Annál meglepőbb, amikor mindezek ellenére mégis vásárra bocsátanak olyan dolgokat, melyek „egyedi” megjelenésüknek köszönhetően – hogy is fogalmazzunk? – a teljes felvevői csoporton belül csak egy szűk, az átlagostól merőben eltérő ízléssel megáldott körön belül képesek osztatlan sikert aratni. Alábbi kis szubjektív válogatásunkban a teljesség igénye nélkül igyekeztünk összeszedni néhány olyan motorkerékpárt, amelyekkel színesebb ugyan igen, de szebb nem sokkal lett a világ.
Aprilia Moto 6.5 – ráadásul ezt egy világhírű formatervező, maga Philippe Starck követte el! Az igyekezet látható, de a végeredmény, attól tartunk, csak azoknak tetszik, akik „dizájner” oldalról közelítenek a motorozás felé.
Bimota DB3 Mantra – Szintén egy francia belsőépítész és formatervező, név szerint Sasha Lakic műve, és legalább annyira „sikeres”, mint Starck Apriliája. A Mantrából csupán 454 darab készült összesen – szerencsére.
BMW R 1200 CL – A bajor márkán belül a legrondább cím holtversenyben került kiosztásra a fenti CL és az elsőgenerációs R 1200 ST között. Értjük mi, hogy fejidomban „valami mást” szerettek volna létrehozni, mint a konkurencia, na de akkor is…
Buell RR 1000 – Erik Buell munkásságát mindig is nagy figyelemmel kísértük, hiszen technikai innovációból és fifikás formatervből is láthattunk tőle bőséggel az évek alatt, annál meglepőbb első sportmotorjának külalakja: ezt így mégis hogy? Mentségére legyen mondva, a nyolcvanas évek közepéről származik.
Ducati Multistrada – Az elsőgenerációs Multistradával valami nagyon újat, valami nagyon mást akart létrehozni a bolognai gyár, és hát ez sikerült is nekik. A duplacsöves hátsó fertály még hagyján, de az eleve csúnya fényszórótól külön forduló kisplexis fejidom és alul a légbeömlők… Hát… Maradjunk annyiban, hogy valóban „egyedi.”
Morbidelli 850 V8 – A „sok pénzből is lehet fost” elv mintapéldánya. A mérnöki csemegének számító, 850 köbcentis, hosszában beépített V8-as blokk által hajtott motort a 2001-es Guinness rekordok könyve a világ legdrágább motorkerékpárjaként jegyzi, de ha minket kérdeztek, még a legrondább címért is eséllyel indulna.
Suzuki Hayabusa – Ezzel bizonyára sokaknál biztosítékot verünk, de akkor is: a Hayabusa formatervére egyszerűen nincs mentség, még akkor sem, ha „300 km/órás légellenállás”, meg hasonlók. Akárcsak a második generációs GSX-F-ek, a Haya’ formaterve is mintha seggébe dugott sűrített levegős kezeléssel jött volna létre. A Honda CBR1100XX és a Kawa ZZR1200 is gyors, mégsem néznek így ki…
Honda Rune – Nagy a nyomás és az elvárás, ha a világ legnagyobb motorgyártója vagy, főleg, ha a legnagyobb piacra akarod létrehozni a legnagyszerűbb motort – merthogy a Rune megalkotásánál ez volt a cél. Az amerikaiaknak kitalált, a Gold Wing hathengeresét öröklő gigacruiser kizárólag a ZZ Top zenészeinek állt jól, hamar le is vették a kínálatról. Vagy Hondából inkább a DN-01-et kellett volna említeni?
Építeni még könnyebb a csúnyát
Nem szabad azonban megfeledkeznünk a motorépítőkről sem, hiszen határok híján ott aztán végképp adott a lehetőség a melléfogásra. Az egész internet nem lenne elég nagy, hogy az egyedi retteneteknek akár csak a felszínét megkapargassuk, ezért inkább a legszörnyűbb stílusokra kérjük ki szavazatotokat.
A Boszozokuk – Japán meglehetősen egyedi motorépítési (és életfelfogási) szubkultúrája a boszozoku stílus. Végy egy régi japán klasszikust, például egy GS-t, Z-t, vagy CB-t, majd a lehető legszörnyűbb módon tedd használhatatlanná. Nagyon oda nem illő fejidomok, padnyi, felkunkorított ülések, több méteres, herélt kipufogók – ezek nélkül nincs igazi boszozoku!
A szobor motorok – Elég csak a Teutul család, alias Orange County Choppers, vagy például a nagy Arlen Ness munkásságára gondolnotok. Ugyan általában működőképesek ezek az alkotások, de használati értékük legtöbbször a zéróhoz konvergál. Vagy szereted, vagy utálod.
A Patkányok – Rat bike-nak nevezzük azt a motorkerékpárt, ami ugyan használható és teljesen működőképes, de a cél az, hogy ez egyáltalán ne látszódjon rajta, sőt, minél nagyobb rohadvány az egész, annál rat-ebb a bike. De vajon szépnek szép ez?
A drogosok - Illetve ott van ugye az a stílus, ami igazából nem is stílus, inkább valamiféle mellékhatás, azon belül is tudatmódosító szertől származó.