Az utcán vagy az erdőben sétálva aligha látunk olyan embert, aki a másik előtt hirtelen megállva arra játszik, hogy az hátulról nekiszaladjon, s jól összetörje magát, miként az sem jellemző, hogy egyik kiránduló a másikra pöckölné a csikket, esetleg lespriccelné őt az üdítőjével. Fura is lenne, ha így történne.
Elég azonban egyetlen mozdulat, ahogy ez a békés járókelő beszáll az autójába, és máris minden megváltozik. Egyfajta „büntetésként” satuféket nyom a mögötte haladó bosszantására és sokszor tesz olyat, amire tulajdonképpen ő maga sem büszke. Ennél még gyakoribb, hogy egyszerűen figyelmetlenné válik, pontosabban olyan dologra figyel, amire vezetés közben egyáltalán nem kéne, már ha számít neki bármit is a körülötte mozgó embertársai egészsége, élete… Neki szól ez a kis összeállítás, afféle ébresztőként, hátha kiderül, hogy ő valójában csupa szív ember, aki egyszerűen csak nem fogja fel, mit is tesz – vagy nem tesz -, amikor éppen az életünkre tör.
Vonalban vagyunk...
A költség sem merülhet fel kifogásként a mobiltelefon-kihangosítók kapcsán, elvégre a headset ma már nagyjából alanyi jogon jár a telefonok vásárlásakor. Ennek ellenére a városokban ezrével autóznak úgy az igen fontos emberek, hogy az egyik kezük foglalt, és ez még csak a baj kisebb része. A probléma ott kezdődik, hogy az ilyen autósok többsége súlyos rokkant, és ennek következtében CSAK a jobb fülére hall… Igen ám, de a jobb kéz kell a váltáshoz, elvégre ez itt Pesterzsébet és nem Detroit, ahol mindenki a váltót D-be pöckölve cirkál. Így hát bal kezével a jobb füléhez tartja az átkozott mobilt, maradék jobb mancsával vált és kormányoz, miközben minden figyelmét leköti, hogy lehordja a beosztottját, a gyerekét vagy éppen bókoljon az aktuális oldalbordának, akit a minap talált a használtbarátnő.hu-n…
Könyörgöm, ha már nem vagy képes egyszerre vezetni és telefonálni, érjen meg annyit neked a másik biztonsága, hogy az egyiket felfüggeszted, amíg a másik folyik, vagy legalább egy nyomorult kihangosítóra áldozol. Nem nagy pénz, ennyit csak megér egy idegen élete is…
Eldobható világ
Szemetelni csúnya dolog. Autóból szemetelni meg csúnya és egyben veszélyes is. Talán fel sem fogja, aki egy félliteres üdítő flakonját – szigorúan a rátekert kupakkal együtt – kihajítja, hogy ennyi erővel Ytong téglát is dobhatna a mögötte hajtó motoros vagy bicajos elé. Ugyanígy a gyorséttermi ebéd nejlonzacskója, ami kiválóan csúszik az aszfalton, nem beszélve az elhajított csikkről, mely tényleg a viselkedés legalja… Tudom, az ember vágyik a szépre, a rendre és a tisztaságra, ezért szórja ki a privát szférájából az oda nem illő tárgyakat. Arra viszont senki nem gondol, hogy ez a magatartás a nálunk szerencsétlenebb történelmi fejlődésű államokban oda fajult, hogy ma már nincs hova eldobni, mert hegyekben áll a szemét az oda nem illő helyeken is.
Nem tartozik a szándékos szemetelők közé, mégis szennyez, aki a hanyagul, rosszul beállított ablakmosó-spricnivel próbálja lesuvickolni a szélvédőre tapadt bogárhadat. Teszi ezt úgy, hogy éppen egy motoros halad mögötte, aki köszöni szépen, de indulás előtt már zuhanyozott és a sisak plexijét is lemosta, ezért hát nem igényli a kéretlen fürdőt. Csak egy mozdulat lenne, hogy a megfelelő helyre irányítsd a fúvókát, mégis mennyi bosszúságot előzhetsz meg vele - kösz, ha még ma ránézel…
Vigyázz, jövök!
A belvárost járva úgy tűnik, hogy kiveszőben van a sávok között bolyongó tudatlanok csoportja. Ennek hozadéka, hogy így még feltűnőbb az a kis hányad, aki még ma is úgy gondolja: a ráutaló magatartása elég ahhoz, hogy tájékoztassa a többieket. Egy elvágyódó tekintet jobbra, határozatlan imbolygás az elválasztón, esetleg két párhuzamos sáv használata, amivel ráér később is eldönteni, hogy ő tulajdonképpen abba a harmadikba tart… Nekünk, motorosoknak igazi rémálom az ilyen vezető, hiszen oldalról bármikor nekünk csapódhat, és ami a bádogkasznin egy elemcsere, az a motorosnál – rossz esetben – szervcsere, s a kettő között nem csak anyagi értelemben szakadéknyi a különbség.
A figyelmetlen sávváltás okozta a bajt Szabolcsban is, ahol a jobbra kisoroló Opel fellökte a mellette haladó motorost, akit sérülései miatt kórházba szállítottak
Igyekezzünk hát jó szóval, de határozottan „nevelni” az ilyen közlekedőt, példaként mindig időben használjuk az irányjelzőt, és tudatosítsuk benne, hogy a külső tükör sem azért van az autón, hogy lássa, meddig húzódhat le a garázsban, hogy a gyerek bicaja is beférjen…
A szomszéd tehene is pirosat kap
A törvényalkotó igyekezett kedvezni a motorosoknak, amikor 2010-ben megalkotta az új szabályozást, mely szerint szabadon előregurulhatunk a lámpánál. Ugyanakkor nem akart hajba kapni az autós választópolgárokkal sem, ezért kigondolt egy fából vaskarika szabályt. A motorosnak joga van előregurulni a közlekedést szabályozó rendelet szerint, de ezt a szabályt bármelyik autós szabadon felülírhatja azzal, hogy szándékosan vagy véletlenül keresztben áll meg a verdával. Még a rendre ügyelő motorosrendőrök is bírálták a törvényt, mondván, ez a „hoztam is ajándékot, meg nem is” esete, arról nem beszélve, hogy a város forgalma nagyrészt araszol, cammog, és nem áll, így ha valaki csak két centit is gurul az autójával, máris a motoros szabálytalankodik, amikor elmegy mellette. További probléma, hogy a rendelet megjelenése után nem jutott el mindenkihez részletes, gyakorlati alkalmazást bemutató brossúra, így még motoros körökben is gyakran bukkan fel tévesen, hogy az álló autókat csak egyik vagy csak másik oldalról szabad kikerülni, holott ilyen korlátozás kizárólag a kerékpárosokra vonatkozik.
Hozzád szólok most, kedves, autóban ülő barátom, aki azt vallod, ha „nekem állni kell a dugóban, álljon a motoros is!”. Tudod, ő azzal, hogy nem autóba ült, pont neked nyert négy-öt métert, amit most nem foglal el előtted. Nem szép dolog azzal viszonozni, hogy őt gátolod, elvégre nyakig bőrruhában nem valami frankó dolog a harminc fokban ácsorogni, mert ami neked a klíma gombja, az neki a gázkar, ugye megérted. Ha ez így túl bonyolult lenne, egyszerűsítsük le annyival, hogy sokkal jobb érzés segíteni valakit, mint gátolni őt - azt hiszem, ez vallási hovatartozástól és iskolázottságtól függetlenül feldolgozható.
Te vagy a fény az éjszakában…
Népszerűek a szürke árnyalatú autók, piactól függően a négykerekűek negyedét-felét ilyen fényezéssel adják át, s a nagyszámú céges flották miatt a fehér is elterjedőben van. Ez nem is lenne baj, azonban pont ez a két árnyalat a legveszélyesebb, már ami a láthatóságot illeti. Egy őszi délutánon, párás időben a piros vagy a sárga autót még csak-csak kiszúrja az ember, de a fehér és a szürke – pláne egy kis kosszal a fedélzeten – egyszerűen beleolvad a szürkületbe.
A közvilágítás persze sokat segít, főleg annak, aki éppen az adott autóban ül. Jól látja az utat, vagyis nem kapcsol lámpát, elvégre ő lát, más meg nem ül mellette az autóban… Akár négy-ötszörös távolságról is kiszúrható a jármű, ha bekapcsolt világítással érkezik, ezért azt kérjük minden autóstól, hogy ne sajnálja száz kilométerenként azt a plusz 0,2 liter üzemanyagot, és városban is kapcsoljon lámpát!
Ugyanakkor van egy népes csoport, mely tagjainak inkább a kezére ütne az ember. Ők éppen ellenkezőleg, karácsonyfát varázsolnak a járgányból, hadd lássa a jóember, hogy ő érkezik. Elöl kínai LED-sor, égbe-világba szóródó fénycsóvával, hátul szigorúan ködzárófény, éjszaka, tiszta időben is, a régebbi Swifteken ráadásul duplán, 40-50W teljesítménnyel. Tőlünk nyugatabbra emberiség elleni bűntettként kezelik az efféle feltűnősködést, és szerencsére itthon is kezd meghonosodni ez a regula. Most ingyen, bírság nélkül szólunk, hogy a ködlámpa nem erre való, hát ne koptasd feleslegesen a kapcsolót és a drága izzót, tartogasd inkább a valóban ködös novemberi reggelekre. Ígérem, hálásak leszünk érte, ha nem ég ki a retinánk, míg mögötted haladunk…
Jöjjön a feketeleves!
Ahogy az autóban ülők egy része fel sem fogja, hogy mit vált ki a környezetéből, úgy sajnos a motorosok között is akad olyan, akit elkap a hév, akkor is, mikor éppen nincs helye a magamutogatásnak.
Éjjel a körúton nyitott dobbal száguldani? Biztos jó lehet, egészen addig, míg nem gondolsz bele, hogy hányan próbálnak meg az éjszaka közepén álomba könyörögni egy csecsemőt nyáron, a nyitott ablak mellett… Hidd el, másnap ők is autóba ülnek, és biztos lehetsz benne, hogy nem fognak előre engedni a lámpánál. Említhetném a pimaszul furakodó robogókat is, s gazdáikat, akik nem bajlódnak rendszámmal – sokszor a 125-ös vasakon sem -, így nagyrészt büntetlenül koccolhatnak le egy-egy tükröt. Elvégre a sötét robesz, fekete motorosruha leírás alapján az összes pizzafutár ellen körözést adhatnak ki a rendőrség, a valódi elkövető elfogásának esélye gyakorlatilag nulla.
Igyekezz hát motorral is úgy közlekedni, mintha az imént megriadt gyalogos vagy a melletted haladó autós is barátod, családtagod lenne, mert amíg mi nem vagyunk tekintettel a többiekre, aligha várhatjuk el ugyanezt tőlük, és egyelőre még - tetszik vagy sem -, mi vagyunk a sérülékenyebbek...