Hosszú évekig képtelen voltam nyugodtan aludni, ha idegen országban túráztunk, miután Prágában egyik éjszaka megpróbálták elkötni a ZZR-t. Kora reggel álmosan sétáltam a motor felé, és már messziről gyanús volt, mintha nem pont olyan szögben állt volna, ahogy előző este hagytam. Jogos volt a gyanú, szutykos kezek próbálták hatástalanítani a korábban felpattintott tárcsazárat, lakatot és láncot, valamint a kormányzárat. Abban a pillanatban valószínűleg képes lettem volna akár életellenes tettre is, főleg, mikor megláttam, hogy a sikertelen rablást követően – gondolom bosszúból -, még letörtek ezt-azt a vasról, ha már nem jött össze a zsákmány, legalább a tulajdonossal szúrjanak ki jó alaposan… Trógerek. A sokk és a fájdalom azóta fakult, de az éberség nem, ezért igyekszem a legjobb, legerősebb módon biztosítani a gépet, hogy reggel is ott találjam, ahol korábban leparkoltam.
Kapcsolj időben!
Új gép vásárlásakor szeretnénk a legjobbat, legszebbet kapni, gyakran erőn felül költve. Ezért aztán alig marad a zsebünkben a borsos átírás kicsengetésére, s ha mégis akadna pár forint, azt inkább elmotorozzuk, ami érthető is – hajt a vágy, indulnánk már.
Minden eszköz feltörhető, csak az a kérdés, mennyi idő alatt? Ha túl sok a macera vele, az növeli a lebukás kockázatát, és a tolvaj rendszerint könnyebb zsákmány után néz...
Igen ám, de az alattunk dohogó több százezres, esetleg milliós tétel másoknak is szemet szúr, ezért első teendőnk legyen, hogy gondoskodunk a friss szerzemény lopásvédelméről.
Aggasztó számok
Szinte nap mint nap felkerül egy-egy újabb eltulajdonított vas híre a közösségi oldalakra, és nem ritkán udvaron belüli zárt garázsról, őrzött telepről, feltörhetetlennek hitt tárolókról szólnak a hírek. A tolvajok kapzsiságát remekül jellemzi, hogy hetente közel százötven (!) lopott járműről kapnak bejelentést a hatóságok, és ezek kizárólag a forgalmi engedélyre kötelezett autók, illetve motorok, a rendszám híján szinte azonosíthatatlan robogókról csak homályos saccolásokat találunk a kimutatásokban. Hogy mennyire sokkolóan magas szám ez, azt jól mutatja, hogy - a céges flottákat nem számítva - átlagosan havi 1300 új autót állítanak forgalomba itthon, míg velük szemben hat-hétszázat lopnak el ugyanennyi idő alatt...
Az esetek többségében három fő ok miatt válik „kelendővé” egy motor. Az első, és legfontosabb ilyen, ha látványosan lazák vagyunk, például a ház előtt, az utcán tároljuk a gépet, gyenge, vagy éppen a kormányzáron felül semmilyen plusz védelemre nem áldozva.
Az efféle csalik csak úgy vonzzák a tolvajokat, akár fényes nappal is rámennek a könnyű és gyors pénzkeresetet jelentő prédára. A második kategória a drága prémiummotorok csoportja, ezeket többnyire külföldi megrendelésre, illetve alkatrésznek viszik, ugyanis az azonosítóval nem rendelkező fődarabok töredék áron is busás bevételt biztosítanak az elkövetőknek. Legvégül a rendszám nélküli, kis értékű vasak, melyekre már csak értékük miatt sem akaszt az ember egy ötvenezer forintos láncot vagy méregdrága riasztót…
Van megoldás?
Teljes nyugalmat csak a lopásra is fizető Casco megkötése adhat, ám a hazai piacon – a versenyhelyzet hiánya miatt - meglehetősen aránytalan a díjfizetés rendszere. Egy másfélmillióba kerülő sportmotor szerződése akár havi húszezret is kivehet a zsebünkből, s ez alapján könnyen kiszámolható, hogy négy év alatt, az addigra nagyjából egymilliót érő vasra pont ugyanennyit, vagyis a teljes vételárat költjük el, csak hogy nyugodtan aludjunk…
Érdemes hát hatékonyabb ár/érték arányú megoldást keresnünk, ami a legtöbb esetben a mechanikus és elektronikus védelmi eszközök kombinált használata. A cikksorozat következő részében ezeket járjuk körbe, kivesézve a legújabb felszereléseket, s bemutatva az egyes típusok erényeit, illetve gyenge pontjait.