Voltál már a Grossglockneren? – hallhatjuk gyakorta a kérdést motoros parkolókban és bulikon. Ha igennel felelnél – és nem akarsz füllenteni -, feltétlenül szükséged lesz három-négy szabadnapra, no meg némi pénzmagra, és máris gazdagabb lehetsz egy felejthetetlen motoros élménnyel. Az egyik legkönnyebben elérhető látványút az Ausztria nyugati felében található felfutó, de nem érdemes itt leragadni, hiszen a hegycsúcs közvetlen környéke is számtalan izgalmas kalandot kínál.
Első nap: 680 km, kb. 10 óra motorozás/12 óra menetidő. Ajánlott szállás: Iselsberghof, háromfős apartman, félpanzióval 90 euróért.
Ha a fővárosból startolnál, érdemes a csapatot egy forgalommentes helyen összeszedni, és erre az autópályák kivezető szakaszai tökéletesen megfelelnek, mivel innen már nem szakíthatják szét a társaságot a tilosra váltó közlekedési lámpák. Tegyük hát a kis zöld nyilat az M1/M7 kivezetőre, a másikat pedig a Grossglockner közelébe, és indulhat a matek! A programok legegyszerűbb megoldásként Szlovénia felé irányítják az utazót, de a hét-nyolcórás kaland egyébként is megeszi az első napot, érdemes hát alaposan kitölteni azt! Legjobb, ha az M1-esen Bécsújhely (Wiener Neustadt) felé veszed az irányt, és onnan a 21-es út felé hajtasz le. Első pihenőnek rögtön meg is teszi ez a pont, hiszen itt motoros vendéglátóhelyek egész sora várja az utazásban megfáradt bájkereket.
Egy Almdudlerrel később a Mariazell/Wildalpen kiírást kell lesned a gyakori és jól látható táblákon, így a sógorok legszebb szerpentinjein suhanhatsz a cél felé. Egészen Radstadtig tart a 250 kilométer hosszú és ezernyi kanyarral tűzdelt adranalinlöket, ami akár négy órát is felemészthet a napból, ezért itt érdemes gyorsan balra fordulni az A10-esre, majd a 106-ason letérni róla, hogy immáron hamisítatlan Alpok-élménnyel zárjuk a napot, bevéve magunkat a glockner kapujáig.
A második nap reggelén egy rövid, de tartalmas szakasz következik, ami nem más, mint maga a Grossglockner. Ha mindent be akarunk járni, nagyjából százötven kilométert kell megtennünk, de a szerpentin élményfaktorát ismerve lesznek olyan szakaszok, melyeket több alkalommal is „meg kell vizsgálni” közelebbről… Érdemes hát egy egész napot rászánni, hiszen a járművenként 23 euróba kerülő belépőnk is zárásig szól.
Ha reggel úgy látjuk, esős, barátságtalan idő vár minket fent, ne kockáztassunk, inkább tűzzünk ki egy másik napot a feljutásra, mivel az etap legszebb része, a 2571 méter magas Edelweissspitze szűkös hajtűkanyarokkal és csúszós macskakővel várja vendégeit, ami elég kockázatos kombináció a kétkerekűek számára. Szerencsére a hidegebb napokon sem kell a szobákban csücsülnünk, hiszen a környék tele van látnivalókkal, és a sík részeken jellemzően jobb idő van, mint a csúcsok közelében.
Kelet felé indulva a legendásan szép osztrák 100-as látványút vár minket, a százkilométeres kanyarvadászat végén pedig a Nockalmstrasse varázslatos ívei kényeztetik a motorosokat. A kevéssé ismert hágóra már kilenc euró befizetése ellenében behajthatunk, és ha lehet, még jobban motorozható íveket találunk, mint a Grossglockneren. Nyújtott, hosszú S-kanyarok és kristálytiszta hegyi levegő fogadja a bájkereket az oda-vissza közel hetven kilométer hosszú Nockalmstrassén.
Amennyiben mégis dél felé indulnánk a szállásról, a Lienzi-Dolomitok csodás tájai és útjait érdemes célba vinni. Nem kimondottan hosszú, de annál élvezetesebb az a nagyjából százötven kilométeres szakasz, melyen körbemotorozhatjuk a közel 2800 méter magas hegyet, sőt, újabb 85 kilométert beiktatva a 111-esen átruccanhatunk akár Szlovéniába is, a kimondottan szűk, de rendkívül hangulatos Wurzenpass hágón keresztül, mely 1073 méterre vezet fel minket, mielőtt átlép a határon Kranjska Gora felé.
Videoajánló: A CBF Egyesület Grossglockner túrája (Csaszi4)
Miután sikeresen teljesítettük a kitűzött célpontokat és begyűjtöttük a kötelező matricákat, illetve hűtőmágneseket, már csak a haza utat kell megterveznünk. A millió kanyart látott társaság valószínűleg szívesen lazítana már ilyenkor, ezért megfontolandó, hogy tempós autópálya-szakaszok és izgalmas szerpentinek váltogassák egymást egésznapos motorozás közben.
Ein, zwei, polizei...
Az osztrák városokban gyakran találkozhatunk rendőrautókkal és sebességmérőkkel is. Szigorúan veszik az ötvenes korlátozást (tegyük hozzá, nagyon helyesen!), a bírságok összegei pedig hasonlóak, vagy némileg alacsonyabbak, mint hazánkban. Országúton azonnal "lőnek" a záróvonalért, de kismértékű sebességtúllépés miatt nem kekeckednek a motorosokkal. Kezdésnek a 106-os út, majd az A2-es ajánlható, amiről Klagenfurtnál letérve megcsodálhatjuk a Minimundust, ahol a tizenhárom eurós beugróért cserében az egész világot „bejárhatjuk”, hiszen bolygónk leghíresebb építményei egymástól mindössze méterekre sorakoznak – kicsinyített változatban persze.
Innen újabb félórányi autópályázást követően szúrjunk egy jobbost, Lavamündöt kutatva az útjelzőkön. Az osztrák motorosok egyik kedvenc ingyenesen használható látványútja indul Dráva-parti kisvárosból, a helyenként háromsávos, ötven kilométer hosszú szerpentin igazi motoros paradicsom, ráadásul alig 140 kilométerre fekszik a szentgotthárdi határátkelőtől.
Költségek:
Legalább három, de inkább öt napra érdemes tervezni a Grossglocknerre indított túrát. A távolság oda-vissza 1300 kilométer, plusz a kint megtett körök, így egy háromnapos kanyar alapvető költsége nagyjából ötvenezer forintot emészt fel autópálya-matricával és egyéb útdíjakkal együtt.
Az üzemanyagot hasonló áron mérik, mint itthon, a szállás pedig fejenként 17-25 euró/éj, az étkezés a legszűkebb tervezés mellett is legalább huszonöt euró naponta. Érdemes a szállók félpanziós ellátását választani, ugyanis a 13-15 euróba kerülő reggeli és vacsora mellett így csak a napközbeni szendvicsekre lesz gondunk, és este sem okoz fejtörést a meleg étel, ha későn érnénk a szállásra.
Kihagyhatatlan szakaszok:
Nockalmstrasse - 35 km
Iselsberg - Steinfeld - 43 km
Grossglockner Hochalpenstrasse - 48 km
Lavamünd - Schwanberg - 50 km
Pattendorf - Winklern (106-os út) - 50 km
Gutenstein - Mariazell - Wildalpen - 109 km