Lassan nyolc éve már, hogy papírra vetették a boxermotoros gép terveit, és bár a rajzok nagy sikert arattak, a megvalósításra egészen mostanáig kellett várni. Sok-sok akadály gördült a tervezők útjába, ezek közül is a legtöbb fejtörést az okozta, hogy a futómű megfeleljen az új-zélandi közlekedési hatóság elvárásainak, s így forgalomban is közlekedhessen a gép.
Ezek után a kétfokozatú (!), automatikus váltó elhelyezése és vezérlése már-már gyerekjátéknak tűnt, igaz, a motorosoknak feladhatja a leckét, hogy a Madboxeren nincsenek hagyományos értelemben vett pedálok - a féket bal kézzel kezeli a pilóta, míg a fokozatok közül is bal kézzel, nyomógombokkal választhat.
Az indítható, guruló motor további egy évig (!) készült, mire az olyan speciális alkatrészek is a helyükre kerültek, mint például a nagyméretű akkumulátor és az összetett kábelezés, de végül közel hat évnyi építés után Marcel van Hooijdonk végre élvezheti munkája gyümölcsét - a Madboxer tényleg páratlan lett.