Fokozódó védelem - 3. rész

Cikksorozatunk első részében a textil öltözékek burkolatához felhasznált alapanyagokkal, a második felvonásban pedig a bélésekkel és membránokkal ismerkedhettünk meg. Befejezésül jöjjön a harmadik legfontosabb alkotóelem, a protektor!

Bármennyire szeretjük sokat látott, ránk idomult ruhadarabjainkat, a nyeregben eltöltött évek alatt számtalan állagromlást okozó külső behatással kell megbirkózniuk, így előbb-utóbb rá kell szánnunk magunkat a cserére. Szerencsére ez általában komoly előrelépést jelent, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanis az új ruhák jóval biztonságosabbak, mint elődeik.

Egyre hatékonyabb protektorok

A motorozás hőskorában furcsa módon nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a biztonságnak, mint napjainkban. A régi időkben a masszív bőrruházat jelentette a védelem legmagasabb szintjét, melyet a kritikus helyeken plusz bőrberakásokkal erősítettek meg, de lássuk be, ezek csak a horzsolások ellen voltak hatásosak. Sajnos sok motorosnak kellett súlyos sérüléseket beszereznie, míg a 80-as években a személyi-védőfelszerelésekre szakosodott cégek megjelentek a piacon, és a törvényi háttér sem igazodott túl gyorsan - a bukósisak viselését például csak 1984-ben írták elő a hatóságok. Szerencsére ma már egészen magas hatásfokú eszközök állnak rendelkezésünkre, jóval nagyobb eséllyel ússzuk meg tehát a zakókat, mint apáink, nagyapáink.

A hivatalosan árusítható motorosruhákban CE-minősítésű váll- és könyökprotektorok találhatók, tudniillik, csakis bevizsgált védőelemeket alkalmazhatnak a gyártók. A legtöbb esetben hátbetétet is találunk a kabátokban, de egészen neves gyártók esetében is előfordulhat, hogy a kabát árát egy minősítés nélküli, polifoamból készült hátvédő berakásával próbálják versenyképesen tartani. Ezért aztán érdemes vásárlás előtt szemügyre venni a beépített elemeket, nehogy a kritikus helyzetben tapasztaljuk meg a hiányosságokat. Öröm az ürömben, hogy a legtöbb gyártó különböző méretben készít utólag beépíthető biztonsági kiegészítőket is, széles tehát a választék. Fontos azonban, hogy nem elegendő csak megnyomkodni a különböző árfekvésű ruhadarabok ütéscsillapítóit, és az alapján eldönteni, hogy megfelel-e az elvárásainknak, mert ennél jóval összetettebb a történet.

Mit jelent a CE-minősítés?

A gyártó vagy a termék forgalmazója csak olyan terméket láthat el CE (a francia „Conformité Européenne” kifejezés rövidítése) jelöléssel, amely az Európában elfogadott általános biztonsági irányelveknek megfelel és szabadon forgalmazható az Európai Gazdasági Térség belső piacán. A jelölés magában foglalja a CE-logót és adott esetben egy négyjegyű számot, amivel az akkreditált szervezeteket lehet azonosítani. Emellett egy évszámot is leolvashatunk, mely a szabvány bevezetését vagy módosításának időpontját jelzi. A legújabb követelményeknek megfelelő CE EN 1621-1:2012 jelöléssel ellátott védőelemek a vállak és a végtagok épségéért felelősek, a CE EN 1621-2:2014 számúak a hát, míg a CE EN 1621-3:2015 karakterlánccal jelölt kiegészítők a mellkas védelmére szolgálnak.

A standard minősítőtesztek során a protektorra egy súlyt ejtenek, méghozzá úgy, hogy pontosan ötven joule energia érje a becsapódási ponton a vizsgálandó tárgyat. Viszonyításképpen egy két és fél kilogrammos vasgolyó két méter magasból ledobva ugyanezt az erőhatást produkálja. Ezután megmérik azt az erőt, amely áthatolt a biztonsági kiegészítőn a védendő felületre, és ennek több egymást követő behatás után is megszabott értékeken belül kell maradnia.

Az EN 1621-1:2012 szabvány első szintjének esetében az áthatoló erő átlagosan nem haladhatja meg az 35 kN értéket, míg a második szinten 20 kN alatt kell maradnia. A hátvédőkre vonatkozó EN 1621-2:2014 szabvány alapján a Level 1. kiegészítés esetén az átvitt erő 18 kN lehet, a szigorúbb, Level 2. szabványnál 9 kN. A legfrissebb, EN 1621-3:2015 szabvány a mellvédőkre vonatkozik, és mivel még csak vázlat formájában létezik, így nincsenek megadva a pontos kN-datok sem. Ennek ellenére már találkozhatunk vele a címkéken, jelenleg az áthatoló erőkre vonatkozó követelmények a hátvédők kritériumaival azonosak.

Minél kisebb az áthatoló erő, annál jobb a védelem, tehát az ütéselnyelő úgy működik, hogy az áthatoló erőt egy kevésbé romboló hatású szintre lassítja le oly' módon, hogy összenyomódik a test és az erőhatást kifejtő tárgy között, ezáltal az energia szétoszlik, az energiaátadás pedig lelassul. Napjainkban már számtalan gyártó készít és forgalmaz protektorokat, ezért nem könnyű eligazodni a széles kínálatban, különösképpen, hogy a magas ár nem feltétlenül jelent egyet a kiváló minőséggel.

Bőséges választék

A ruhakészítő cégek különböző védőeszköz-gyártók termékeivel igyekeznek még magasabb fokú menetbiztonságot nyújtani a vásárlóknak, néha az is előfordul, hogy akár egy ruhán belül eltérő márkájú kiegészítőkkel találkozunk. A legnagyobb gyakorisággal előforduló védőelemeket az API, a D3O, a Knox, a Powertector, a Pro-Life, a Safetech, a Sas-Tec, az XS és az YF gyártja, ugyanakkor a BMW ruháiban a váll, a könyök, a csípő és a térd védelméről saját fejlesztésben készült NP ütéselnyelők gondoskodnak.

Kíváncsiak voltunk, hogy milyen árfekvésben vannak a különböző típusú ruhákba helyezhető kiegészítők, ezért körülnéztünk a hazai motorosboltok webáruházaiban. Már 7000 forintért beszerezhetünk Sas-Tec által gyártott viszkoelasztikus hab hátvédőt, mely a teszteredmények szerint 7 kN áthatoló erőre csillapítja a behatásokat, míg az általuk készített Level 2. szabványnak megfelelő váll- és könyökbetétek nagyjából 3500 forintba kerülnek páronként. A D3O technológiájával ellátott protektorbetétek már némileg húzósabb áron érhetők el, egy Rukka D3O hátvédő 21000 forintot kóstál, a váll- és könyökvédelem 14000 forinttal könnyíti meg zsebünket. Az angol Forcefield már huszonöt éve gyárt ütéselnyelőket, így természetesen az általuk készített termékek között is léteznek ruhába illeszthetők. A Pro Back Insert hátbetét kiemelkedően alacsony, 5,09 kN átvitt erőre csillapít a teszteredmények szerint és már 19990 forinttól megvásárolhatjuk. A Net Upgrade Armour könyökvédők 13990 forinttól, míg a vállbetétek 11990 forinttól érhetők el.Ha ruha alá felvehető páncélokkal szeretnénk gondoskodni épségünkről, még szélesebb választékra lelünk a polcokon. Például az olasz Zandona hátszerelékei mérettől és típustól függően 30500 és 48500 forint körül mozognak, míg a Forcefield 25500 és 58500 forint közé pozicionálta az árakat, viszont az angol cég drágább energiatompítója a tesztek alapján mért legalacsonyabb, 3,38 kN áthatoló erőre képes csillapítani a gerinc behatásait. A teljes felsőtestet védő páncélingek a legdrágábbak, a Zandona termékei hatvan és hetvenötezer forint között mozognak, a Forcefield 110 és 140 ezer forint környékén kínál komplex biztonságot, de ha megelégszünk az alacsonyabb szintű energiaelnyeléssel, akkor már harminc és ötvenezer forintos kategóriában is válogathatunk például a Fox és az UFO gyárak portékáiból.

A felhasznált alapanyagoktól függően találkozhatunk puhább és keményebb kiegészítőkkel. A kezdetekben alkalmazott polisztirol, szilikon és egyéb alsóbbrendű habprotektorok a tapasztalatok szerint a felhasznált anyagok alacsony minőségéből fakadóan mindössze egy behatást viselnek el, utána ütéselnyelő képességük elvész. Az alakjukat és ütéselnyelő tulajdonságukat újra visszanyerő, memóriahabból gyártott védőeszközök EVA-ból (etilén-vinil-acetát) vagy XPE/IXPE (térhálósított polietilén) habból készülnek, ezeket rugalmasságuk és kis súlyuk miatt kedvelik a ruhatervezők. A következő védelmi szintet azok a kiegészítők jelentik, amelyeket poliuretán, gumi és/vagy EVA-anyagok felhasználásával gyártanak. Ezek a termékek sok esetben már a Level 2. biztonsági fokozat elvárásait is meghaladják.

Ha valaki nem elégszik meg a ruhákba helyezhető védőeszközök tulajdonságaival, protektoringgel is helyettesítheti azokat. Az ún. keményprotektorok felépítése a bukósisakhoz hasonló, azaz az ütéselnyelő habmagot keményebb, polietilén vagy polipropilén alapú burkolat takarja, mert a kopogós anyag akár éles tárgyak becsapódását is képes kezelni. A belső szerkezetük a legtöbb esetben háromszög vagy méhsejt alakú elemekből épül fel, de nem lehet általánosítani a felhasznált anyagok terén, mert a legtöbb gyártónak megvan a saját, speciálisan kifejlesztett összetétele. A Knox termékek belsejében olyan energiaelnyelők találhatók, melyek a légbuborékoknak és a méhsejtrácsnak köszönhetően képesek a nagy erejű ütéseket szétteríteni és csillapítani. A Forcefield saját fejlesztésű Nitrex Evo és nitril alapanyagú kiegészítőkkel óvja az életünket, a Rev’it ruhákban megbúvó Seesoft csillapítók nitril, polinorbornén és gumi keverékeként alkotnak ütésálló memóriahabot, míg a Powertector és az SW bioelasztánból előállított betéteket kínál a felhasználóknak.

A következő generáció

Kiemelkedő képességekre lehet büszke az Armourgel, amelynél a mérnökök viszkoelasztikus szilikongél segítségével gondoskodnak a biztonságunkról. Minél nagyobb behatás éri az anyagot, annál hatékonyabban nyeli el az energiát, ráadásul ezredmásodpercek alatt reagál az impulzusokra, amellett, hogy a szellőzést sem hátráltatja.

A Leatt protektoraiban már találkozhatunk a csodazselével, valamint hasonló technológiát alkalmaz a D3O, ők viszkoelasztikus poliuretán felhasználásával létrehozott védőeszközökben látják a jövő energiaelnyelőit, és a videót elnézve, lássuk be, nem csoda, hogy a matéria megmozgatta a tervezők fantáziáját. A D3O nyers állapotában nagyon lassan, szabadon mozog, mint egy puha gyurma, azonban ütés hatására a molekulák hirtelen összekapcsolódnak, és egy szilárd szerkezetet képeznek. Ezzel a folyamattal nyelik el az energiát, amit átadnak egymásnak és szétosztják, még mielőtt visszanyernék az eredeti, lágy gyurmaszerkezetet. Minél nagyobb a behatás, annál több molekula kapaszkodik össze, és annál gyorsabb a folyamat. Ennek köszönhető, hogy védelme az impulzus méretéhez igazodva optimálisan fejti ki hatását.

Az ütésre keményedő anyagok másik nagy előnye a méretükben rejlik, hiszen egészen vékony kivitelben is óriási erőhatások elnyelésére képesek, s akár kilencven százalékkal csökkenthetik azokat. Mindazonáltal nem csak gél formájában léteznek ütésre keményedő betétek, a német Sas-Tec cég például már évekkel ezelőtt készített viszkoelasztikus habból hasonló tulajdonságú védőelemeket, és a gyártó honlapja szerint szélsőséges körülmények között is képes - akár tíz éven át - megtartani pozitív jellemzőit.

Magyar találmány szintén gondoskodhat a biztonságunkról, ugyanis ha valaki szkeptikus a műanyag védőelemekkel szemben, akár az EN 1621-4 minősítési szintet biztosító légzsákos ruházatban is nekivághat a szerpentineknek. Ez a szabvány a legszigorúbb, itt az áthatoló erő az első szinten átlagosan 4,5 kN, a második szinten 2,5 kN lehet. Napjainkban már a kissé macerás, kábeles rögzítéssel sem kell bíbelődni, ugyanis a legújabb fejlesztésű kabátokban már vezeték nélküli kapcsolaton keresztül kapja a vészjelet a CO2-patron oldószerkezete. A légzsákos kabátok többszöri felfújódást is kibírnak, mindössze egy alapos biztonsági ellenőrzés és egy másik patron szükséges az újbóli használathoz.

Földi halandóként - megfelelő vizsgálóberendezések híján - a protektorok közötti különbségeket csak a CE-besorolásukból állapíthatjuk meg, ezért vásárlásnál mindig nézzük meg, hogy mit ír a gyártó. Emellett, ha eddig nem történt meg, érdemes saját öltözetünk protektorait is közelebbről szemügyre venni, hátha találni olyan betétet, ami jobbra cserélhető. Mint olvashattuk, az új, fejlettebb protektorok általában külön is megvásárolhatók, akinek futja rájuk, feltétlenül váltson biztonságosabb darabokra.

Ha bármilyen kérdésetek lenne az öltözékekkel, felszerelésekkel kapcsolatban, tegyétek fel a hozzászólások között, igyekszünk választ találni!