Az emberek a sztereotípiák és az előítéletek bűvkörében élnek. Nyilván megérne egy hosszú téli estét valami kényelmesen könyökölhető kocsmaasztal mellett, meg egy pár liter rizlinget is feldobnék a témára, hogy megfejtsük ennek az okát, de könnyen lehet, csak ugyanoda jutnánk, miszerint könnyebb valakire rámondani valamit, mint venni a fáradságot és megismerni az illetőt. Persze a kérdést azért nem lenne érdemes ilyen könnyen lezárni, hiszen a rizling megfelelő dózisban nehezen prognosztizálható mély bölcseleti teljesítményeket is produkál…
Mindegy, ezt most hagyjuk nyitva, ezzel együtt azért leszögezhetjük, hogy a flaszteron két lábbal járó köznépnek megvan a maga véleménye vagy inkább elképzelése a motorosokról. Mert milyen is a magunkfajta? Ha valami versenykaréjból leszármazott gépezettel jár, akkor pofátlanul cikázik a sorok között, üvöltő kipufogóval képes előbukkanni a meszesedett nyakú úrvezetők nagyjából 280 fokot kitakaró holtteréből, hogy miután telerakták a gatyájukat, már csak azon füstölögjenek az égett gumifelhőben, hogy kérem, még a rendszáma is föl volt hajtva…
A rockereket meg hagyjuk, az már tényleg botrány, hogy képtelenek egy gyári tervezőasztalon kidekázott, biztonságos konstrukción élni az életüket, szőrösek és biztosan isznak is, mert az ilyenek aztán… Jóérzésű ember a kerületből is kitiltaná őket, már két héttel a lányiskola ballagása előtt!
A túramotorosok meg nagyképűek, csoszognak föl-alá a világban, írnak róla, meg fényképeznek és televíziós sorozatokat csinálnak, micsoda exhibicionista magamutogatás, rendes, megbízható nyárspolgár az ilyen ügyeit utazási irodán keresztül intézi, komolyan érthetetlen ez az oldaldobozos vonulgatás, mikor az eső ugyanúgy elveri őket.
A terepezőket meg azokról a furcsa, négykerekű ördögszekereket nyergelőket meg egyenesen dutyiba kellene dugni, összerondítják a határt, aztán ilyen hegynek föl, hegynek le pályákat építenek, és ott kőröznek, kőrözni a Józsika kisvasútja is tud a második emelet kettőben, azokat a domboldalakat meg prímán be lehetne ültetni karalábéval, tényleg, minek ilyen emberek a földre…
Hát, nagyjából így állunk. Hogy van-e alapja mindennek, nos, az már több tíz liter rizlinget emésztene fel, de azért az értelmesebbje tudja, hogy túl azon, mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja és akarja, a mérlegnek azért mindig van egy másik serpenyője is. A gyöpösök hajlamosak átsiklani a megmotoroztatott árva gyerekek felett, mentőrobogósról nem akar hallani, és azért az is torokszorító, amikor a motorostársadalom úgy hirtelen összeáll egy balesetet szenvedett társa megsegítésére. Szóval volna mit tanulni is…
E nemes hagyományokból kiindulva az RMC Motor ezúttal mindjárt két kezdeményezést is meghirdet, közben azért fenntartva a jogot magának, hogy alkalomadtán a jövőben is maga mögé hajítsa az üres sörösüveget. Ha van gyereked, vagy magad voltál az, és még maradt ebből a korszakodból valami használható, következő vásárlásod alkalmával hozd be az RMC-be! Mi minden 10 000 elköltött forint után egy ezer forintos kuponnal honoráljuk nagylelkűséged, amit legközelebb levásárolhatsz. Lehet, Te már nem nyálazod össze alvás közben a plüssmacit, ha elővennéd a társasjátékot, úgyis csak végigöntenéd fröccsel, a kreatív hajlamaidat meg motorbarkácsolásban éled ki, nem pedig építőkockával, legóval, de hidd el, a gyerek még ma is csak úgy működik, mint annak idején. És sokuknak nagyon kijutott a mocsárból. És ők a legkiszolgáltatottabbak és nekik is Karácsony lenne, ha odaérne az angyalka hozzájuk is.
Legyenek most az angyalkák az ilyen-olyannak elmondott motorosok, hozd hát el mindazt, ami még egy gyerek arcára mosolyt csalhat, és mi december 19-ig gyűjtögetjük az ajándékokat, hogy azután profikra bízzuk őket, s befuvarozzuk az egészet a Mikulásgyárba. Jelezzük, terhelhető szállítójármű állománnyal rendelkezünk, de ha szükséges, összeszedjük az összes kordét a környéken!
Ha nincs a láthatáron semmi használható gyereknek való, akkor azért ne húzd ki a szomszéd Alfonzka kezéből a játékát, hiszen ebben az esetben is kicsit melegebb szívvel tudsz a beszerzéseid után távozni a törökbálinti üzletből. December 20-ig minden elköltött kétezer forintból 100 forintot a Gyermekélelmezési Alapítványnak utalunk azzal a céllal, hogy a mély szegénységben élő gyerekeknek az ünnep néhány jó falattól még inkább ünneppé váljon. Várunk szeretettel mindenkit, hogy a kellemest hasznossá tegyük, vagy fordítva, a lényeg, hogy cselekedjünk!