Az álomszerűen, bajnoki címmel lezárt 2016-os szezon egészen új dimenziókat nyitott meg a 15 éves motoros előtt. Túl azon, hogy a hazai berkekben eddig is jól ismert - és elismert - Laczkó Máté tovább mélyítette versenyzői presztízsét, a német juniorbajnokság megnyerésével külföldön is feliratkozott az ígéretes fiatal versenyzők népes listájára. Olyannyira, hogy a 2016 októberi, esseni ADAC évadzárón igen komoly versenyzői szerződést írtak alá Mohai Jánosék a Kiefer Racinggel, a Northern Europe Cup (NEC) Moto3 versenysorozatára. Csak a tények kedvéért tegyük hozzá: a szerződést a Kiefer istálló ajánlotta, a szezon költségeinek egy jelentős részét pedig Máté kereste meg az ADAC KTM 380RC versenysorozatának megnyerésével. Ha úgy tetszik, ez volt az ADAC ösztöndíja a tehetséges magyar fiúnak.
A lehetőségek kapujában
Máté és az MW Performance pedig köszönte szépen, élt a felkínált lehetőséggel, hiszen mi lenne jobb felkészülés a jövőre, mint egy egész idény a világbajnokokat nevelő, a GP-n Moto3-ban és Moto2-ben is versenyeztető, nagynevű versenycsapatban? Az már a csapattársak és a sorozat versenyzőinek megismerése után kiderült, hogy ez a felkészülés egyáltalán nem hétvégi bulimotorozások jól szervezett sorozata lesz. Mondhatjuk, hogy a megelőző három évben megismert ellenfeleinek krémje gyűlt össze, ennél sűrűbb mezőny talán csak a spanyol és olasz bajnokságok bekapcsolásával jöhetett volna létre. A célt is ennek megfelelően jelölték ki a tanulóévre: valahol az első tízben, ha lehet, közelebb az 5. helyhez, de a leglényegesebb szempont az volt, hogy minden versenyen a legjobbat nyújtva kihozza magából a legtöbbet. Ennek megfelelően Máté a mindössze tizenegy futamból álló sorozat standard kategóriájának huszonegy fős mezőnyében a 12. helyen kezdett, s versenyről versenyre egyre magabiztosabb motorozással haladt a kitűzött cél, a 10. hely felé, s a hetedik futamban, éppen Brnoban a 9. helyen intették
le.
Nem feltétlenül az addig megszerzett pontjainak köszönhetően, sokkal inkább a rendkívül kiélezett versenyeknek, s az egyre gyakrabban győzelemmel zárt csaták révén erősödött önbizalommal, és nagy reményekkel érkeztek a sorozatot lezáró asseni kettős futamra. Máté átmentette remek formáját, az első időmérő edzésen a 8. helyet csípte meg, s hasonlóan jól indult a második kvalifikáció is, ám ennek bemelegítő szakaszában, az egyik kanyarban megtörtént a baj. Máté eddigi pályafutása egyik legnagyobb, de mindenképpen legfájdalmasabb bukását volt kénytelen elszenvedni. Szerencsére, amellett, hogy össze-vissza zúzta magát, komolyabb baj, csonttörést vagy -repedést nem szenvedett, de a Honda nullára amortizálódott, s néhány órára Máté is kórházba került.
- Vegyes érzelmeim vannak a 2017-es szezonról. Van bennem öröm és kicsi csalódottság is – mondta el Máté évértékelőjében. Örömöt érzek, mert idén is sokat tanultam, a csalódottság inkább a viszonylagos eredménytelenség miatt van bennem. Szerettem volna benne lenni az első tízben, hogy bizonyítsam a fejlődés folytonosságát. Azt, hogy idén is jobb lettem, bár így, hogy négy versenyt technikai problémák és a bukás miatt kihagytam, ez elég nehéz lett volna. Talán, ha előbb kapom meg az új motort, jobban együtt tudok menni a mezőny elejével, s ez a 14. hely is lehetett volna jobb. Visszalépésnek, megtorpanásnak is titulálhatnánk ezt az eredményt, de én nem így látom - rengeteget fejlődtem, és nagyon fontos, hogy ebben az igen erős mezőnyben edződtem. Innen látszik igazán, hogy mennyien vannak jobbak és még jobbak, s hogy mennyi munka van még, mennyit kell edzenem azért, hogy ott tudjak maradni velük. Azzal együtt, hogy idén kevesebbet motoroztunk, mint tavaly, az itt megszerzett versenykilométerek jól jöttek a nagyobb, 600-as és ezres kategóriákban.
– A három kategória közül melyikkel találtad meg leginkább az összhangot?
– A Moto3-as elég kicsinek bizonyult, sok időbe telt kisakkozni, hogy elférjek rajta, elég hamar kiderült, hogy a súlyom és a magasságom miatt nem ez lesz a jövő. Éppen ezért örömteli, hogy a hatszázas motor viszont remekül összeállt, s az idény végére ugyanígy az ezres is. Hogy melyik lesz az igazi irány, arról most én még nem sokat tudok. Egy biztos: valamelyik a kettő közül.
– Ha csak egy pillanatot emelhetnél ki 2017-ből mint felejthetetlen emlék, melyik lenne az?
– Igazából minden Moto3 futamot, amelyiken tudtam meccselni. Ha muszáj kiemelnem, akkor Sachsenringet és Brnót említeném elsőként, utóbbi azért is érdekes, mert ott már a mezőny elejével sikerült együtt mennem. Egészen a bukásig az asseni is remekül alakult, igazán kár, hogy a versenyig nem jutottunk el. Tulajdonképpen végig azt csináltam, amit a legjobban szeretek, ráadásul zömmel egy profi, világbajnoki csapat utánpótlás istállójában, ami hihetetlenül motivált, szóval jó év volt ez. Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette!
Hálás vagyok mindenkinek!Nagyon sokan támogattak, de közülük is szeretném kiemelni edzőmet, mentoromat, Mohai Jánost mint főszponzort és természetsen az MW Performance csapatát. Emellett hálás vagyok az ADAC-nak és a Kiefer Racingnek, a Pannónia Ringnek és Paddock Hotelnek, az Euroringnek, a Kecskeméti gokartpályának, a Kakucsringnek, valamint a MAMI Magyar Motorkerékpár Szakközépiskola és Szakgimnáziumnak, hogy az egész szezonban segítették a versenyzésem! - emelte ki Máté legfontosabb támogatóit.
– Most, hogy szögre akasztottad a bőrruhát, kezdődnek a szürke iskolai hétköznapok. Hogy állsz a sulival?
– Nincs vele semmi gondom, de nem azért, mert most még csak ismétlések vannak az újonnan érkezett technikusképzősök miatt. Mi külön feladatot kaptunk, egy személyautó karbantartását, tél előtti átvizsgálását kellett elvégeznünk. Többek között ezért is szeretem, mert önálló, komplex munkákat végezhetünk.
– Láthatunk még idén motoron?
¬ Amíg jó idő van, bizonyára megyünk még pályára, majd amikor zordabbra fordul, elővesszük a krosszmotort, és kezdődik a téli fizikai felkészülés. Egyelőre kérdéses, hogy mit is szolgál pontosan a felkészülés, mert csak később derül ki, hogy hol indulok 2018-ban. Leginkább a vb-n szeretnék menni, azon belül Stock 1000-ben. Nagyon nagy lépcső lenne, hatalmas ugrás, de a nagyok között lehet a legtöbbet tanulni. Ha ez valami miatt mégsem sikerülne, attól én még ugyanúgy fogok készülni fizikailag és mentálisan a 2018-as idényre.
Amikor az életkor csak hátrány...
Pillanatnyilag ez, vagyis az irány meghatározása, egyszersmind az ideális versenysorozat megtalálása okozza a legtöbb fejtörést az MW Performance tulajdonosának, csapatfőnökének, Máté első számú szponzorának, edzőjének, menedzserének és pszichológusának, egyszóval mindenesének, Mohai Jánosnak is.
– A legnagyobb gondot az jelenti a jövőbeni kategória kiválasztásában, hogy Máté még nem elég idős. Nem jellemző ebben a korban ilyen léptékű fejlődés, amivel korosztályát jóval megelőzve ugyan már megérett volna nagyobb versenyekre, akár Moto2-re, vagy a Superbike-ra, de ott a korhatár egységesen 17 év, ő pedig jövőre csak 16 lesz. Viszont idén az is eldőlt, hogy csak a 600 és 1000 köbcentis kategóriák jöhetnek szóba, viszont kevéssé értékes, a további fejlődésre nem alkalmas sorozatba nem akarunk belevágni, különösen egy ilyen, eredményességét tekintve talán kevésbé látványos, de szakmailag rendkívül hasznos és előre mutató idény után.
Amellett, hogy Máté a Kiefer Racing versenyzőjeként fő sorozatában, az ADAC NEC Moto3 versenyein is derekasan helytállt, és minden futamban, ahol elindult pontokat is szerzett, a tesztmotorozásokon, hazai és nemzetközi versenyeken is masszívan és nagyon gyorsan terelgette a 600-as és 1000-es motorokat. Választani tehát tudunk, csak a döntést kell alaposan megfontolnunk. Mivel nincs lépéskényszer, erre bőven lesz idő 2018 tavaszáig, amikor a 16 éves Laczkó Máté újabb nagy versenyeken készülhet célja, a Moto GP elérése felé.