Egyéne válogatja, hogy ki mit ért túra alatt. Nincs ezzel baj, a napi kétszáz kilométeres kiruccanás a jól ismert szerpentinre ugyanúgy lehet „túra”, mint a heteken, hónapokon átívelő utazás. Abban viszont nem mindenki ért egyet, hogy melyik is a jobb mulatság.
A rövid, megszokott kanyarok hívei imádják, hogy ismerik már az aszfalt minden egyes centiméterét, tudják, hol lehet fülig érő vigyorral lapon fordulni, mert nincs bekötőút, ahonnan a figyelmetlen traktoros kihajthat - tulajdonképpen egyfajta rítus, hogy a nyári hétvégéken ugyanazt a 8-10 helyszínt keresik fel. A másik, kevésbé népes társaság, aki a túrabeszámolók alapján rákíván egy-egy célpontra, szeretne magának is egy „én meg a motorom a Stelvio tábla alatt” képet, esetleg megkóstolná az egekig magasztalt olasz sonkát vagy a korzikai vaddisznókolbászt. Végül a legutolsó, szabad szemmel alig látható kaszt, mely tagjai egyszerűen kíváncsiak, szeretnék megismerni egy messzi ország lakóit, kultúráját, tájait. Ők általában nem keresnek felkapott hágókat, sem csillogó szállodákat, ellenben tényleg érdekli őket, hogy is élnek az emberek a messzi északon vagy keleten – túrájuk célja csak részben a motorozás. Tartozz bármelyik csoportba is, egy valamit biztosan állíthatok: ha a túra előtt nincs benned egy minimális idegesség, egy kicsi tartás – rossz szóval: félelem – a messzi ismeretlentől, akkor egyszerűen nem volt elég bátor a tervezés, nem görgettél elég messzire a Google Maps hasábjain. Az utazás valódi célja ugyanis - az élvezetes motorozás mellett – az ismeretlen felfedezése, hogy néhány forinttal szegényebben, de lélekben sokkal gazdagabban térj haza a megszokott mindennapokba. Ha csak egy tanácsot fogadsz meg, legyen az, hogy mindig egy kicsit bátrabban, bevállalósabban tervezz, mint amire elsőként gondolsz, mert a meglepetésekből, a kalandokból lesznek a felejthetetlen emlékek. A most induló sorozatban azt mutatjuk be, hogy lesz szervezett, biztonságos, egyben élvezetes a motorostúrázás.
Merre indulj?
Mindenkinek megvan a maga zsánere. Szerencsére motorral utazva szinte bármi szóba jöhet, mert a tengereket övező szerpentinek és parti utak pont olyan élvezetesek lehetnek, mintha valamelyik európai hágót szemelnéd ki. Tudd meg, hány napod, napotok lesz rá, az oda- és visszaútra bátran számolj hosszabb, tapasztalt túrázóként akár 6-800 kilométeres távval, majd a fennmaradó napokat a helyi útviszonyoknak és látnivalóknak megfelelően oszd el! A célpont kiválasztásánál gondolj arra is, hogy hosszabb, egy-kéthetes kaland során érdemes beiktatni olyan napokat, melyeken motorozástól független programok is szóba jöhetnek!
Mikor indulj?
Ha megvan a kiválasztott környék, járj utána, hogy melyik időpontban érdemes motorral meglátogatni. Például az Alpok és a Dolomitok május elején még rendre hóban fürdik, gyakran napközben is fagypont körüli a hőmérséklet, míg ugyanitt augusztusban a vakációra induló talján családok és a vánszorgó lakóautók miatt mozdulni sem tudsz, nemhogy élvezetesen kanyarogni. Először is zárd ki tehát, hogy mikor nem alkalmas vagy nem érdemes odamenni, majd a fennmaradó hetekből válaszd ki a neked legmegfelelőbbet. A környék és az időpont rögzítése után jöhet az első és utolsó nap itinerje. Ha kevés időd van, nem válogathatsz – autópályán lezúzol, este pihensz egy nagyot, hogy másnap energiával telve kezdhess ismerkedni a környékkel. Szerencsés esetben több napot is szánhatsz a kiutazásra, ilyenkor érdemes egy késő délutáni, ún. nulladik nappal eljutni a magyar határig, ahol olcsón megszállhatsz, és onnan „egy húzásra”, azaz összességében másfél nap alatt teljesíteni a távot. Ebbe már beleférhet egy kis kitérő, érdekes helyek vagy kedvelt látványutak meglátogatása, esetleg közeli, de rég nem látott célpontok érintése.
Csillagtúra vagy nagy kör?
Állandó vitatéma, hogy egy nagy kört megtéve sorra felfűzzük a célpontokat, netán béreljünk egy (vagy több) szállást, és onnan csillagtúrázzunk? Ha nincs kísérőautó, ami a holmikat cipeli, jobbára utóbbit javaslom, mert a csillagtúra is lehet sok kis kör, ha más és más utat választasz a reggeli és a délutáni etapra, ráadásul így a mindennapi pakolás, szálláskeresés sem rabolja így az idődet.
180 kilométer, néha több...
Túlzott óvatosságnak tűnhet, hogy a legtöbb motoros túraajánlóban csak 30-40 km/órás átlagsebesség szerepel, pedig a valóság az, hogy sokszor ez is csak nehezen teljesíthető. Tervezéskor úgy tudod elkerülni a túlvállalt, túl hosszúra nyúlt napi etapokat, hogy a Google Maps-ben az igazán kanyargós, élvezetes utakat összekötve megnézed, milyen menetidőt ad ki, és ehhez hozzáadsz egy-másfél óránként legalább 20 perc pihenőidőt.
Szintén a csillagtúra mellett szól, hogy az utassal és egész heti holmival súlyosbított motor nyergében – bárki bármit mond – nem ugyanolyan élmény a kanyarvadászat, mintha reggel egy pár szendvics társaságában felpattantok a gépre. Ha nagyon messze – több mint 4-500 kilométerre – esnek egymástól a célpontok, akkor két részre bontva, két szállással áthidalhatod a nagy kör és a csillagtúra közötti ellentétet, egyesítve az eltérő megoldások minden előnyét. S ha már a szerpentinezés kapcsán a csomagok szóba jöttek, arra feltétlenül ügyelj, hogy ne csinálj „karácsonyfát” a gépből, ugyanakkor a szükséges felszereléseknek, szerszámoknak se legyél híján. Önismétlés helyett itt a korábbi, részletes poggyászterv leírása – ebből mindenki szemezgethet, hogy mi is az igazán fontos számára egy túrán.
Személyes ügy
Egy motorostúra azért is hasznos lehet, mert az összeillő embereket, csapattagokat tényleg egybekovácsolja, és fordítva: aki teljesen másra vágyik, esetleg nehezen viseli, hogy néhány napig az „én” helyett a „mi” az elsőrendű vezényszó, az hamar lemorzsolódik, esetleg új, hozzá jobban illő brigádban talál helyet. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy mindenki hasonlóan komolyan vegye az út kihívásait, vagyis önmagát és motorját olyan állapotban tartsa, hogy ne okozzon gondot a több ezer kilométer megtétele műszaki hiba nélkül. Egy ilyen guruláson kiemelt szerephez jut, hogy a vezető és motorja is megbízható legyen, a szó minden értelmében, hiszen a kényszerpihenők immáron nemcsak saját, hanem társai idejét is rabolják.
Az alapos személyi és műszaki felkészülés után végre elindulhattok, de ha nem egyedül, hanem legalább 3-4 motor társaságában keltek útra, rögtön újabb kérdések merülnek fel. Mikor, honnan és milyen sorrendben gördültök ki? Miért fontos a találkozási és megállási pontok meghatározása? Milyen szerep jut a nyitó- és zárómotorosnak, illetve a többi résztvevőnek? A következő részben ezzel folytatjuk, bemutatva a csapatban motorozás legfontosabb tudnivalóit, szabályait és jelzéseit.