Interjú: Kovács Bálint motorversenyző

Azoknak, akik rendszeresen nyomon követik oldalunkat, már ismerős lehet Kovács Bálint neve. Ő az az ígéretes, 17 éves motorversenyző, aki a H-Moto Team kötelékében évek óta sorra halmozza a sikereket, s bizony még korántsem ért a csúcsra – folyamatosan fejlődik és rendíthetetlenül menetel előre. Mélyrehatóbban is kíváncsiak voltunk, honnan jött és hová tart a pilóta, így leültünk vele egy kellemes hangulatú beszélgetésre, melynek során Bálint elmesélte nekünk izgalmas történetét a kezdetektől egészen jövőre vonatkozó terveiig.

- Mikor és hogyan alakult ki a motorozás iránti érdeklődésed, ki vezetett be ebbe a különleges világba?

- Az egész a nagybátyámtól ered, ő „a nagy motoros” a családban. Persze, mint sokan mások, én is bringával kezdtem, a negyedik szülinapomra kaptam egyet, és azt mondták, ha megtanulok vele segédkerekek nélkül menni, akkor motorozhatok.

Nem tellett sok időbe, hogy ez bekövetkezzen, néhány hét után már magabiztosan gurultam kétkeréken, következésképp az ígéret valóra vált: 4,5 évesen megkaptam a bácsikámtól életem első motorját, egy Yamaha PW50-et. Ezt követően az ő teherautós telephelyén gyakoroltuk az elindulást, gázadást, egyenesen haladást, fékezést és kanyarodást, tehát mindent szépen fokozatosan. Mikor úgy éreztük, készen állok komolyabb kihívásokra is, felkerestük Szabó Pétert a Szabó Kuksi SE-től, és a Hangár utcai pályán elkezdtünk gyorsasági motorozni. Olyannyira felpörögtek az események, hogy nagyjából fél év múlva, ötévesen már el is indultam egy versenyen, ahol a harmadik helyen végeztem.

Ez a klub saját szervezésű mérkőzése volt, amit aztán csakhamar meghívásos futamok követtek Kecskeméten és Kakucson, ahol szintén rendszeresen dobogóra tudtam állni.

- Ezt követően is ugyanilyen gyorsasággal lépkedtél felfelé azon a bizonyos létrán?

- Tulajdonképpen igen, 2008-2009 körül már elkezdtem nagyobb géppel motorozni, majd 2010-ben először mentem váltós motorral, egészen pontosan egy Honda NSR50-nel. 2011-ben teljesítettem először teljes szezont ilyennel a MAMI Kupán, amit rögtön meg is nyertem, sőt a következő esztendőben – úgyszintén az NSR-rel – megvédtem a bajnoki címemet.

A 2013-as idényben már Aprilia RS125-re ültem, s újfent elhódítottam a legjobbnak járó trófeát. Ez az év mindemellett azért is nevezetes, mert szeptemberben töltöttem be a 12 éves kort, ami szükséges ahhoz, hogy olyan nagy pályákon meccselhessek, amelyeken nemzetközi megmérettetések zajlanak.

A kis magyar pályákról a legnevesebb ringekre

Ekkor úgymond megnyíltak a kapuk, ősszel már az Alpok Adria bajnokság fordulóján húzhattam a gázt a Slovakia Ringen, s mind a két teljesített futamon nyolcadikként értem célba 20-22 indulóból, ami szerintem nem rossz ahhoz mérten, hogy az első ilyen próbatételemről beszélünk. A sikerhez egyébként nagyban hozzájárult, hogy a vérprofi Aszalós Racing Service remek versenymotort varázsolt számomra a széria RS125-ből. A 2014-es év is fontos mérföldkőnek bizonyult, ugyanis ekkor kezdődött együttműködésünk a H-Moto Teammel, ez óriási lépést jelentett a karrieremben.

Ekkor teljesítettem első teljes nagypályás szezonomat az Alpok Adria bajnokságban – méghozzá ugyancsak RS-sel, ám Öhlins futóművel és egyéb finomságokkal feltuningolva. Szerencsére minden jól alakult, mert rögtön győzelemmel kezdtem Olaszországban, s végül másodikként zártam összesítettben. Nemcsak itt nyílt alkalmam bizonyítani, hanem a magyar-cseh-szlovák közös kupasorozatban is, itt a magyar értékelésben második lettem.

- Mikor váltottál végül nagyobb gépre?

- A nagy ugrás ideje 2015 volt, ekkor ültem át a csapaton belül „öröklődő”, korábban Nagy Győző (korábbi versenyző, jelenleg a Team Toth szerelője a Superbike-vb-n – a szerk.) által is használt, széria erőforrással és futóművel felszerelt Yamaha R6-ra. Ezzel részt vettem az IMRC Cupban, s jóllehet győzni nem sikerült – mert hagytam is ki, valamint töröltek is futamot –, többször dobogós helyeknek örülhettem. Érdekesség, hogy pont országunk határain belül dobbanthattam volna legnagyobbat, mert a Hungaroringen mindenkinél gyorsabbnak bizonyultam, de sajnos azt a versenyt baleset miatt félbeszakították (ekkor történt az a tragikus szerencsétlenség, mikor az Alpok Adria bajnokság Superbike-mezőnyében induló szlovén Berto Camlek elesett és életét vesztette).

Mivel már befértem a korosztályba, 2015 őszén indultam a Superbike-vb betétfutamaként zajló European Junior Cupban (EJC) is. Jerezben álltam rajthoz közel harminc vetélytárs ellen CBR650F-fel, és a 21. helyet szereztem meg, ami, tudom, nem tűnik nagy eredménynek, de nekem komoly löketet adott, hiszen akkor töltöttem be az alsó korhatárt és ez volt az első komoly nemzetközi viadalom nagymotorral. Mindeközben az IDM betétfutamán, az ADAC Junior Kupán is megmérettettem magam szabadkártyásként, itt összesítettben a negyedik helyen végeztem, holott motor szempontjából ez kicsit visszalépést jelentett, mert KTM RC390-nel mentem, ráadásul életemben először.

Jól telt tehát az év, miként 2016-ban sem unatkoztam, tudniillik újra - immáron teljes szezon erejéig - rajthoz álltam az említett ADAC Junior Kupán, ami egyébként Németország egyik legnívósabb erőpróbája. Nem mondom, sok nehézséggel szembesültem, mert a magasságom és a súlyom nem éppen optimális ehhez a kis méretű motorhoz, de kemény küzdelmek árán sokat fejlődtem, így feltétlenül megérte. Inkább az időmérőkön tudtam brillírozni, kétszer is az első sorba kvalifikáltam magam, élesben pedig egy ötödik hely lett a legjobb eredményem.

Az esztendő vége igen hasznosan és egyben kellemesen telt, hiszen téli felkészüléssel alapoztuk meg a következő idényt, decemberben és januárban két spanyol edzőtáborban is fejlesztettük magunkat a H-Motós gárdával. Almeria két nagy és több kisebb pályáján gyakoroltunk, előbbin nagy-, utóbbin kisköbcentis gépekkel, konkrétan pitbike-okkal és R125-ösökkel is edzettünk. Nagyszerű élmény volt, és nem utolsó sorban csúcsformában kezdhettük az évet. Ezért is hoztuk meg azt a sokakat meglepő döntést, miszerint 2017-ben ezres motorral versenyezek a német IDM Suzuki GSX-R Kupán.

- A fizikai adottságaid, nevezetesen a magasságod miatt jutottatok erre az elhatározásra, vagy a szponzori háttér miatt bizonyult ez fontosnak?

- Valójában jó lett volna, sőt jó is volt a hatszázas, de kicsit előre tekintettünk, mert tudtuk, ha 15 évesen el tudok kezdeni literessel menni, az mindenképpen nagy fórt ad a továbbiakban. Elvégre, ha húszévesen úgy érkezem valahova, hogy már öt éve ezresekkel motorozom, az óriási lépéselőny a rivális pilótákkal szemben. Bárhogy is, minden szépen és jól alakult, míg el nem érkezett az első ilyen kihívásnak helyet adó nürburgringi vetélkedő ideje, mikor az utolsó pillanatban azt mondták, nem indulhatok, ugyanis egy szabályváltoztatás okán 16 évre emelkedett a korhatár, s nekem még volt fél évem addig. Ezért aztán kicsit parkolópályára tettük az ezres dolgot, helyette pályanapokon folytattam a motorozást a hatszázassal, s vártam, hogy ketyegjen az óra, míg betöltöm a tizenhatot.

Közben gőzerővel készültem az augusztus végi oscherslebeni és a szeptemberi hockenheimi fordulóra, előbbin – életem első ezres hétvégéjén – hetedik-nyolcadik helyen futottam be, Hockenheimben, ahol, ugye, másodszorra tudtam ezressel teljes hétvégét teljesíteni a negyedik, majd az ötödik helyen intett le a kockás zászló. Ez az esztendő szintén elég pazarul végződött, hiszen a csapat kivitt Katarba versenyezni a Losail Ázsia Bajnokságra. Itt széria Kawasaki ZX-6R motorokkal köröznek a résztvevők, ott helyben lehet gépet bérelni, amin nem szabad semmit változtatni, mindössze annyit lehet eldönteni, hogy Öhlins vagy széria futóművet kérünk-e alá, mi utóbbit választottuk. Itt két futamon is felverekedtem magam a dobogóra, s úgy érzem, igencsak sokat fejlődtem azzal, hogy végigversenyezhettem a telet. Bizakodva vágtam neki tehát 2018-nak, mikor is egész évet teljesítettem a GSX-R Kupában, amelyben korábban, ugye, csak két futamot mentem, s a hazai bajnokságon is indultam.

Amiért érdemes küzdeni: verseny a legnagyobbakkal

Megkértük Bálintot, emeljen ki néhány igazán felemelő élményt pályafutásából. Mindössze egy pillanatot gondolkodott, mielőtt elkezdte mesélni, hogy Assenben nyílt árverésen lehetett szert tenni szabadkártyára, s bár nem volt rá sok esély, ők nyerték a licitet. Az már csak hab volt a tortán, hogy a legtöbbet sikerült kihozni belőle…

A verseny remekül zárult, hiszen Bálint az utolsó kanyarban bemutatott, bravúros előzéssel megszerezte a második helyet, a második futamon pedig elsőként intette le a kockás zászló, így kölcsönmotorral is ünnepelhetett.

Nevezés a magyar bajnokságba

A szezon áprilisban startolt a Magyarország Nyílt Nemzeti Gyorsasági Motoros Bajnokság és Kupa első fordulójával, s erős évkezdésnek örülhettem, hiszen itt az esős nyitányon rögtön győztem. Ezt követően is sorra jöttek a jó eredmények, aminek az lett az következménye, hogy augusztus elején a Hungaroringen, tehát már a szezon vége előtt egy fordulóval megnyertem a szériát, s nagy örömömre körrekordot – egészen pontosan magyar pilóta által versenyen futott leggyorsabb kört - állítottam fel 1 perc 50,7 másodperccel.

A H-Moto Teamet 2011-ben alapították, Bálint 2014-ben csatlakozott istállójukhoz. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen az utánpótlás-nevelésben és felnőtt versenyzők karrierjének támogatásában egyaránt jeleskedő csapat nemzetközi futamokra is benevezte a pilótát

A Suzuki-kupában is győzelemmel nyitottam, majd ezüstérmes pozíciót szereztem, s a többi futamon sem szakadtam le az élbolytól, rendre jöttek a második helyek. Olyannyira sikerült belehúzni, hogy a szoros pontállásból adódóan sokáig úgy tűnt, még a végső győzelemre is esélyes vagyok, ám ez a Lausitzringen elúszott, mert az első futamon elestem, a másodikat pedig technikai hiba miatt nem tudtam befejezni. Az asseni felvonáson augusztusban kölcsönmotorral indultam, mert a sajátom nem készült el, ezzel második és első helyet zsebeltem be, míg a hockenheimi záró összecsapáson majdhogynem teljesen bebiztosítottam az összetett második helyet, ugyanis 16 pontos előnnyel érkeztem oda. Csak annyi kellett volna, hogy befejezzem, de ez sajnos nem jött össze, mert az egyik társam kilökött, így végül a harmadik helyen zártam összetettben.

Esendő ember a sisak alatt...

Bálint végtelenül szerény, kedves személyiség, aki maximális alázattal, odaadással, felhajtás nélkül dolgozik azon, hogy minél jobb lehessen sportágában. Beszélgetésünk során elmesélte, alapvetően pozitív személyiségnek tartja magát, mindenhez optimistán áll és igyekszik a legjobbat kihozni a helyzetekből, amikkel szembesül. Ennek ellenére van, hogy ő is „elkenődik”, főleg, ha rajta kívül álló okok miatt szenved hátrányt.

Tavaly például rendkívül rosszul érintette, mikor az első nürburgringi futamon nem indulhatott, továbbá a lausitzringen technikai hiba – a gázkar fennakadása – okozta eséseket is nehezen dolgozta fel, mert úgy érezte, az új nap új esélyeket tartogat, és ezek semmivé lettek.

- Mi történt Hockenheim óta? Hogyan telt az elmúlt néhány hónap?

- Jelenleg ott tartunk, hogy elindult az újabb katari téli szezon, ismét megkaptam a csapatomtól a lehetőséget, hogy ilyen profi körülmények között készülhessek fel. Ugyanazzal a Kawával hajszolom a legjobb köridőket, mint tavaly, ám ezúttal Öhlins futóművel felszerelve. November végétől december közepéig három hetet töltöttünk kint Katarban, két teszthétvégét és két versenyhétvégét tudtunk le. Megpróbáltuk megtalálni a legjobb beállításokat, ami jórészt sikerült is, mert már az első éles bevetésen dobogóra álltam, mi több, négy tizeddel gyorsabb voltam, mint tavaly a legjobb losaili körömben. Pedig megmondom őszintén, amilyen hamar ráálltam az ezresre, olyan sokat szenvedtem, mire visszataláltam a hatszázas stílushoz. A második felvonásban a negyedik és ötödik pozíciót szereztem meg, per pillanat összetettben is negyedik vagyok.

Irány a Superbike!?

Szerencsére úgy tűnik, tudunk még ezen fejleszteni, erre utal, hogy egyre javulnak a köridők, egyre közelebb kerülök – az egyébként nagyon erős – élmezőnyhöz, továbbá rendkívül inspiráló hatással van rám, hogy olyan Superbike- és Moto2-pilóták mellett bizonyíthatok, mint például Saeed Al Sulaiti.

Még hátra van három versenyhétvége január végén, februárban és márciusban, minden fordulón két futam van, ahol természetesen – miként eddig is – próbálom majd magamból kihozni a maximumot, meglátjuk, miként alakul.

Támogatók: a hátország, akik nélkül nem menne

Törekvéseiben sokan támogatják Bálintot, elsősorban természetesen családja, köztük nagybátyja, egyben edzője, Szilner János. Ő az, aki immáron több mint tizenhárom éve szívét-lelkét beletéve, olykor vért izzadva fáradozik azon, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, melyeknek köszönhetően növendéke fennakadások nélkül haladhat előre a kitűzött célok felé. Emellett rendkívül fontos szerepet játszik karrierjében Rizmayer Gábor, a H-Moto Team sportigazgatója, aki korábban maga is a pályákon száguldott, így hosszú évek tapasztalatával, biztos kézzel terelgeti hősünket. Bálint egyébként saját elmondása szerint tőle tanulta az agyalós, mindent alaposan végiggondoló, mérlegelő, taktikus versenyzést.

Végül, de koránt sem utolsó sorban számos cég is bizalmat szavazott már az ifjú titánnak, például az Alpinestars védőfelszerelések magyarországi disztribútora, a Motostar, a sok egyéb motoros kiegészítő mellett X-lite bukósisakokat forgalmazó EuroMotor motorosbolt, az utcai ruházatot kínáló Dorko, valamint a Bubee üdítőitalok magyarországi gyártója.

- Mik a céljaid, vágyaid a közeli és a távoli jövőre nézve?

- Természetesen szeretnék fejlődni és gyorsulni, amennyire csak lehet, mindig egyre magasabbra tenni a lécet és meg is ugrani azt. Most egyelőre márciusig kivárunk, s aztán eldöntjük, milyen irányba induljunk, de azt elmondhatom, hogy a magyar ob-n biztosan rajthoz állok majd, továbbá úgy fest, az IDM, a GSX-R Kupa és a román országos bajnokság valamelyikén is.

Csapatommal együtt szeretnénk, ha endurance futamokon is tudnék indulni, s egyéb nagyratörő terveink is vannak még 2019-re, ám erről majd csak később beszélnék. Ami a hosszú távú elképzeléseket illeti, egyértelműen az az álmom, hogy ott lehessek a legnagyobb nemzetközi szériák mezőnyében, remélem, egyszer a Superbike-világbajnokság mezőnyében húzhatom a gázt.

Ha téged is érdekel, miként alakul Bálint pályafutása a jövőben, s kíváncsi vagy a legújabb, legérdekesebb vele kapcsolatos hírekre, kövesd Te is a Facebookon és az Instagramon! Továbbá érdemes böngészni csapata, a H-Moto Team weboldalán és Facebook-oldalán is.