A formaterven látszik, hogy egyelőre kompromisszumot kell kötni a csinos vonalak és a praktikus akksicsomag elhelyezés között, azonban a 190 km/h-s végsebesség egészen jól hangzik, ezzel már felveszi a versenyt mondjuk az A2-es jogsival vezethető kétkerekűekkel szemben.
Mint minden hangtalan kétkerekűnek, a Litónak is a hatótávolság a gyenge pontja. A gyártó ugyan saját mérései során egy híján kétszáz kilométert tett meg egyhuzamban a géppel, arról azonban nem szól a bejegyzés, hogy milyen sebességátlagot értek el, és hány sprintet nyomtak le"teligázon" az amperfalóval.
A Lito 12 kWh-s Lítium-Polimer telepeit nyolc óra alatt lehet teljesen feltölteni, és bár a gyorstöltés csak kilenven percig tart, azért még ez is több, mint amit egy benzinkúton szeretne tölteni az ember motorozás közben... A magas vételár miatt egyébként sem valószínű, hogy tömegesen elterjedne a Lito, hiszen három-négy nagymotor árát - egészen pontosan 41 000 USA dollárt - kell leszurkolni, hogy egy ilyen gépet birtokolhassunk.