Persze, hebegtem-habogtam, és töredelmesen bevallottam, hogy koncert első sor bal oldal, hangos MP3... - ja igen, és motorozom! Ez bizony kezdődő zajártalom, négyezer hertznél már egy határozott csipke látható. Egy nagyobb kártyavár dőlt össze bennem, hiszen mindvégig azt hittem, az én fülem úgyis mindent kibír.
AudiogramAz audiogramos vizsgálat során különböző frekvenciákon mérik azt a hangnyomás szintet, ami ahhoz kell, hogy meghalljuk az adott hangot. Egy süketszobában ülve, egy speciális fejhallgatón keresztül az ablak túloldaláról vezérelve adják be a szinusz-jelet fokozatosan emelve az intenzitást, míg nem jelezzük határozott kézmozdulattal, hogy vettük a sípolást. Így alakul ki a diagram.
A fül-orr-gégészetet elhagyva, tudtam, hogy a hozzáértő orvosok elültették a bogarat a fülemben, így megoldás után kezdtem kutatni. Kis keresgélés után rátaláltam egy kimondottan a motorosok részére készült füldugóra, mely a hirdetés szerint a kétkerekűn jelentkező, hosszan tartó és nagy nyomású szélzajt hivatott megszűrni úgy, hogy közben a motor és a forgalom hangját a megfelelő mértékben átengedi. Persze az sem hátrány, ha eközben utasunk vagy csapattársunk beszédét is megértjük. Utánajártunk, hogy a motorosok számára kifejlesztett Alpine MotoSafe füldugó vajon teljesíti-e a fenti elvárásokat...
Kutya különvéleménye:
Most először használtam motorozáshoz füldugót, pedig a gondolat már régóta érlelődött bennem, ugyanis a hatodik évébe lépett X-Lite bukóm már nem áll a helyzet magaslatán, ami a zajcsillapítást illeti. A Motosafe szett kicsomagolása után először a zöld színű, "medium" szűrővel próbáltam ki a városi és az országúti motorozást. Már kis tempónál is feltűnt, hogy nyitott plexivel sem zavaró a szélzaj, lakott területen csak a bogarak jelenléte miatt kellett lezárnom a a sisakot. Országúton már beszűrődtek a turbulencia miatt keletkezett hangok, de mindvégig olyan szinten maradtak, ami hosszú távon sem zavaró. Másfélszeres sebességgel, autópályán sem növekedett számottevően a szélzaj, vagyis a gyengébb, zöld jelzésű szűrő is tökéletesen ellátta a feladatát, miközben a külvilágból érkező figyelmeztető hangok (duda, sziréna, fékcsikorgás, stb.) jól hallhatóak maradtak.
Ezek után kíváncsian vártam az erősebb sárga szűrő próbáját. Egyből az autópályára hajtottam, ráadásul erős ellenszélben, ami az utazótempónál már vadul cibálta a sisakot, ha felegyenesedett testhelyzetben ültem a motoron. A szűrő viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: szinte teljes csendet biztosított, de ez kizárólag a mechanikai zajokra vonatkozott, ugyanis a szélzajt - talán épp az ijesztően nagy csend miatt - sokkal hangosabbnak éreztem ezzel a megoldással. Ötven kilométer - és egy újabb szűrőcsere - után már egészen biztos voltam benne, hogy a zöld színű szűrővel sokkal komfortosabb az utazás, ezért a sárga betéteket gondosan elcsomagoltam, de nem hagyott nyugodni, hogy az (elvileg) erősebb filter ilyen rosszul vizsgázott. A választ a délutáni motorozás adta meg, amikor Tamás motorján is kipróbáltam a füldugót.
A négy-a-kettőbe nyitott rendszerrel a sornégyes gép mélyen dörmögött alapjáraton, és vadul üvöltött, ahogy az öt számjegyű fordulatokba hajszoltam a csupasz Kawasakit. Mindebből csak annyit hallottam, hogy gázadásra csodás áriába kezdtek a pillekönnyű végdobok, semmilyen bántó, vagy fémes hang nem szűrődött be, és fülcsengés nem jelentkezett a hajsza után.
Megszületett az eredmény: nyitott dobhoz az erősebb, sárga színű, gyári kipufogókhoz és a hosszú, egész napos túrákhoz a zöld szűrőbetét lesz a tökéletes megoldás. Figyelmes részlet, hogy mindkettő használata mellett tudtam párbeszédet folytatni a mögöttem ülővel, és a cserék alkalmával nem kellett a szűrők elcsomagolásával sem vesződnöm - a zsebemben pihenő cipzáros tokba, (mely alapáron jár a a készlethez) egy mozdulattal elrejthetőek a füldugók és a tartalék betétek is.
A miniatűr tartótáska tartalmaz egy segédeszközt, amivel lényegesen könnyebb és gyorsabb a füldugó hatékony berakása. Viselése nem zavaró, helyesen használva elég mélyen ül ahhoz a fülben, hogy ne akadjon el semmiben, többek között a bukósisak fel és levétele közben. Több órás használat után sem kellemetlen a viselése, a szellőzésnek hála nem fülled be az ember füle tőle. Eltávolítása egyszerű, két ujjunkkal ki tudjuk húzni. Maga a felépítése roppant egyszerű, a testhőre lágyuló orvosi gumiból készült kettős gumiharang szolgál a hangszigetelés mellett a tökéletes illeszkedésért, a műanyag szűrő pedig a zavaró frekvenciák kiszűréséért felelős. Ez a látszólag könnyen reprodukálható műanyag egy rendkívül apró furatot rejt magában (a zöld némileg nagyobbat, mint a sárga, de itt a hajszál vastagságának töredékéről beszélünk), csupán fény felé tartva látszik - ez a füldugó lelke. Tisztítása nem macerás, langyos vízben lemosható, így higiénikus marad hosszú időn keresztül.
duB különvéleménye:
Én egy csupasz gépet hajtok, úgyhogy kicsivel több huzatot kapok menet közben, mint idomos motoron ülő kollégáim. Mivel hajlamos vagyok sokat tollászkodni indulás előtt - mindig van egy ember a csapatban, akire várni kell - örömmel vettem, hogy egy cipzáros, gyorsan elpakolható, kis méretű tokot kaptunk a füldugók mellé. Először a zöld filterrel indultam neki a városnak azzal a céllal, hogy ne a szélzaj elleni védelmet, hanem a többi funkciót teszteljem. Annak ellenére, hogy szokatlanul csendesebb volt körülöttem a környezet, hallottam a forgalmat, az elhaladó mentőautó éles szirénája is elég jól átjött , és még a benzinkúton sem kellett a pénztáros hölgynek üvöltenie: "mehet a PIN-kód!"
Egy dologban viszont nem nyertem megváltást a közepesen erős szűrővel: a sport slip-on továbbra is kellemetlen rezonanciákat eredményezett a sisakomban, így hát a sárgára cseréltem a zöld betétet és nekivágtam egy hosszabb útnak. Induláskor megnyugodva tapasztaltam, hogy minden zavaró zaj eltűnt, ami eddig jelen volt. Akkor nosza, irány az autópálya! Nagyobb sebességre kapcsolva is hallottam a sisakomról tovaszálló légáramlat hangját, de csak épp annyira, hogy érzékeljem: 130 km/h-val megyek. Gázadáskor továbbra is kulturált visszajelzést kaptam a kidörrentő felől.
Ezzel a „szigorúbb” betéttel is jól tudtam kommunikálni motorostársammal a piros lámpánál, bár itt már azért a hangomat is önkénytelenül felemeltem. De a legfontosabb, hogy a félnapos szlovák kanyar után otthon örömmel nyugtáztam: jé, nem zúg a fejem!
Konklúzió? Nem történt nagy meglepetés, hiszen a próba előtt is sejthettük, hogy a profi kialakítású szerkezet csillapítani fogja a motorozás közben fellépő zajártalmakat. Az viszont kellemes csalódás volt, hogy a hagyományos füldugókkal ellentétben itt megőrizhettük a kommunikáció szabadságát, vagyis szabadon beszélgethettünk utasunkkal vagy barátainkkal, a segédeszköz elcsomagolása nélkül is. Ha azt nézzük, hogy a bukó vásárlásakor súlyos tízezreket (vagy százezreket) költünk arra, hogy komfortosan utazzunk a motoron, akkor ez a csekély plusz beruházás igazán megéri az árát - hallásunk védelméről nem is beszélve.