Ha létezik kihagyhatatlan célpont a magyar motorosok számára, hát Erdély egészen bizonyosan az, és motorostúra alatt nem csak az endurósok kedvelt off-road kalandjaira gondolhatunk, hiszen sportmotorral is kimondottan élvezetes lehet egy kanyar a történelmi Magyarország területén. Mivel a távolság nem csekély, és autópálya sem könnyíti a dolgunkat, érdemes két napra osztani a kijutást, illetve a hazautat is, vagyis egy kényelmes túrára legalább öt-hét napot kell szánnunk.
Induljunk hát, de merre?
Átlagos túracsapatnak 5-600 kilométeres etapok ajánlhatók, így Budapestről startolva valahol Déva és Nagyszeben (Sibiu) között lesz majd az első napi pihenő helyszíne. Déva vára miatt mi az előbbire voksolnánk, főként, hogy a városban már ötezer forintból megszállhatunk a magyarul beszélő házigazdánál, aki vacsorával, reggelivel, no meg némi cujkával is bőségesen ellátja a fáradt utazókat... (Kapcsolat: Familia Vendégház, László Mónika. Tel.: 00 403 541 143 30)
Az általános iskolai tanulmányokból ismerős Déva vára két úton is megközelíthető, az edzettebbek gyalogosan is leküzdhetik a negyed kilométeres szintkülönbséget, míg a tesiből felmentetteket sikló repíti jelképes összegért a várkapuig. Amennyiben kora délután érkeznénk, és marad némi időnk sötétedés előtt, az alig húsz kilométerre található Vajdahunyad várát sem szabad kihagyni, főként, hogy az impozáns építménybe mindössze tíz lei (kb. 750) forint ellenében juthatunk fel.
Másnap reggel kerül csak komoly dilemma elé az utazó, hiszen újabb remek motoroscélpontok találhatók Déva pár száz kilométeres közelében, azonban a falvakban gyakori sebességmérés miatt egy nagyobb csapattal legfeljebb 50-70 kilométeres óránkénti átlaggal számolhatunk, természetesen a pihenőket is beleértve.
Rögtön elsőként itt van a Transzalpina, melyet csak nemrég vehettek birtokba a sportmotorral érkezők, ugyanis mindössze egy-két éve fejezték be a túraútvonal aszfaltozását. A DN 67c névre keresztelt szakasz 2 135 méter magasra visz fel, fentről pedig csodás kilátás nyílik az alattunk elterülő síkságra, illetve a kelet felé sorakozó magashegységekre.
Videoajánló: Transzfogaras és Transzalpina on-board (Szizol)
A csodaszép táj, és a júliusban igazi unikumnak számító hótömegek könnyen rabul ejthetik a magunkfajtát, azonban érdemes tovahaladni, hiszen további százötven kilométer motorozást követően már egy újabb hágón, a legendás Transzfogarason találhatjuk magunkat, melyet az útjelző táblákon 7C jelzéssel kell keresnünk.
Videoajánló: Vaskapu, Transzfogaras és Transzalpina on-board (Club 130)
Indulás előtt azonban fontos, hogy tájékozódjunk, átjárható-e az alagút a 2042 méter magas csúcsponton, hiszen még júniusban is komoly lavinaveszéllyel és kőomlásokkal találkozhatunk, ezért gyakran csak féltávig juthatunk fel a kilencven kilométer hosszú hegyi úton.
Újabb válaszút elé kerül az utazó, miután bejárta a környék két legszebb látványútját, ugyanis innen még legalább 150-200 kilométert kell motoroznia, hogy eljusson Erdély szívébe, azonban tanácsos világosban teljesíteni ezt az etapot, mivel az alsóbbrendű utakra jellemző kátyúk, illetve az erdősávok melletti gazdag vadállomány miatt sötétben komoly lutri a folyamatos és tempós haladás. Így hát délután négy körül el kell hagynunk a Transzfogarast, hogy időben bevegyük magunkat a magyarlakta területekre, Zetelaka, Csíkszereda környékére.
Ezen a részen szinte bármelyik településen találunk szállást, a háziak barátságosak, az árak pedig kimondottan szerények - magánháznál reggelivel és vacsorával sem kerül többe 4-5000 forintnál, éjszakánként. És itt a teljes ellátás alatt valóban "terülj-terülj asztalkámat" képzeljünk el, a bőséges reggeli, illetve vacsora közben nem győzzük kapkodni a fejünket, hogy milyen mennyiségű étel és ital kerül elénk... (Kapcsolat: Iboly Panzió, Zetelaka - Simma Ibolya Tel. 00 402 662 411 69)
Ha letáboroztunk, érdemes a sok csomagot hátrahagyva a környék felfedezésére indulni, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben Erdély főútjai az Alpok legjobb aszfaltcsíkjainak minőségét idézik, nem ritkán három-négy méter széles sávokkal, és befelé döntött kanyarokkal. Ismerkedés gyanánt a Zetelaka - Csíkszereda - Gyergyószentmiklós - Zetelaka szakasz vár minket. Ne ijedjünk meg a régebbi térképek hajszálvékony, fehér vonalaitól, ugyanis a háromszög leghosszabb szára, a 138-as út nemrégiben kapott friss aszfaltréteget, ezáltal igazi motoros paradicsommá vált a közel egy kilométer magasra felfutó hegyi út.
A százötven kilométeres karika legalább két-három órát vesz igénybe, így hát érdemes utána szusszanni egyet, majd újra felkerekedni, de ezúttal észak, észak-nyugat felé. Itt található a Bucsin-tetőre vezető negyven kilométeres szerpentin, mely az egyik legszebb és legjobb minőségű szakasz a környéken. Az ezernyi kanyarral tarkított felfutónak főleg a nyugati oldala ajánlható, de a Gyergyó felől érkezők sem fognak csalódni, csupán a hegyvidéki részekre itthon is jellemző gyűrődések és apró repedések zavarhatják az élménymotorozást. A látványút nyugati felén a szovátai Medve-tó, míg keleten a lenyűgöző Békás-szoros csábít pihenőre és újabb fotók elkészítésére - előbbi húsz, míg utóbbi negyven kilométerre található a 13B út végpontjaitól, igaz, a békási szakaszon már számolnunk kell méretesebb kátyúkkal, illetve úthibákkal is, ám a látvány biztosan kárpótol majd a rosszabb útminőségért.
Amennyiben mégis dél felé indulnánk, érdemes Brassón túlra ellátogatnunk, ugyanis látnivalóban és kanyarvadászatban gazdag nap vár ránk a nagyjából 150 kilométeres szakaszon. Az egyes főút hajtűkanyarokkal tűzdelt szakasza mindössze 10-15 kilométer hosszú, de a kiváló minőségű aszfaltcsík a legjobb hazai versenypályákat idézi, egyedülállóan széles ívei pedig biztonságossá teszik a gyors kanyarokat, hiszen bőven van helyünk korrigálni, ha elnéznénk a tempót... De nem csak a majrécsík ellen folytatott harc miatt kell egészen Sinaiáig gurulnunk, ugyanis itt található az a "spontán medvesimogató", melyet az egyik szálloda szemfüles alkalmazottai hoztak létre. A főként reggel és este aktív állatok a panzióhoz vezető hétkilométeres szerpentinen állnak "sorfalat", jólelkű, s kajával alaposan felszerelt turistákra várva:
Simogattál már medvét? Ha ránk hallgatsz, most sem fogsz, de egy rövid kitérőt igazán megérnek az út mentén portyázó bundások...
Újabb ötven kilométert motorozva - és egy nem mindennapi hágót legyűrve - Törcsvárra jutunk, ahol a számtalan alkalommal filmre vitt Drakula gróf kastélyában tehetünk nagyjából egyórás sétát. A vár impozáns, de a köré települt bóvliárusok sokat rontanak az összképen, s ha alaposan utánaolvasunk, gyorsan kiderül, hogy valójában a jó megközelíthetőség és a lenyűgöző formájú tornyok miatt "hirdetik" Drakula gróf otthonaként a helyet - a történelmi hűséghez vajmi kevés köze van a párosításnak.
Innen nagyjából ötszáz kilométer a magyar határ, ami a forgalmas 7-es, illetve 1-es főúton legalább hat-hét órát vesz igénybe, vagyis szükség lesz hazafelé is egy szállásra, ha csak nem akarunk éjszakába nyúlóan motorozni az egésznapos kalandozást követően. A már említett dévai panzió jó szolgálatot tehet, ugyanis pontosan megfelezi a Nagylakig vezető utat, így Törcsvárról kb. négy óra alatt kényelmesen elérhető, onnan pedig bő négyszáz kilométeres motorozással jutunk vissza budapesti kiindulópontunkhoz.
Hasznos blokk:
Erdély kihagyhatatlan célpont, hiszen a gyönyörű tájakon és a valóban jól motorozható szerpentineken felül sok-sok plusz élményt ad, hiszen a haragtól és irigységtől mentes helyiek barátsága, szeretete minduntalan visszacsábítja az utazót. A legkisebb faluban sem éreztetik az emberrel, hogy a valóságban is létezne magyar-román ellentét, a vendéget, a világjárót látják a betérő motorosban, s ha akadnak is nyelvi nehézségek, ezt igyekeznek testbeszéddel, vagy valamely magyarul beszélő ismerős elérésével orvosolni. A rendőri jelenlét kimondottan erős, főleg a városokon belül, a sebességmérés gyakori, de az apróbb kihágásokért nem feltétlenül kell csengetni. A benzin némileg olcsóbb, mint itthon, azonban előfordulnak konténerből, vagy tákolt viskókból álló "töltőállomások" is - a naftára érzékeny vasakkal érdemesebb a főutak mellett található nemzetközi kúthálózatokat igénybe venni.
A katasztrofális útminőségről szóló legendák nagyjából alaptalanok, ugyanis szinte bármelyik nagyobb település elérhető jó minőségű, széles aszfaltcsíkon, azonban fel kell készülnünk, hogy a két- és háromjegyű szakaszokon lehetnek off-roadra hajazó részek, illetve a falvakon belül akár földutakra is kényszerülhetünk egy-egy szállás vagy látványosság felkeresése közben. A közlekedés tempója erős, a sebességhatárokat - városon kívül - szabadon értelmezik, de nyoma sincs az olaszos hajtásnak, cikázásnak, inkább kellemesen gyors a forgalom ritmusa. Egy órával előre kell állítani az óráinkat, ha átlépjük a határt, ezt érdemes megjegyezni, ha hosszabb napi etapot tervezünk.
Költségek:
Az egyik legolcsóbb külföldi célpontról van szó, a kedvező árú üzemanyag és szállás teszi valóban elérhetővé Erdélyt. Négyszáz kilométeres etapok mellett fejenként 10-15 ezer forinttal számolhatunk naponta (2fő/motor esetén), vagyis egy négynapos hosszú hétvége, nagyjából 1500 kilométer motorozással simán kihozható fejenként negyvenezer forintból, aminek kb. a fele az üzemanyagköltség. Az összeg tovább csökkenthető, ha a vadkempingezést választjuk, hisz' az étkezés olcsóbb, mint ha itthon kirándulnánk, s a sátrazással a panziók szerény költségét is megspórolhatjuk. Érdemes lei-t váltani (ca. 75 Ft), de Erdély szívében szívesen látják a forintot is.
Kihagyhatatlan szakaszok:
Barzava - Zám - 48 km
Trasznfogarasi út (D7c) - 90 km, legmagasabb pontja 2 042 méter
Transzalpina út (DN67c) - 148 km, legmagasabb pontja 2 145 méter
Parajd (Praid) - Borzont (13B) - 43 km, legmagasabb pontja 1 287 méter
Azuga - Timisu de Sus - 14 km