A szinte a hétköznapi folklór részévé vált a szigetországban a motorlopás, gyakoriak a tökön-uborkán keresztülgázoló, jelentős károkat okozó krosszosok, valamint a mindenféle papír nélkül, sokszor a gyalogos övezetekben száguldozó e-motorosok. Nos, ebből lett elege az Őfelsége rendőrségét, tűzoltóságát és mentőszolgálatait felügyelő HMICFRS-nek.
Galád tolvajok, óvatlan áldozatok
Nagy-Britanniában, azon belül is néhány nagyvárosban nem éppen dicsekvésre méltók a bűnözési statisztikák. Utóbbiakat jelentősen rontotta, hogy az ország több részén egyetlen év alatt kétszámjegyű mértékben nőtt a motorlopások és -rablások száma. Az okokat illetően meglehetősen nagy a homály, de azok között valószínűleg az is megtalálható, hogy meglovasított kétkerekűeket – ellentétben a jobbkormányos autókkal – némi, nem túl költséges átalakítást követően el lehet sózni Európában, illetve a világ más részein is. Nem beszélve arról, hogy a Brexit, valamint pandémia meglehetősen érzékenyen érintette bizonyos rétegek pénztárcáját. Erre jöttek még az egekbe szökő üzemanyag-árak, valamint az egyéb, ugyancsak növekvő gépjármű-üzemeltetési költségek. Mi több, a lopott motorok ideális eszközök újabb bűncselekmény elkövetésére is...
A helyzet nem jó, de nem reménytelen: a fedélzeti kamerával készült felvételeken az látható, ahogyan a rendőrök profi módon, „taktikai kontaktus” alkalmazásával földre viszik a motortolvajokat
Ami pedig talán még ennél is nagyobb baj, hogy a bűnüldöző szervek nem igazán készültek fel a helyzet ilyen nagymértékű romlására. Arányaiban igen kevés a felderített eset, az pedig tényleg ritkaságszámba megy, hogy egy-egy ügy eljusson a vádemelési szakaszba. Ekkor úszik be a képbe egy másik probléma, nevezetesen, hogy az áldozatok – kellő felvilágosítás hiányában – nem tudják, mit is kell tenniük, ha a garázsból vagy a parkolóból ellopják a motorjukat. Emiatt sajnálatos módon rengeteg nyom elveszik.
Bár a szó klasszikus értelmében véve nem bűnözés, az árkon-bokron keresztülmotorozás is rengeteg fejfájást okoz a lakosságnak, azon belül is a mezőgazdasággal foglalkozóknak. Amire megérkezik a riasztott rendőrség, legtöbbször már sehol senki, de amúgy se nagyon lehetne a rendőrautóval üldözőbe venni egy krosszmotorost. Hab a tortán, hogy az ilyesfajta kártékony hobbinak hódolók jelentős része semmilyen okmánnyal nem rendelkezik, tettét pedig alkoholos állapotban hajtja vége. Részben ugyanez igaz a motoros rendbontásból egyre nagyobb szeletet kihasító e-motorosokra is, akik esetében a tetten érést nehezíti a motorhang hiánya.
A rendőrség közbelép
A lakossági és politikai nyomás miatt a hatóságok lépéskényszerbe kerültek, és egyre több helyi kezdeményezésről lehet hallani. Van, ahol külön terepmotoros egységet állítottak fel, másutt pedig drónokat és modern információtechnológiai vívmányokat vetnek be. Az viszont már központi célkitűzés, hogy a bejelentést tevő áldozatok minden esetben kapjanak megfelelő tájékoztatást a teendőkről – ez pedig sajnos az esetek 71 százalékában nem történt meg eddig. Az említett HMICFRS azt is előírta, hogy 2023 márciusáig bezárólag minden helyszínelőnek el kell sajátítania a motoros bűnesetek helyszínelésének összes csínját-bínját.
Nem tudni, hogy ezen intézkedések elegendők lesznek-e. Mindenesetre másutt is érdemes lesz majd figyelni a fejleményeket, hiszen a pandémia óta majdnem mindenütt nőtt a motorozás népszerűsége a motorkerékpár-állománnyal egyetemben. A nagy számok törvénye alapján pedig nem nehéz megjósolni, hogy ennek mi lesz a következménye.