A nyári időszakra jellemző veszélyforrásról írt minap a KTI, kiemelve, hogy a különösen a motorosoknak érdemes figyelnie, amikor elkezd esni az eső.
A vizes út ugyanis önmagában még nem jelent veszélyt, főleg nem a mai, kiváló abroncsokkal, ám az könnyen eséshez vezethet, ha az útra napok-hetek alatt felhordott por összekeveredik némi csapadékkal. Nem véletlenül emelték ki, hogy
az esőzés első perceiben az útburkolaton lévő por, falevelek és más oda nem való dolgok keverednek a lehulló vízzel, semmihez nem hasonlítható, csúszós-saras felületet alakítva ki az aszfalton. Mivel az a „massza” nem egyenletesen borítja be az utat, alkalmazkodni is nehéz hozzá. Amíg az eső le nem mossa, jobb a fokozott óvatosság. Ezért nem szeretik a motorosok – bár mások sem – a perkésző, „szemetelő” esőt. Rontja az út- és látási viszonyokat, ám még nem tisztítja az utat.
Ilyenkor a legjobb, ha félreállsz pár percre, amire egyébként is szükség lehet, hogy például felvedd az esőruhát, és csak akkor ülsz újra nyeregbe, ha az eső már lemosta a koszt, port az aszfaltról. A cikkben további hasznos tanácsokkal látják el a motorosokat, élen azzal, hogy finomabb gáz- és fékkezelést kíván a nedves, csúszós útfelület, és azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a többi közlekedő ilyenkor még nehezebben veszi észre a motorost a rossz látási viszonyok miatt. Ekkor még nagyobb szerephez jutnak sárga mellények, a feltűnő színű sisakok és a kabátok fényvisszaverői, melyek segíthetnek időben észlelni a motorost.