Új témánkat nem kizárólag büntetőjogi szempontból közelítjük meg, hanem annak emocionális oldalát is boncolgatjuk, hiszen egyértelműen kijelenthető, hogy motorkerékpáron utast szállítani óriási felelősség. Egyrészt nincs kaszni, ami megvédjen, másrészt a plusz súly jelentősen megváltoztatja a jármű menettulajdonságait, módosítja kezelhetőségét, ami a kevésbé rutinos vezetőknek gondot okozhat.
Gondolj erre is!
Ha utassal indulsz motorozni, igyekezz a gépet is felkészíteni a jelentősen megnövekedett terheléshez! Amennyiben van rá lehetőséged, állíts a központi rugóstag előfeszítésén, s ha a gépkönyvben előírják, akkor az abroncsok nyomásán is emelj! Ezen felül olyan apróságokkal teheted még komfortosabbá az utazást, mint a magasabb, ezért jobb időjárás-védelmet nyújtó légterelő, valamint az utólag, pár másodperc alatt felszerelhető, csúszásgátlós üléshuzat - ez utóbbi mindössze 10-15 euróba kerül, de nagyban megkönnyíti a hátul ülő dolgát fékezéskor, illetve intenzív gyorsítás közben.
A technikai részen túl pedig ott van a lelki és törvényi háttér, hiszen ha valaki felül mögéd, már nemcsak a saját testi épségedért felelsz, hanem az övéért is, annak minden vonzatával együtt.
A sofőrt és az utast is felelősség terheli
A KRESZ III. fejezetének 46. § (3) szakasza kimondja, hogy „Motorkerékpár pótülésén csak egy, a saját biztonságára ügyelni képes személyt szabad szállítani, akinek a lába a lábtartót eléri." Az utolsó tagmondat, bár nincs nevesítve, általában a gyermekek szállítására vonatkoztatható. Talán nem szükséges külön hangsúlyozni, de az utasszállításhoz hozzátartozik, hogy a 46. § 2. bekezdés előírja, hogy legfeljebb a jármű hatósági engedélyében feltüntetett számú személyt szabad szállítani, beleértve a vezetőt is. Az írás első része viszont eléggé általánosan fogalmaz, ami miatt egyből igen érdekes kérdésbe futunk, nevezetesen, egy felnőtt esetében ki és hogyan dönti el, hogy képes-e magára vigyázni?
A hétköznapi életben ez természetesen nem ilyen sarkalatos kérdés, hiszen jó eséllyel tudjuk, kit engedünk mögénk, de előfordulhatnak kirívó esetek. Tegyük fel, hogy egy kapatos barátunkat szeretnénk hazavinni! Noha semmi nem tiltja, hogy az utas alkoholt fogyasszon, ha egy olyan baleset következik be, amely egyértelműen az ittasság következményének tekinthető, akkor az előbb említett rész egyfajta gumiszabályként ráhúzható az esetre, s ekkor már bizony a járművezetőt is elővehetik, amiért engedte nem megfelelő állapotban felülni.
Ami a pilótára vonatkozó előírásokat illeti, a KRESZ 1. részének 3. szakasza egyértelműsíti, hogy „Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.” Ha ez megvalósul részéről, akkor nem büntethető egy esetleg bekövetkező, nem saját hibás baleset megtörténtekor, viszont ha az ő hibájából sérül vagy hal meg az, akit vitt, akkor közúti baleset okozása miatt indított büntetőeljárásra is számíthat.
Az a bizonyos bukósisak-kérdés
A KRESZ jelenleg úgy fogalmaz, hogy „a motorkerékpáron utazó személynek becsatolt motorkerékpár-bukósisakot kell viselnie. Ilyen járművel csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a járművezető és az utas becsatolt motorkerékpár-bukósisakot visel.” Látszólag kétszer írják le ugyanazt, pedig nem – az első mondat értelmezése, hogy motorozás közben kötelező becsatolni a fejvédőt, nem elég csak a fejünkre húzni, a második viszont egyértelműsíti, hogy a vezető nem közlekedhet úgy, hogy ő maga és a hátul ülő nem viselnek becsatolt bukót.
Fontos megjegyezni, hogy még a szakjogászok között is ellentmondás van annak kapcsán, hogy ennek értelmében kinek a felelőssége meghúzni a szíjat, de ha szigorúan nézzük, a fentiek alapján a sofőr felelősségre vonható, ha a hátul ülő fejsérülést szenved.
Ahogyan az lenni szokott, a gyakorlatban ez nem ilyen fekete-fehér, hiszen a konkrét esetben vizsgálni fogják, hogy önhibás vagy másik fél által bekövetkezett baleset történt-e, mennyiben lett volna más a végkifejlet, ha a sisak megvédi az alanyt, és még számos egyéb kérdés felmerülhet, az ítélet a pontos körülményektől és a bíróság megítélésétől függ majd. Másrészről egyik sofőrnek sincs hátul szeme, így ha az elinduláskor még becsatolt sisakkal rendelkezett a másik, de időközben kioldotta, azt vajmi kevés eséllyel veszi észre, s nem is lenne életszerű tízpercenként ellenőriznie. Így aztán, ha igazoltatnak, jó eséllyel inkább az utas fejére koppintanak a hatóság emberei.
Mindenki testi épsége ugyanannyit ér
Noha a sisakot leszámítva nem büntetőjogi kategória, a felelősséghez szorosan kapcsolódik az utasok ruházatának kérdésköre. Rendre felmerül az „utassisak” téma, és nem tudni, mi kellene hozzá, hogy egyszer és mindenkorra tudatosuljon: ilyen nem létezik! Elvégre ő is ugyanazon a motoron ül és semmivel sem ütésállóbb a feje, ezért aztán neki is minőségi védőfelszerelésre van szüksége. Sajnos nagyon sokszor látni talpig bőrbe öltözött pilóták mögött trikóban, rövidnadrágban és szandálban csücsülő utasokat, akik hogy, hogy nem, általában csinos, fiatal lányok. Tudjuk, könnyebb a hölgyek szívéhez férkőzni a duruzsoló sportgépen feszítve, de mindenkiben legyen annyi felelősségérzet, hogy rendesen felöltözteti partnerét, akiben talán nem is tudatosul, hogy elég egy kis elcsúszás, és máris fájdalmasan hosszú ideig nézegetheti lehorzsolódott bőrét.
Még inkább bizalmi kérdés az utas-lét a másik fél részéről, hiszen jó esetben az ember megválogatja, ki mögé ül fel. Nem javasoljuk senkinek, hogy kérdés nélkül felpattanjon, hiszen nem tudhatjuk, hogyan vezet az illető, mennyire rutinos, képes-e visszafogottan húzni a gázt vagy csak „májerkodni” akar, amiből, mint tudjuk, sok galiba adódott már. Egy kicsit végletesen hangzik, s nem célunk, hogy elrettentsünk bárkit, de ilyenkor az életünket bízzuk a másikra, tehát egy-egy ígéretes karika előtt mindenki tegye fel magának a kérdést: ismeri-e és megbízik-e annyira az illetőben, hogy felüljön mögé, s csak akkor induljon el, ha egyértelműen igen a válasz.