A terepezésre is tökéletesen igaz az alaposan elkoptatott szlogen: mindent szabad, ami nem tilos, vagyis aki veszi a fáradtságot, és megjegyez néhány – mondjuk úgy két tucat – szabályt, soha nem érheti meglepetés. Jóllehet, ezek között akad néhány „valóságtól elrugaszkodott” is, mint például a rendszámra, műszaki vizsgára és biztosításra vonatkozó előírások, melyeket esélytelen betartani egy papírok nélküli enduróval, a krosszmotort nem is említve. Ahhoz, hogy nyugodtan indulhass a hétvégi off-roadozásra, ajánlott előbb pár percet rászánnod a gépre és a környék feltérképezésére – utóbbiban szerencsére ma már komoly segítséget nyújtanak a nemzeti parkok működtetői.
Előbb a kötelességek, utána a jogok
Ha a tilosban jársz, és megállítanak, hiába hivatkozol arra, hogy „ez csak egy földút, mér’ ne hajtanék fel rá?”, miként „a fatolvajok sokkal nagyobb kárt tesznek!” mondat is csak olaj a tűzre. Hogy túllendüljünk a nehezén, kezdjük is rögtön a leggyakoribb problémával. A saját portádon túl a legutolsó földúton is csak műszakis, rendszámos vassal és érvényes jogosítvánnyal közlekedhetsz. Ha ez megvan, máris kifogtad a szelet a bírálók vitorláiból, és bátran elindulhatsz a járművek számára nyitott erdei utakon.
Hogy hol válik el a szabadon bejárható út a motorosok elől elzárt elzárt részektől, arról a Kktv.-ben pontos leírást találsz:
Közút fogalma: a járművek közlekedésére… szolgáló, helyrajzi számmal jelölt, e célra létesített vagy kijelölt közterület, illetőleg magánterület (közút és magánút). Az ingatlan-nyilvántartásban magánútként bejegyzett utat sorompóval, kapuval vagy más fizikai eszközzel kell lezárni vagy mindkét irányból behajtani tilos jelzőtáblával és a magánút feliratú kiegészítő táblával jelezni.
Tehát, ha az út kezelője vagy tulajdonosa elmulasztja kitáblázni, nyugodtan behajthatsz rá. Az viszont már problémás, hogy a hegyláncokban éppen nem bővelkedő országunkban szinte az összes valamire való kaptató egy-egy védett természeti terület része vagy Natura 2000 oltalom alá esik, és ott nincs helye járműveknek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a motorosok illetve a telektulajdonosok is gyakran félvállról veszik a szabályok betartását.
Mindenki a saját háza előtt…
A gazda elfelejti kitáblázni a földjét kettészelő magánutat, a motoros mit sem sejtve átgázol rajta, és máris megvan a konfliktusforrás. Ugyanez a helyzet a természetvédelmi területek határaival is, jóllehet, azokat feltétlenül kijelölik, mégpedig látványos, nagyméretű táblákkal. Más kérdés, hogy az évek múlásával eltűnhet egy-egy oszlop, de ez nem mentesíti a szabálytalankodót a bírság alól.
S hogy mennyi is az a bizonyos bírság? A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bekezdés j) pontja alapján védett természeti területre hajtva 150, míg fokozottan védett részt érintve 300 ezer forint áll majd az első csekken. Igen, ez csak a kezdet, mivel büntetőjogi és a kártérítési felelősség is felmerül, azaz egy meggondolatlan manőverért könnyedén „kiszámlázhatnak” milliós tételt is, miként arra volt már példa néhány éve a Mecsekben és a Pilisben. Ehhez még csak meg sem kell állítaniuk a motorost, hiszen az 1988. évi I. törvény (Kktv.) szerint az objektív felelősség elve érvényesül az engedély nélküli behajtásra és a közlekedési útról letérésre is.
Joggal felmerül a kérdés: ha nem táblázzák ki, akkor honnan tudhatná az egyszerű halandó, amikor tiltott ösvényre téved? Szerencsére az állam is felfigyelt erre a visszásságra, és elkészítette a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium interaktív honlapját, valamint a nemzeti parkok ingyenesen letölthető térképét. Csak néhány kattintás, és már véletlenül sem hajthatsz be bírsággal fenyegető szakaszra, bár afelől vannak kétségeim, hogy a krosszmotorral toronyiránt megindulóknak ez lesz a Bibliája a hétvégi csapatások előtt…
Kézenfekvő megoldások
A fene se szeretne mindig ugyanazon a tökegyenes, unalmas földúton motorozni, elvégre azért vesz az ember valódi endurót, hogy ismeretlen helyeket fedezzen fel. Ellenben a gazdák sem tűrik az útjaikon – és néha földjeiken, erdeiken – csordaként átverető hordákat, ami a helyrehozhatatlan károkat látva nem is csoda. Ebből aztán rendszerint vita kerekedik, vagy rosszabb esetben a telektulajdonos egy kifeszített drótkötéllel próbálja megleckéztetni az arra járókat. Arra persze nem gondol közben, hogy emberölésért kell majd bíróság elé állnia, mint a péceli gazdának, aki miatt 2008-ban életét veszítette a háza közelében motorozó, 29 éves, maglódi rendőr. Mondjuk komoly visszatartó ereje sincs a perbe fogásnak, amíg az ilyen esetekben enyhe ítélet születik – a péceli vádlottnak sem kellett börtönbe vonulnia, holott a bíró megállapította, hogy nem volt joga kifeszíteni a drótot, mely később a fiatal rendőr halálát okozta.
Valamit tehát tenni kell, és a megoldás igencsak kézenfekvő, de nálunk valahogy mégsem honosodik meg. A magánkézben működtetett enduroparkokról van szó, ahol bárki kedvére kiélheti magát, és úgy mehet fel s alá – a kimondottan élvezetes terepen -, hogy közben egyetlen szabályt sem szeg meg. A közeli Alsó-Ausztriában rendre szigorúbbak a természetvédelmi szabályok, mint Magyarországon, vagyis ha ott meg tudják oldani ezt, ráadásul nagy sikerrel üzemeltetik például az Enduro Woodstocknak helyet adó pályát, akkor ez itthon sem egy elvetélt ötlet.
Így is lehet - szervezett endurózás az alsó-ausztriai Türnitzben
Ehhez viszont elengedhetetlen a motorosok és az ellen oldal képviselőinek párbeszédje, illetve megegyezése, hogy nagyjából hányan és főként milyen összegért használnák a kijelölt területet. Igen, a szabályos endurózásért fizetni kell, akár napi tízezres nagyságrendű összeget is, de nincs ez másként a többi szakággal sem – miért éppen a bütykösgumisok lógnának kis a sorból?
Addig is, míg itthon ez megvalósul, marad az egymásra mutogatás, a tilosban sunnyogás, no meg a sok kifeszített kötél, amire egyszerűen nem mentség, hogy valaki nagyon megharagudott a neveletlen motorosokra.