Igazi nagyágyúként robbant a köztudatba 2005 telén a japánok új izomgépe, a ZZR1400. Közel kétszázlovas teljesítményével, utánozhatatlan formájával és az átlagosnál jobb felfüggesztésével teljesen lenyűgözte a tesztelőket, akik jobbára csak arra panaszkodtak, hogy 180 centis testmagasság felett csapnivaló a szélvédelem és a gázreakció is lehetne finomabb, kevésbé agresszív, már amennyire ez elvárható egy ilyen erős vastól.
A japán mérnökök hallgattak a kritikára, és két évvel később kihozták a gyakorlatilag ugyanolyan megjelenésű, mégis átdolgozott üzemanyagellátó-rendszerrel megspékelt változatot, ami egészen 2012-ig maradt a piacon. Ekkor jött az első mélyrehatóbb ráncfelvarrás, amikor is vadonatúj idomzat, 1441 köbcentire nőtt, sornégyes erőforrás és rendkívül kifinomult, saját fejlesztésű kipörgésgátló (KTRC) csábította vásárlásra a motorosokat.
Mivel az utóbbi nyolc évben gyakorlatilag nem nyúltak a modellhez, sejthető volt, hogy a 2020-ban életbe lépő Euro5-norma egyben a ZZR-família végét is jelenti. A hatszázas változat már az ezredforduló után kifulladt, az 1200-as az új 1,4-es megjelenésével tűnt el, most pedig ledől az utolsó bástya is - jövő ősszel leállnak a kobei gyártósorok.
A Ninják fejlődése a nyolcvanas évektől napjainkig
Jó eséllyel az ezres, feltöltős erőforrással felszerelt H2 SX töltheti be a ZZR után tátongó űrt, bár a két gép felépítését és stílusát látva aligha váltja ki teljesen a Kawasaki történetének egyik legerősebb és legkülönösebb megjelenésű modelljét, a ZZR1400-at.