Napsütéses idő fogadta az oscherslebeni Motorsport Arénában az Endurance-világbajnokság betétfutamaként megrendezett verseny fiataljait, és mert az asseni verseny tapasztalatait leszűrve a Keefer Racing szerelőgárdája is mindent elkövetett, hogy az MW csapat pilótájához hangolja a Hondát, eredményes és önbizalomnövelő hétvége elé nézhetett a 15 éves magyar versenyző. Kivételesen igazolódtak a várakozások, technikai problémák nem hátráltatták a csapatot, az idő is rendben volt, Máté koncentrálhatott arra, amit a legjobban szeret: versenyezni.
Laczkó Máté: Végre elégedett vagyok
– Amit kitűztem magam elé, azt meg tudtam valósítani, elégedett vagyok a hétvégével. Lehet, hogy kerülhettem volna közelebb a versenytársakhoz, de ehhez az egyenesekben kellett volna gyorsabbnak lennem, ahhoz viszont a motor nem volt elég erős. Nem vitatom, ez egy új közeg, a pilóták is nagyon jók, nekem pedig van még mit tanulnom. De azt is érzem, ha ezt egy gyorsabb géppel tehetném, hamarabb meg tudnám szorongatni őket. Most éreztem rá, hogy végre igazán bemotoroztam a Hondát, sikerült megtalálni a legjobb beállításokat. Rájöttem arra is, mivel ez egy rövid motor, én pedig elég magas vagyok, hátrébb kell tenni az ülést. Ezt meg is csináljuk a doningtoni verseny után, amikor egy hosszabb szünet lesz a sorozatban. Arra az időszakra elhozzuk a motort, hogy minél többet tudjak vele menni, mert lépésről lépésre le akarom dolgozni azt a 2-3 másodpercet, amivel most az élmezőny mögött vagyok. - Csak zárójelben jegyezzük meg - teszi hozzá a csapat, - és ezzel semmiféle túlzó következtetésre nem szeretnénk okot adni, de a spanyol világbajnok Jorge Lorenzo is csak a harmadik versenyére változtatott üléspozíciót új versenygépén, a Ducatin. Aragonban mindjárt dobogóra is állhatott...
Szerdán útra kel a csapat a mindig kiszámíthatatlan időjárású Nagy-Britanniába, közelebbről is Doningtonba, ahol túl sok sansz nem lesz a motor további finomhangolásaira, lévén a kétfutamos verseny – több hazai és nemzetközi bajnokság viadalaival együtt – a Superbike-világbajnokság versenyei közötti holtidőt hivatott kitölteni a mindig teltházas publikum számára. Pénteken egy szabadedzés és egy kvalifikáció, bruttó hatvanpercnyi motorozással töltött idő szolgálja az egyaránt tizennégy körös, 56 kilométeres szombati és vasárnapi versenyekre felkészülést.
Mohai János azonban nem tarthat védencével a „ködös Albionba”, de nem is félti magára hagyni Mátét. – Előfordult ez máskor is, legutóbb a Red Bull Rookies Cup válogatóján, és tetszik vagy sem, arra is fel kell készülnie, hogy lesz idő, amikor már egyáltalán nem lehetek mellette. Tudom, hogy még csak tizenöt éves, és amikor éppen nem a versenypályán száguldozik, akkor az iskolapadban ül, de azzal is tisztában vagyok, hogy jó versenyző akar lenni. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy nagyon sokszor még ma is nekem akar megfelelni, holott már pontosan tudja, hogy mit akar, és mit hogyan akar csinálni. Nem baj, ha egyre többet hallgat magára és másoktól is tanul. Heiko Rheinolddal, a német szerelővel már jól megértik egymást, Rabi Marcival négy éve dolgozunk együtt, és Benito Tóth-tal, a csapat mindenes segítőjével is régóta ismerik egymást, és helyettem most ott lesz az édesapja is. De ennél is fontosabb, hogy ismeri és szereti is a doningtoni pályát. Talán most nem szerencsés számára, hogy sok benne az emelkedőkkel tűzdelt egyenes, de nem szeretném, hogy a motor adottságai elvigyék a gondolatait. És nem győzöm hangsúlyozni: mivel nincs elvárás, eredménykényszer, haladhatunk úgy, ahogy eddig, azaz lépésről lépésre, másodpercről másodpercre, pontról pontra - foglalta össze a csapatvezető Máté jelenlegi helyzetét.