Erős motort készíteni nem nagy művészet, hiszen már 70-80 évvel ezelőtt is építettek olyan 493 köbcentis gépet, amivel 270 km/órás sebességet értek el, pedig ez ma is becsületére válna egy hasonló hengerűrtartalmú vasnak. A nagyobb kihívás inkább az, hogy megbízható, ugyanakkor a környezetet minél kevésbé szennyező erőforrások kerüljenek a motorkerékpárokba, s mint tudjuk, ez a két szempont általában nehezen egyeztethető az elérhető legmagasabb teljesítménnyel.
A következő pár évben jócskán szigorodnak a kétkerekűekre vonatkozó előírások, mivel az autókkal szemben jókora a lemaradás a környezettudatos felépítés tekintetében. Jelenleg a 2002/51/EC direktíva alapján regisztrálják az Euro 3-as feltételeket teljesítő típusokat, holott a négykerekűek már az ezredfordulón ez alapján készültek, legfeljebb 2,3 g/km széndioxid és 0,18 g/km nitrogéndioxid kibocsátással. Hogy valamicskét faragjanak ebből, a tervek szerint 2020-ra minden segédmotoros-kerékpárnak és motorkerékpárnak teljesítenie kell a jóval szigorúbb Euro 5 normát, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy felére kell redukálni a károsanyagok mennyiségét.
A feladat tehát adott, a teljesítményre áhítozó vásárlóknak és az Unió előírásainak megfelelő motorokat kell készíteni, melyekben ráadásuk az autóipar megoldásai sem mindig alkalmazhatók. A tisztább üzemhez szükséges plusz alkatrészek ugyanis tetemes plusz súllyal járhatnak, s az elhízás talán éppen a kétkerekűek között járna a legtöbb hátránnyal.