne a helyed, ahol a motokrosszt igen nagyra értékelik. Ott simán megélhetnél a versenyzésből, nem?
- Igen, voltam is ott, mondták is, hogy maradjak, de aztán visszatértem Európába. Az ember fejében mindig ott van az Y, hogy mit csináljon, merre menjen, de nem akarok visszatekintgetni. Lehet, hogy akkor ott kellett volna maradnom, de boldog vagyok itthon, főleg mikor itt tudok lenni Magyarországon. Németország már nem annyira az én világom… Akkoriban, mikor kipróbáltam magam az USA-ban, még nem tudtam volna oda költözni, de most már, hogy egy ideje Németországban élek, megszoktam, hogy távol vagyok az otthonomtól. Úgyhogy ha most kapok egy ajánlatot, akkor lehet, hogy élni fogok vele…
Ami a tengerentúli szereplést illeti, ez egy olyan tipikus „egyik szemünk sír, a másik nevet” szituáció, hiszen ha Kornél jól szerepel és kap egy jó ajánlatot, akkor biztos, hogy még ritkábban láthatjuk itthon. Mindenesetre kívánunk neki minden jót, sok-sok sikeres szereplést és a tudásához méltó megbecsülést!
Kapcsolódó anyagok: