A kellemesen meleg tavaszi hétvégéken egyre könnyebb motorozásra alkalmas időt találni, így aztán a rövid, egy- és kétnapos gurulások is egyre csak szaporodnak. A legutóbbi felvidéki kanyar után most éppen az ellenkező irányba, dél felé indultunk, hogy felfedezzük a Közép-Dunántúl legérdekesebb pontjait, s a Csepel-szigetet érintve zárjuk a nagyjából háromszáz kilométert felölelő kört.
Ha nagyobb csapattal vágsz neki a túrának, érdemes egy városon kívüli találkozóhelyet megbeszélni, hogy a forgalom és a közlekedési lámpák ne szakítsák több részre a brigádot. Mi is így tettünk, s az M1/M7 közös kivezetőjéről indítottuk a kört, hogy ráérősen, a zegzugos utakon az Etyeki-dombságot és a Vértes déli oldalát érintve haladjunk a következő célállomás felé. Az utak ugyan még viselik a téli fagyok nyomait, de a visszafogott tempó mellett nem volt zavaró az itt-ott felgyűrődött aszfalt, s a táj is ad annyi látnivalót, hogy kár is lenne átszáguldani a csodás környéken. Megállásra adhat okot az Alcsúti Arborétum és lovasberényi Cziráky-kastély, s onnan már csak egy ugrás a motorosok kedvelt pihenőhelye, a Velencei-tó északi partján található kilátó is.
Székesfehérvárt délről megkerülve a Dinnyési Fertő, illetve a Sárvíz-völgye Természetvédelmi terület mellett csorgunk tovább, hogy ebédre már a környék legfurcsább, s egyben legérdekesebb éttermében foglaljunk helyet. Cecén, a 61-es és a 63-as utak kereszteződésétől nem messze található a V8 vendéglő, ahol ősöreg tengerentúli limuzinok díványaiba süppedhetsz, sőt, akár a helyi „dicsőségfalra” is felkerülhetsz, ha Te gyűröd le a legrövidebb idő alatt a hely híres hamburgerét. Az erőpróbához azért nem árt tudni, hogy egy közel harminc centis darabról van szó, melyet a jelenlegi rekorder 14 perc alatt (!) pusztított el…
Egy ilyen lakoma után nem egyszerű dolog motorra ülni, de muszáj folytatni a kört, hiszen még sok kilométer és még több látnivaló vár ránk. Dunaföldvár közelében már kellemesen nyújtott ívek váltják a korábbi egyeneseket, ám mielőtt belefeledkeznénk a kanyarvadászatba, érdemes pár percet időzni a vár tövében, s felfedezni a hely nevezetességeit. A várudvarban több ezer éves eszközökön helyben készülő agyagedények várnak, s ugyaninnen remek panorámában gyönyörködhetsz, rálátva az Alföld kapujára és a löszpart alatt kanyargó Dunára. Sőt, ha időd engedi, egy kis kitérőt téve a szemben magasodó Kálvária-dombra is felkaptathatsz, hogy az ellenkező irányból is körbetekints.
A folyót átszelve a solti körforgalomnál érdemes újra északnak fordulni, hogy a keleti parton haladj végig, belesve a sziget túlsó oldalára is, ahol nem csak enduróval, de utcai motorral is kényelmesen legurulhatsz a Kis-Duna partjára a Dunaegyháza melletti letérőnél.
Tovább suhanva újabb átkelés vár, mi ezúttal a ráckevei hídon jutottunk a Csepel-szigetre, hogy a gondosan karbantartott partmenti részeket bejárva a keskeny, s éppen ezért gyér forgalmú gáton guruljunk Tökölig, onnan pedig az immáron kétszer háromsávos M0 autóutat érintve zártuk a kora estébe hajló kört. Ismét tartalmasan telt a nap, hiszen csak egy tank benzin meg egy papírtérkép kellett hozzá, hogy kalandos túrát tegyünk, s az unalomig bejárt szakaszok helyett olyan helyekre leljünk, melyek mellett csak elrohantunk volna egy hosszabb gurulás alkalmával.