Több tucat serleg és koszorú borítja a garázs falát, ahol Mészáros László versenygépei állnak - egy salak- és egy jégmotor. Jóllehet, a szolnoki tehetség csak kamaszévei végén kezdett motorozni, gyorsan feltalálta magát az akkor sem éppen gyenge hazai és nemzetközi mezőnyben, s nagy szerepe volt abban, hogy hazánkban meghonosodott a jégmotorozás.
Irány a Holt-Tisza!
Mint megannyi mást, a jégmotorozást is a határainkon túli pilóták szárnypróbálkozásai ihlették, így hát Mészáros László is fogta saját gépét, átalakította a salakra kifejlesztett abroncsokat, és - úgy jó negyed évszázada - levonult a Holt-Tisza jegére.
Ekkor már elismert tehetségnek számított itthon és külföldön, elvégre több mint tíz magyar bajnoki címet szerzett, ebből hatszor csapatban, négyszer párosban, egyszer pedig egyéniben nem talált legyőzőre. Ezen túlmenően vb-futamgyőzelmet is jegyez (!), melyet 1979-ben, Ausztriában gyűjtött be, majd egy évre rá hazai közönség előtt, Miskolcon, párosban is diadalmaskodott a világbajnokságon Sziráczki Istvánnal az oldalán. Megszámlálhatatlan nemzetközi viadalon szerzett előkelő helyezéseket, állandó résztvevője volt a meghívásos futamoknak, s különösen büszke rá, hogy a hetvenes évek végén a kontinens 13 legjobbja között tartották számon.
Akcióban a gépek a tó jegén
A közönség szeretete mindennél többet ér...- Hiába a tengernyi serleg és kupa, van, ami ennél is sokkal fontosabb az embernek - mesélte a salakmotorozás jeles alakja. - Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tavalyi, miskolci rendezvény, az Utolsó Kör jótékonysági gálaműsor, melyet több hónapig szerveztem, s bevallom, rengeteg nehézséggel, buktatóval járt, de mint minden szívvel-lélekkel végzett munka, ez is bearanyozta a napjaimat. Akad a pályafutásom korábbi éveiből is hasonlóan lélekemelő és felejthetetlen emlék, például amikor éppen 25 évvel korábban rajthoz álltam egy helyi viadalon, de akkor már más színekben, szegedi pilótaként ültem nyeregbe, s ezért nagyon féltem a közönség reakciójától. Felnőtt párosban Kocsó Antallal indultam a miskolci Sziráczki testvérek ellen. Végül hatalmas csatában, vert helyzetből diadalmaskodtam, nyertünk, s a több ezer néző szó szerint tombolt, tiszta szívből szurkolt nekem, életem egyik legnagyobb élménye volt - emlékezett vissza Mészáros László.
Példát mutat a fiataloknak
Idén télen is előkerült a jó öreg JAWA, mely tényleg koros jószág már, tulajdonképpen szinte egyidős tulajdonosával, éppen ezért lenyűgöző, hogy a múltszázad közepén már milyen elképesztő versenygépek gördültek ki a cseh gyár kapuján. Az állóhengeres, négyütemű, ötszáz köbcentis, kétszelepes erőforrás szárazkuplungon keresztül juttatja el 45 lovas csúcsteljesítményét a hátsó kerékre, a kenésről ricinusolaj, míg az energia-utánpótlásról metanol gondoskodik. Menetkészen sem nyom többet nyolcvan kilónál, azaz - átlagos pilótával számolva - csupán három kiló (!) jut egy lóerőre. Lenyűgöző adatok, a remek tömeg/teljesítmény arány alapján a dinamikája olyan, mintha valaki egy százlovas, hatszázas sportmotorral gyorsulna, csak éppen nem aszfalton, hanem jégen...
Még nem veszett ki a fair play...- Néhány éve történt, hogy kivételesen két nappal korábban kiutaztunk - Fogas Imi barátommal - egy megmérettetésre a szlovákiai Zarnovicébe. Műszaki problémákkal küzdöttem, így hát bőven volt teendőnk, de szerencsénkre a stadiont a verseny előtti napon teljes egészében rendelkezésünkre bocsátották, azaz szabadon készülhettünk, edzhettünk a másnapi megmérettetésre.
Szerepcsere
A lenti fotón a mester segíti a makrancos salakmotorral barátkozó Valenta Balázst, aki így emlékszik vissza a felejthetetlen pillanatra:
- A Tószegen készült fotó előzménye, hogy a korábbi forgatáson Laci bácsi fölajánlotta, próbáljam ki a JAWA-t. Mentem is vele egy rövidet, egész jól megbirkóztam vele, majd ezen kicsit mindketten meglepődtünk, mivel a salakmotorozás egyedi vezetéstechnikája elég nehezen elsajátítható, ritka, hogy valaki elsőre ideális íven, keresztbe menjen a géppel. Akárhogy is, a rögtönzött verseny nagyszerű élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, és barátság alakult ki közöttünk.
Laci bácsi meghívott Tószegre, az általa szervezett egész napos jégmotorozásra. Megkaptam tőle először a sárga, majd a zöld szörnyet. Körről-körre sikerült egyre jobban ráérezni erre a különleges stílusra, ő pedig folyamatosan figyelt, és tanított. Estére egész jó tempót sikerült elérnem, ezt szóvá is tette, de hát ilyen nagyszerű motorossal és tanárral kivételes helyzetben voltam - az ő érdeme, hogy ilyen sokat fejlődtem. A nap végére nagyon kimerültem, s megtapasztaltam, hogy rendkívül nagy állóképességet és erőnlétet igényel ez a motorsport. Talán a legkomolyabb fizikai felkészülést, amivel valaha életemben találkoztam. Ennek fényében még csodálatosabb, ahogy Laci bácsi 64 évesen félelmetes tempóban és fáradhatatlanul rója a köröket - igazi sportember, aki parádés kondícióban van! - mesélte Balázs az egész napos hajtás után.
A JAWA-s jégmotorozás élményfaktorát tovább növeli, hogy fölösleges biztonsági berendezések nem zavarják a pilótát száguldás közben, így a ma már szokásosnak mondható felszereléseket vagy akár első és hátsó féket hiába is keresnénk a fűzöld masinán. Mindez mire elég napjainkban? Nos, hiába sorakoztak kétszer nagyobb hengerűrtartalmú és messze erősebb gépek mellette a speedway oválpályán, a futamok során kétszer is a filigrán, 1956-ban gyártott JAWA-t és elismert tulajdonosát intették le elsőként, pedig az ellene felsorakozott YZF-R1, GSX-R1000 és LT-R450 sem éppen lustaságáról híres... Az öreg technika és az örökifjú versenyző most is bebizonyította, hogy igenis van helyük a pályán, és tudnak újat mutatni a mai motorosoknak.