Ha szétszerelés nélkül szeretnénk képet kapni ez erőforrás állapotáról, általában kompressziómérést alkalmazunk, ez az eljárás azonban sok hibalehetőséget hordoz magában. A dolog ott kezdődik, hogy ilyenkor valójában nem is kompressziót, hanem sűrítési végnyomást mérünk, ami korántsem azonos a motor sűrítési viszonyával (ε). Ez utóbbi valójában egy - mértékegység nélküli - elméleti érték, melynek kiszámításához két fogalmat kell ismernünk. Az egyik a lökettérfogat (A), melyet a dugattyú alsó és felső holtpontja között mérhetünk, a másik pedig az úgy nevezett kompressziós térfogat (B), ami a dugattyúfenék és a hengerfej között - felső dugattyúállásnál - kialakuló tér mérete. Nos, a motor sűrítési viszonyát úgy kapjuk meg, hogy a lökettérfogathoz hozzáadjuk a kompressziós térfogatot, majd ezt az értéket elosztjuk a kompressziós térfogattal. Képletben felírva ez annyit tesz, hogy ε=(A+B)/B. Ezzel szemben a sűrítési végnyomás megmutatja, hogy a sűrítési ütem végén konkrétan mekkora nyomás uralkodik a hengerben, de a motor kondíciójáról ez sem árul el mindent, mert a mérést számos tényező befolyásolja.
Mindezek közül talán a motor hőmérséklete a legfontosabb, a hőtágulás okozta mérési problémákról előző cikkünkben már olvashattatok. Mint ismeretes, a hőmérséklettel együtt a motor minden alkatrésze változtatja méretét, beleértve a dugattyút és a hengertömböt is. Emellett a motorolaj állaga is változik, s ez természetesen a sűrítési végnyomáson is érzékelhető. Ha a hideg, sűrű kenőanyag fékezi a motor alkatrészeinek mozgását, csökken a vizsgálati fordulatszám, ugyanakkor jobb a tömítettség a dugattyú és a hengerfal között. Ezek mind-mind befolyásolják a nyomásértéket, miként a henger és a dugattyú közé szivárgó hűtőfolyadék is csalóka eredményt hozhat.
A vizsgálati fordulatszám
A sűrítési végnyomás mérésénél a főtengely fordulatszáma is kardinális kérdés, már pedig ezt igencsak nehéz - égés nélkül - szabályozni. Ha berúgókaros a gép, nyilván a rugdosás intenzitásától függ a fordulat, míg önindítónál az akku állapota meghatározó. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy ha nem a motor saját telepét használjunk, hanem „bikázunk”, a kábel átmérője, állapota, ellenállása is kulcsfontosságú tényező. Emellett a vizsgálat előtt ne felejtsük el minden hengerből eltávolítani a gyertyákat, és mérés közben csavarjuk rá a gázt (nyissuk ki a fojtószelepet), különben nem jut be a hengerbe összesűríthető levegő! Ebből tévesen arra következtethetünk, hogy kopott a motor, akárcsak abban az esetben, ha a zárt tolózár (CV karbiknál) vagy a másodlagos pillangószelep (befecskendező rendszereknél) nem ereszt át eléggé. Ezért aztán, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább szereljük le a porlasztót vagy a fojtószelep házat!
Az eredményes méréshez minőségi eszközre van szükség, ezért az olcsó, pontatlan órával és gagyi adapterekkel kínált változatokat nagy ívben kerüljük el! Ha a műszer fals értéket mutat, tulajdonképpen feleslegesen bohóckodunk, és akkor sincs sok értelme a méricskélésnek, ha a gyertyanyílásba csavarható vagy nyomható fej elereszti a levegőt. Kapitális hiba a rossz méretű fej használata is, hiszen megeshet, hogy nem tölti ki teljesen a gyertyafuratot, ezáltal megnöveli a kompressziós térfogatot, s csökkenti a motor sűrítési viszonyát. Ilyen esetekben az is gondot okoz, hogy a fejbe épített visszacsapószelep távol kerül a gyertyanyílástól. Profi cuccoknál ez a szelep mindig a gyertyafurat alján helyezkedik el, és a rugó sem túl erős, mint néhány kínai vacaknál.
Automatikus dekompresszor
A dekompresszor igen fontos szerepet tölt be, ugyanis segíti a motort berúgó ember, illetve az elektromos önindító munkáját. Teszi ezt olyképpen, hogy a kipufogószelepet a sűrítési ütem adott pillanatában kismértékben nyitja, ezáltal csökkenti a dugattyú felett kialakuló nyomást, egyúttal a főtengely átfordításához szükséges erőt. Igen ám, de ez a szerkezet a sűrítési végnyomás vizsgálatakor becsap bennünket, sőt tulajdonképpen ellehetetleníti a mérést.
Az itt felsorolt problémák egytől-egyig azt eredményezhetik, hogy hamis mérési eredményt kapunk - jónak minősíthetünk egy rossz hengert vagy hibásnak egy kiváló állapotút. Ebből fakadóan csupán egy valamire használhatjuk biztosan ezt a diagnosztikai módszert: többhengeres motorok hengereinek összehasonlítása. Mivel ilyenkor a mérési körülmények általában azonosak, az összehasonlítással kiszűrhetjük a kiugróan kopott hengert, hengereket.
Veszteségmérés
Amennyiben pontosabb mérést szeretnénk végezni, egy kevésbé elterjedt diagnosztikai módszer jöhet szóba, a veszteségmérés. Az eljárás lényege, hogy a levegőt kívülről, egy kalibrált fúvókán keresztül juttatjuk a hengerbe, és a hengerben kialakuló nyomást vizsgáljuk. Az így kapott érték - a tápnyomáson és a kalibrált fúvóka áteresztőképességén kívül - a henger tömörségétől és veszteségeitől függ, s egy nyomásmérő óráról olvashatjuk le. Hogy a kapott szám határértékeken belül van-e, a műszer leírásában található táblázatból tudható meg, természetesen a hengerátmérők függvényében. Ez máris óriási eredmény, a metódus igazi előnye azonban nem ez, hanem hogy a hengerből szökő levegő süvítő hangját fülelve következtethetünk a hiba okára. A kipufogó- és szívószelephibák a hangforrás alapján egyértelműen kiszűrhetők, míg a tágulási tartályból hallható bugyborékolás és a szomszédos hengerből kiszűrődő szuszogás hengerfejtömítés problémát jelez. Beszédes a kartergázcsőből kiáramló hang is, ez a henger, a dugattyú vagy a dugattyúgyűrű elhasználódását jelzi.
Ha a mérés alatt forgatjuk a főtengelyt, a dugattyúgyűrű gyakorlatilag letapogatja a henger falát, mi pedig a nyomásváltozásából kikövetkeztethetjük a kopások és sérülések helyét. Nyilvánvaló, hogy ez a mérés csak egy csatorna, szelep vagy az esetleg előforduló dekompresszornyitásig végezhető el, de például a vezérműtengelyek kiszerelése esetén akár az alsó holtpontig is tarthat a vizsgálat. Fontos megjegyezni, hogy a hengerbe vezetett nyomás még egy közepes hengerűrtartalmú gépnél is jelentős erővel terheli a dugattyút, úgyhogy tessék megkapaszkodni a dugókulcs hajtószárában rendesen!
Aki nem szeretne pénzt áldozni a fenti képen látható veszteségmérő műszerre, annak azt javaslom, belezzen ki egy a motorjába való gyertyát, hegesszen rá egyenesen egy megfelelő méretű csövet, amin keresztül be tudja juttatni a nyomást. Persze nem kap majd számszerű veszteségadatot, de a szökő levegő hangjának helye így is értékelhető információt szolgáltathat.