Az elmúlt hétvégén a hagyományoknak megfelelően IX. alkalommal került megrendezésre a Motoros Búcsú a Szentlaposi Szűzanya Kápolna Alapítvány, a Motorosok a Motorosokért Közhasznú Alapítvány, valamint az Ecsédi Motoros Egyesület és a Felvidéki Motoros barátaink közös szervezésében. Az idei motoros zarándoklat az időjárás viszontagsága ellenére igen jól sikerült, bár a programokat le kellett egyszerűsíteni, ami a szervezők számára a legszomorúbb volt, de mégis sokan vállalták a kihívást, az esőt, amely ugyan áldás a termésekre, ám most kellemetlenül érintette az érkező motorosokat. Ennek ellenére számos településről, az ország közeli és távoli pontjáról, valamint felvidékről is jöttek, elzarándokoltak, hogy életben tartsák a hagyományt. A pénteki napon a maga megszokott egyszerűségével teltek a programok, megnyitó, keresztúti imádság és litániát követően körmenet, majd vacsora, amelyet a helyi motoros egyesület készített az érkezőknek.
Baljós előjelek
A pénteki időjárás csak ijesztgetésnek tűnt a szombatihoz képest, mégis a megnyitóban kiemelte Csontos Péter koordinátor, az alapítvány alapítója a bátorságot, a tettrekészséget, amivel jó példát mutatnak évről évre, illetőleg most is, hogy szakadó esőben elzarándokoltak a település szélében található Szentkút-völgye Boldogasszony kápolnához. Maga a zarándoklat is azt jelenti, hogy kényelmetlenséget okozunk magunknak, felkészítjük a lelkünket a kihívásokkal szemben, s megacélosítjuk azt. A helyi motorosok részéről a megnyitó beszédet mondó hölgy az úton lévők megérkezésének nagyszerűségét emelte ki, sokat tapasztalt élményei alapján, nincs jobb, mint hazaérkezni, biztonságban és épségben, s mindenkit invitált a későbbiekben a visszatérésre, ide a kápolnához, ahogy a MOTaMOT–ot képviselő szónok is megerősített köszöntőjében.
A nyitó beszédek és az egész idei motoros búcsú témája az út volt. Ahogyan lenni szokott, idén is Macho motoros barátunk bátorító szavai megérintették a motorosok lelkét, de az egyébként helyi és egyszerűbb embereket is; „…az út szerveződik ott, hogy megszületünk és tart a földi élet remélhetőleg hosszú évein keresztül egészen az örökkévalóságig. Milyen jó lenne fehér pólóban, címerrel ott lenni az örökkévalóságban. Ehhez nagy segítségünkre van az, hogy minden esztendőben eljöhetünk ide, ahol tisztára moshatjuk lelkünket ábrázoló pólónkat, s ebben nagy segítségünkre van, hogy olyan emberek fogadnak itt bennünket, akik nyitott szívvel, szeretettel, megértéssel és mélységes tapintattal fordulnak felénk. Sok minden történt velünk ez alatt a kilenc év alatt, először mikor megérkeztünk ide apát úr fogadott minket… s most onnan fentről figyel ránk.”
A mindenki számára kapaszkodót jelentő bátorítót követően kezdődött az ünnepi szentmise, melyet Soós Tamás atya, érseki tanácsos celebrált, Hubai József c. kanonok atyával közösen. Szentbeszédében elmondta, hogy „…a mi mindennapi utunk itt a földi életben, mint az út, amit minden alkalommal megteszünk, akár gyalogosan, akár motorokkal, vagy egyéb járművekkel, s ez az út sokszor tele van kátyúkkal, emelkedőkkel és lejtőkkel és viszontagságokkal, amit nekünk a legjobb módon kell megtennünk, hiba és baleset nélkül. Ami nem egyszerű ugye, mert - ahogyan kátyús az út sokszor -, mi is hiába kerülünk ki egy-egy bűnt, már ott a másik. Ezért kell a jó Isten és a Szűzanya oltalmát kérni, hogy vezéreljen bennünket, vezéreljen a motoron ülve, vagy bármilyen járműn, hogy az ösvényen járjak.”
Beszédében hangsúlyozta a mindennapi élet tanúságait, hogy tanuljunk a hibákból, segítsük egymást, bátorítsuk egymást. Nem feledkezett el az édesanyákról sem, hiszen Anyák napja is ezen a hétvégére esett: „…milyen szép is a tavasz, hiszen a húsvét és a termény megáldást követően az édesanyákat is köszöntjük, s milyen jó is ez az alkalom, hogy ezen kicsiny kápolnához, ami a Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel érkeztek, s köszöntitek az égi édesanyát. Ezen a különleges helyen, ahol az ég és a föld találkozik.”
A szentmisét követően a motorosok megáldására is sor került - az eső és az atya áldása egyaránt érte a megjelent kétkerekűeket. A szervezők a további programok közül a koncerteket kénytelenek voltak visszamondani, hiszen az időjárás alkalmatlannak bizonyult a szabadtéri rendezvényre. Ám ennek ellenére is szép számmal érkeztek, és többek között adtak vért a véradókamionban, melyet a Magyar Vöröskereszttel közös szervezésben biztosítottak a szervezők a biztonságos közlekedés jegyében. Szinte azonnal megrohamozták a kamiont a véradók, s egészen kora délutánig folyamatosan jöttek is. A MOTaMOT felajánlásában, a helyi motoros egyesület jóvoltából remek ebéd készült, ami sokat jelentett az elázott, fázó motorosnak és vendégeknek.
Bár kevesebben voltak a motoros résztvevők a megszokott motoros búcsúhoz képest, mégis sokan vettek részt a Bán János író közönség találkozóján, ahol a Hunyadi című történelmi regénysorozat születéséről és a XV. századi Magyarországról hallhatunk remek előadást. Sok kérdés tevődött fel a kötetek kapcsán, és sokat megtudhatunk a regény születéséről, kisebb kulisszatitkairól. Minden résztvevő ámulattal hallgatta végig, és csodálkozva konstatáltuk, mennyire mostohán bánunk a történelmünkkel. Egyébként ezért is íródott a regény, hogy képet kapjunk a középkor egyik legnagyobb hőséről, Hunyadi Jánosról. A beszámoló moderátora Fekete Gábor volt.
Folytatjuk? Ez nem lehet kérdés!
Összegezve az idei Motoros Búcsú eseményét, a szervezők köszönetet mondanak minden résztvevőnek, akik vállalták az időjárás megpróbáltatásait, és eljöttek a IX. alkalommal megrendezett eseményre. Köszönjük a felajánlott támogatók segítségét, támogatását, legyen az a legegyszerűbb dolog is, külön köszönjük a média támogatóinknak a segítséget, hogy hírt adtak eseményünkről. Köszönetet mondunk az előadóknak, hogy remek előadásokat tartottak, illetve a moderátornak, Fekete Gábornak. Köszönet a Magyar Vöröskereszt munkatársainak, továbbá az Országos Vérellátó Központnak a véradókamion biztosításáért. Végül, de nem utolsó sorban alapítványunk köszönetét fejezi ki a MOTaMOTnak, az Ecsédi Motoros Egyesületnek és a felvidéki motoros barátainkat képviselőknek a sok segítségért, a finom ebédért és vacsoráért.
Jövőre, a jubileumi, tizedik alkalommal ismét találkozunk, addig is Széles Utat! S ne feledjétek „Jó példával élni két keréken!”