A motorozás igenis tömegsport. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a díjátadó hivatalos kezdése előtt órákkal már lehetetlen volt parkolóhelyet találni az étterem előtti placcon, olyan sokan jöttek el az ebéddel összekötött szezonértékelőre. Nagy nehezen azért csak akadt egy autónyi hely, és már siettünk is befele, hiszen a pályákról jól ismert arcok vártak minket, hogy együtt emlékezzünk a sok izgalmat hozó 2014-es idényre.
Megannyi ismerős
A gőzölgő csülökpörkölt csaknem teljesen kihűlt, mire a végére értünk, ugyanis minduntalan baráti köszöntések miatt pattantunk fel az asztal mellől, ahol szervezők, pilóták egyaránt tiszteletüket tették, kicsit visszalopva a nyár hangulatát a komor, januári hétvégébe. A hosszú sztorizásoknak a díjátadóra csábító felszólítás vetett véget, ekkor a tömeg a konferenciaterembe tódult, ahol bizony a pótszékek sem maradtak kihasználatlanul. Kezdésként Lévay Károly, a suli alapító igazgatója ragadta magához a szót, visszaemlékezve a 2014-es futamokra, melyhez saját puskája mellett a kivetítőn futó remek összefoglalók is segítséget nyújtottak.
A félórás beszámolót követően elkezdődött a kupák kiosztása, s mi tagadás, mi is büszkén feszítettünk a nézőtéren, amikor a versenysorozat legfontosabb támogatói között felcsendült a Sportmotor.hu neve. Örömmel vettük át a névre szóló kupát, jó érzés volt újra belegondolni, hogy a magunk módján mi is kivettük a részünket a sikerből.
Utánunk a valódi főszereplők, a versenyzők léptek színre, szokás szerint előbb az oklevelet szerző helyezettek, majd a méretes kupákkal gazdagodó dobogós pilóták. A viccelődés, egymás heccelése ugyanúgy színesítette a díjátadót, mint a versenyhétvégéket, jóllehet, aki csak néhány futamon volt jelen, sokszor kapkodhatta a fejét, hogy a tavalyi eseményeket felidéző szóviccek némelyike vajon mire is utal... Mindenre nyitott, ugyanakkor a poénok szintjén igenis zárt, belső világ ez, amit tényleg csak az érthet, aki pakolt már a furgonjába vagy utánfutójára egy kimerítő hétvégét követően, a vetélytársak elismerő pillantásai mellett.
Tömegek a pályán
A családias hangulat annak ellenére is biztosított volt, hogy akadt olyan kategória, melynek résztvevőit felsorolni is percekig tartott - a kivetítő teljes képernyőjét beterítette az aprón szedett nevek sora. Amíg versenyzők tucatjai több száz kilométerről is ellátogatnak egy-egy hétvégére, addig bátran állíthatjuk, hogy van remény a magyar motorsport felvirágzására, mert a hiányzó forintok ellenére is komoly kitartás és lelkes felkészülés jellemzi a résztvevőket.
A MAMI szervezőgárdája szívén viseli az utcán motorozók biztonságát, ezért - miként a videóban is látható - az ORFK-val és az OBB-vel karöltve ingyenes vezetéstechnikai tréningeket tartottak a versenyhétvégéken
Az itthon egyedülálló és tényleg kivételes hangulatú MAMI Kupa egyben arra is kiváló, hogy megcsodáljuk, milyen erős is az utánpótlás helyzete, mennyi ifjú reménység vár arra, hogy évtizedes munkájuk gyümölcseként rivaldafénybe kerüljön. Ide sorolandó Talmácsi Gábor felfedezettje, Somosi Alexander, aki a hazai vizek mellett a Superbike betétfutamaként rendezett EJC Kupában is megcsillantotta tehetségét. Szót érdemel Laczkó Máté is, aki a szemünk láttára nőtt fel, s bár most is kölyökként látjuk magunk előtt, szépen lassan az új nemzedék leggyorsabb motorosaként kell tekintenünk rá.
Máté a 250 Moriwaki Junior Cup mezőnyében is kipróbálta magát, és bár nagy hátrányból indult, hiszen tapasztalat híján neki a pályák betanulása volt az elsődleges feladata, így is a 15. helyen zárt a rendkívül kemény mezőnyben. Az ifjú versenyzőpalánta az őt mindenben támogató MW Performance révén remek technikai háttérrel rendelkezik, s az MW garázsában már egy igazi remekmű pihen, mégpedig egy titánvázas, pillekönnyű Moto3 versenygép képében.
Sajnos - mint azt Mohai Jánostól megtudtuk - a koromfekete masinát nem láthatjuk éles versenyben küzdeni, mert az itthon épített, s a gondos mérnöki munkának, illetve a spéci anyagválasztásnak köszönhetően a vetélytársakénál tíz kilóval könnyebb (!) motort már a kiszivárgó hírek alapján megóvták a későbbi ellenfelek... A Moto3-as gép így valószínűleg a japán bajnokság mezőnyét erősíti majd, Máté pedig egy másik vassal indul harcba, hogy idén már nagyobb tapasztalattal küzdjön a minél jobb helyezésekért.
Szakértő gondossággalSzintén a tegnapi eseményen tudhattuk meg, hogy Mohai János immáron nem csak az MW Performance elnöke, hanem a hazai gyorsasági szakág vezetője is lett.- Köszönöm a megtiszteltetést, hogy felkértetek a szakág vezetésére! Örömmel vállaltam a felkérést, azzal a feltétellel, hogy a problémák ne egyedül az én vállamat nyomják a jövőt illetően - ezért hoztunk létre egy felelős szakági tanácsot. Törekszem arra folytonosságra, ami eddig is jól működött, de természetesen lesznek új olyan elemek, melyek megvalósítása előre viszi a sportot. Törekszem arra, hogy mindenki megelégedésére végezzem a munkámat. Természetesen én sem hiszek abban, hogy mindenki kedvére tudok tenni, de azt kell tudomásul venni, hogy amit teszek, teszünk, az a közös célt szolgálja! Ennek szellemében fogom szolgálni a közösséget, de ez nem jelenti azt, hogy építő jellegű kritikát nem fogadok, fogadunk el, ha az intelligens módon van előterjesztve. Kérek mindenkit, aki érdekelt ebben a sportban, hogy tegye félre régi rossz beidegződésű indulatait, és helyezze az egyéni érdekeit a közös érdek mögé! Ha így közelítitek meg a problémákat, már azzal is sokat segítetek. Kívánok mindenkinek eredményes és sikeres munkát a jövőben! - nyilatkozta Mohai a kinevezését követően.
Zárásként a MAMS képviseletében Hermann Henrik köszöntötte a megjelenteket, majd Lévay Károly mesélt pár mondatban a 2015-re tervezett változásokról, a nevezés feltételeiről, illetve a már elkészült versenynaptárról. Estébe hajló beszélgetések után csak fél nyolc körül kezdtek öltözködni a megjelentek, hogy egy élménnyel és néhány kupával gazdagabban térjenek haza, ahol a garázsban már bizonyosan ott pihennek a versenygépek, várva, hogy május elsején zöld jelzést kapjanak az első idei futamon.