Ahogy harminc fok közelébe ér a hőmérő higanyszála, egyre nagyobb számban jelennek meg a motorok a városok útjain. Na nem azok a robogók és csupasz mindenesek, melyek tavasz óta falják a kilométereket, hanem az eddig garázsban őrzött sportmotorok, csopperek és társaik. Különböző típusok, a hengerűrtartalom is erősen eltérő, egyetlen közös pont: a védőöltözet teljes hiánya.
A bukósisak persze rendben, hiszen a rendőr akár harmincezerre is büntethet a fejvédő hiányáért, de ezen felül semmi olyan, ami fizikai határvonalat jelentene a bőrfelület és az aszfalt között, amikor beüt a krach. Belegondolni is fáj, hogy a hosszú hetekig tartó fájdalmas felépülés, amit a protektoros öltözet mellőzése okoz balesetkor, kisebb visszatartó erő, mint a rendőr által kiállított csekk... De van ettől rosszabb is, amikor az országúton találkozunk hasonlóan lenge öltözetű sofőrrel, aki ráadásul utasát is rábeszéli, hogy "szabadon" utazzon a kétkerekű hátsó ülésén, mert a motorozás ugye a szabadságról szól, vagy mifene.
Az ő esetükben nem csak a bukáskor elszenvedett sérülések jelenthetnek gondot, hiszen az esésen felül is bőven akad olyan ok (felverődő kavics, nagyobb bogarak, stb.) ami miatt a motorosok nagy többsége elképzelhetetlennek tartja, hogy egy pólóban és rövidnadrágban vágjon neki a napi tíz-húsz kilométeres etapnak.
Amikor elindulunk reggel, gondoljuk azokra a fórum hozzászólásokra, amiben "csak a boltig ugrottam le" felirat áll a telefonnal készített kórházi fotók mellett, és ne legyünk restek felvenni a protektoros göncöt a legnagyobb melegben is.
Ahogy megmosolyogjuk azokat, akik a nyári melegben képesek vastag zoknit viselni szandállal, legyünk kritikusak, és nyugodtan nevessük ki a százlovas motoron strandpapucsban feszítő motorostársunkat is.
Ha felháborodik rajta, az egy okkal több, hogy legközelebb már ne így induljon el otthonról...