Egyre több nagymotor rója hazánk útjait, az idei, rendkívül biztató számoknak köszönhetően 2016-ban akár a 170 ezret is elérheti a rendszámos kétkerekűek száma. Pörögnek a többcélú, terepen is használható új gépek, reneszánszukat élik a 150 köbcentinél nagyobb robogók, és a csupaszgépek iránt is nagy az érdeklődés. Ennek is köszönhető, hogy már most bizonyos, messze túlszárnyaljuk az előző évek teljesítményét, hiszen novemberben már meghaladta az 1900-at az idén magyar rendszámmal ellátott új nagymotorok száma.
A külföldről behozott használt gépek is kapósak, a jellemzően 10-20 év közötti kétkerekűekből rendre 5-7000 darab kerül forgalomba itthon , vagyis - a kiöregedett, rendszámától megfosztott példányokat leszámítva is - megállás nélkül, dinamikusan nő a hazai géppark. A gyarapodás mértéke tényleg jelentős, a 2001-ben mért 93 ezer helyett immáron 170 ezer járműről beszélünk. A tekintélyes mennyiség dacára mégis gyakran előfordul, hogy maguk a motorosok is autóval végzik mindennapi dolgaikat, kocsival ingáznak otthonuk és munkahelyük között. Pedig a motorozás az egyénre és a többi közlekedőre is pozitív hatással van, talán elsőre nem is gondolnánk, hogy milyen sok tekintetben.
Segíts magadon, segíts másokon!
Motorozni olcsóbb mint autózni? Ezt a szlogent már agyonkoptatták, és egyébként sem feltétlenül igaz, hiszen egy öt literből elcsorgó dízelüzemű autóban akár 4-5 ember is elfér, ezzel pedig nem versenyezhetnek a kétkerekűek. Ugyanakkor egy takarékos 125-ös igenis reális alternatíva a négykerekűekkel szemben, melyekben jórészt egyedül utaznak tulajdonosaik a városban megtett utakon. Ennél sokkal fontosabb, hogy a környezetterhelés össze sem hasonlítható a két kategória tagjai között. Egy autó legyártása és üzemeltetése sokszoros terhelést ró bolygónkra, ráadásul azok is komoly hibát követnek el, akik arra hivatkoznak, hogy a modern, EURO 5 és 6 minősítésű kocsik igenis tisztább üzeműek, mint az EURO 2 és 3 rendszerű motorok.
Egy motorral ugyanis közel sem tart annyi ideig a reggeli dugóban megtett út, mint a tömegben araszoló négykerekűvel, vagyis nem az adott kilométerre, hanem a járó motorral eltöltött időre, kvázi üzemórára érdemes vetíteni a károsanyag-kibocsátást, ami így már egyértelműen a fürge kétkerekűek felé billenti a mérleg nyelvét. Ezzel egyből el is érkeztünk a következő jelentős erényhez, a munkába járás során megtakarított percekhez, órákhoz. Ahogy nagy írónk találóan megfogalmazta, bármi pótolható, amitől megfosztották az embert, kivéve az ellopott időt. Míg a szabálytalanul parkoló vagy a lámpánál késlekedve elinduló sofőrök egymás életéből lopnak fontos perceket, órákat, motorral ez egyszerűen nem jelent problémát: előreosonsz a sorok között, kilősz a zöldnél, nem kell ötször megkerülnöd a háztömböt, mire parkolót lelsz - tiszta haszon. Persze, a kétkedők rávághatják, hogy a motorra muszáj beöltözni, ami legalább öt-tíz perc, de ez is eltörpül amellett, hogy mennyit nyersz egy várost átszelő út során.
Nem meglepő, hogy az autósok jelentős többsége előzékeny a motoron ülőkkel, elvégre a közlekedők is hamar belátják: azzal, hogy Te és tucatnyi társad nem kocsiba, hanem motorra ült, éppen tíz-tizenöt autóval kevesebb sorakozik most a lámpánál, vagyis aktívan hozzájárultatok, hogy a kocsiban gubbasztók napja is könnyebb legyen. Innen már csak egy lépés, hogy a sofőrök is kedvet kapjanak a könnyebb és gyorsabb helyváltoztatáshoz, beszerezzenek egy ötvenes vagy 125-ös gépet, és kétkeréken folytassák mindennapjaikat.
Persze a tömeges váltáshoz elengedhetetlen, hogy - például a lengyel megoldáshoz hasonlóan - B kategóriájú jogosítvánnyal is vezethetők legyenek a 125-ös, legfeljebb 11 kW (15 LE) teljesítményű gépek. Ez egyben hozzájárulna a feketén használt 125-ösök eltűnéséhez is, elvégre így már a jogosítvány hiánya nem lehetne ok (pontosabban: ürügy) a sok bosszúságot és súlyos büntetéseket kiváltó sumákolásra.
Jó példával az élen
A gyökeres szemléletváltáshoz persze elengedhetetlen, hogy maguk a motorosok is egyre inkább hétköznapi közlekedési eszközként, és ne valamilyen misztifikált tárgyként tekintsenek járgányaikra.
Igaz, nem mindegyik kétkerekű alkalmas az állandó, városi hajszára, sokan féltik is a dédelgetett, karcmentes járgányt a figyelmetlen közlekedőktől, de erre tökéletes megoldás, ha beújítanak egy robogót vagy valamilyen „városálló", könnyű endurót, és azzal teszik meg a napi kötelező távot. Nem mellesleg ez további előnyökkel is jár, mivel az így szerzett rutin bármikor hasznodra lehet, vagyis az eddig nyűgként kezelt munkába járás élvezetesebbé válik és segít a motorkezelés minél tökéletesebb elsajátításában.