Véget ért a Motoball-Eb

A Motoballt Franciaországban hívták életre a harmincas évek derekán, ám meglepő módon nem ott, hanem a kelet-európai régióban, illetve Oroszországban vált igazán népszerűvé. 1964 óta minden évben megrendezik a szakág Európa-bajnokságát, az idei megmérettetés éppen az elmúlt héten zajlott Franciaországban.

Az idei rendezvény beharangozó kisfilmje

Kemény meló összekalapálni egy bajnokcsapatot...

A 2016-os bajnok Németország volt, tavaly ők hódították el a trófeát Oroszország és Franciaország elől. Idén azonban fordult a kocka, rendkívül fordulatos meccsen a Oroszország győzedelmeskedett a francia motorosokkal szemben 6-4-re, míg a szintén kedden játszott helyosztókon Németország nyolc gólt szerezve hódította el a harmadik helyet, leszorítva ezzel a dobogóról Belorusszia alakulatát.Holger Schmitt, az aranyérmes ifi-válogatott és a bronzérmet szerző felnőtt együttes irányítója a torna előtt mesélt arról, miként is zajlanak egy Motoball-edző mindennapjai.

- Mennyire elégedett a felkészüléssel?- Mi tagadás, a felkészülés nem úgy ment, ahogy szerettük volna. Nem volt olyan meccsünk, ahol a teljes keret jelen volt, ami főleg abból fakad, hogy rosszul időzítettem a tízfős gárda véglegesítését. Akárhogy is, tanultunk belőle, és többet nem követünk el ilyen bakit. Felemás képet mutat a játékunk, de az biztos, hogy ez egy nyerő brigád, mely elsősorban taktikai előnyöket élvez a többiekkel szemben. Ez főként fakad, hogy rendkívül harmonikus a viszony a játékosaim között, a fiatalok is tökéletesen beilleszkedtek, szóval bizakodva várom az első összecsapást.

- Mi a legfontosabb mozgatórugó egy Motoball-edző életében?- Fogas kérdés... Elsősorban a kihívás, hogy mindig ütőképes, maximális tudású csapatot kalapáljak össze. Nemzetközi szintre fejleszteni a tehetséges fiatalokat, látni a tudásukat és megélni a feszült izgalmat egy-egy szoros tétmeccsen, ez mind-mind csodálatos dolog. Tegyük hozzá, ez egy nagy, baráti közösség, szóval szerte Európából összesereglenek az ismerősök egy-egy rangadóra, akikkel mindig jó találkozni.- Vajon mit mondanának a tanítványok: Ön inkább laza vagy keménykezű edző?- Mindkettő igaz rám, de általában megpróbálom az arany középutat követni. Ha valaki pontatlan vagy nem képes végrehajtani a kéréseimet, akkor előbukkan a szigorúbb énem. Összességében nyugodtan mondhatom, hogy jól megbirkózom a problémákkal, remek hangulatban zajlanak az edzések.

- Milyen célokat tűzött ki maga és a csapat elé?- Folyamatosan fejlődni és kitartóan, fáradhatatlanul dolgozni - csupán ennyi.- Miként értékeli az ellenfeleket, és milyen eredményt jósol saját alakulatának?- Kétségtelenül Oroszország és Franciaország a legerősebb ellenfél. Az Oroszokkal tényleg muszáj számolni a döntőben, de Franciaország és Németország is felzárkózott már melléjük. Ebből következik, hogy egy bronzérem a minimum, amit célként kitűztünk, de természetesen a döntő a cél, és ott majd meglátjuk...

Rém egyszerű szabályok

A FIM Motoball-szabályai nem túl bonyolultak: oldalanként öt-öt játékost küldenek a pályára, közülük mindenki motoron ül, leszámítva a plusz embert, aki a hagyományos futball előírásainak megfelelően áll a kapuban. Talán mondanunk sem kell, hogy mi a viadal célja: gólt lőni a - hagyományos focival ellentétben 120 centiméter kerületű, - nagyjából egy kilós labdával. Ezúttal nem félidőkre, hanem negyedekre osztott a játék, négyszer húsz perc áll a nevezők rendelkezésére.

Nem egyszerű sport, különösen a szabadrúgás tűnik „kemény diónak...”

Csak veszélyesebb motorsportok léteznek...

Boris Loginov, az egykori szovjet válogatott trénere igyekezett megnyugtatni a kétkedőket, hogy a Motoball - bármennyire is durvának tűnik - tulajdonképpen nem számít kockázatosnak technikai sportok között. - Bátran mondhatom, hogy ez az egyik az egyik legkevésbé veszélyes szakág a motorsport berkein belül. A legrosszabb, hogy ütközéskor nagy ritkán megsérül, eltörik a versenyzők lába, illetve kulcscsonttörés is előfordul, de más semmi. A kapussérülések is ritkák, legfeljebb néha egy-egy kéz- vagy ujjtörés nehezíti az életüket, mely abból fakad, hogy a labda nagy tempóval repül és meglehetősen nehéz. Szóval semmi olyan, ami ne lenne jellemző akár az utcai motorozásra is. Mindenesetre az sokatmondó, hogy egy teljes szezont játszottunk változatlan csapattal, azaz sérülés miatt senkit nem kellett nélkülöznöm - nyilatkozta Loginov.

Nem bonyolították túl a technikai előírásokat sem, csupán néhány alapszabályt fektettek le. A FIM előírásai szerint legalább 250 köbcentis összlökettérfogatú, de legfeljebb 2,2 méter hosszú gépekkel nevezhetnek, a motorok tömege pedig nem lehet kevesebb hetven kilónál, illetve üzem- és kenőanyagok nélkül nem haladhatja meg a 120 kilót. Ebből fakadóan a kétütemű, egyhengeres terepmotorok a legnépszerűbbek, ezekből készül a legtöbb járgány, de napjainkban már elektromos hajtású kétkerekűekkel is nevezhetnek a motorosfoci legjobbjai az Eb-re.

Elsőre úgy tűnhet, óvatosan araszolnak a versenyzők, de a dinamikusabb támadások közben 60-80 km/órás tempóra is felgyorsulhatnak, míg végsebességük 100-110 km/h között mozog. Alaposan fel kell kötni a gatyát annak, aki nevezni szeretne, mivel csak Franciaországban több tucat klub működik, tele remek pilótákkal (focistákkal?), miként a német és orosz válogatott is rendkívül erős. Szóval a frissen nevezett csapatok legfeljebb negyedik helyért versenghetnek a Motoball-nagyhatalomnak számító trió mögött, de ettől még érdemes belevágni, s már csak az a kérdés, hogy melyik sportágat egyszerűbb kitanulni. Nehéz ugyanis eldönteni, hogy kiváló motorosok vagy inkább aranylábú labdazsonglőrök között keresse az ember a jövő Motoball-sztárjait...