A szerencséseknek volt alkalma megtekinteni a Hungaroringen, hogy a versenyzésre épített oldalkocsis fogatok milyen elképesztő kanyarsebességre képesek, a fura, túlméretes szappantartóra emlékeztető műanyag dobozok bizony komoly köridőket repesztettek Mogyoródon.
Sokan el is csábultak, hogy mennyire jó lenn kipróbálni - akár vezetőként, vagy mitfahrerként -, milyen élmény is lehet a földtől pár centire suhanni a háromkerekű szörnyekkel. Nos, a szerényebb pénztárcájú rajongókra gondolva hívták életre a Minimoto Sidecar Racing sorozatot, ami kis túlzással az oldalkocsis világbajnokság zéró kólája - hasonló élmény, némi kis csalással persze...
A sorozat őshazájában, Angliában tavaly négyfordulós nemzeti bajnokságot hirdettek a törpeméretű fogatoknak, Rowrah, Llandow és Whilton Mill látta vendégül az apróságokat. A pályákat persze nem Hungaroring méretben kell elképzelni, az alig ötven köbcentis vasak általában egykilométeres köröket tesznek meg, és a kis blokkok miatt itt valóban nem az egyenesekben, hanem a technikás kanyarokban dől el, hogy melyik a legbátrabb, s egyben a leggyorsabb versenyző páros:
Mielőtt lenéznék ezeket a masinákat a szerény teljesítmény okán, érdemes pár pillantást vetni a műszaki paraméterekre. A gépek hossza mindössze 98 centiméter, magasságuk körülbelül egy arasznyi, és széltében sem foglalnak nagyobb helyet, mint egy 125-ös robogó. Ha lerajzoltuk a porba ezt az alig lépésnyi helyet, próbáljuk ketten leguggolni benne, és valamelyik oldalra dőlni, ahogy a kanyar éppen megkívánja... Nem egyszerű kenyér ez, annyi szent.
Új-Zélandon 110-es masinákkal nyomják a srácok, a belső kamerás felvételből egy-két "műhelytitok" is kiderül a futamról...
A legszebb az egész történetben a bekerülési költség, mivel gyakorlómotorokat - azaz fogatokat - már százezer forinttól kaphatunk, vagyis nem csak méretében, de a versenyzésre fordított összeg tekintetében is igazán mini ez a szakág...