Ismét jelentkezett a H-Moto pilótája, Kovács Bálint, hogy beavasson minket a vb-szintű motorversenyzés rejtelmeibe. Az talán a laikusoknak és hobbimotorosoknak is egyértelmű, hogy nehéz feladat tökéletesen beállítani egy versenygépet, de hogy mennyire az, arról már maga Bálint mesél az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
Mire van szükség egy versenymotor tökéletes beállításához?
– Köszönöm a sok hozzászólást a korábbi bejegyzésekhez, úgyhogy az ígéret szép szó: mesélek tovább a versenymotorokról, amelyeket eddig nyúztam. Többek között kérdeztétek, hogy miben különbözik egy közúti és egy pályamotor. Nos, főként a futóműben és a fékrendszerben találunk fontos különbségeket, emellett némi többletteljesítmény jellemzi a pályagépet, és ami a leglátványosabb eltérés, az a pályaidomszett – vágott bele Bálint a történetbe.
Ezek közül egyértelműen a fék és a futómű a legfontosabb. A felfüggesztés egy versenymotornál a végtelenségig pontosítható beállításokat kínál, hogy a lehető legprecízebben lehessen a versenyzőhöz igazítani a motort. A beállítás motoronként és versenyzőként változik, és ha ez nem lenne elég, pályánként is más és más kell, emellé jön a változatos időjárás, hiszen az eső mindent „felülír”, majd végül a pilóta súlya, magassága és stílusa.
Képzelhetitek, mekkora tartományban kell elkapni a legpontosabb beállításokat – mint tűt a szénakazalban... Hogy könnyebb legyen, segít a telemetria, s erre külön van egy mérnök, aki mintha egy másik univerzum tudásával lenne felvértezve:
olyan dolgokat lát meg, vesz észre az összegyűjtött adatokból, amit más talán ki sem szúrna, majd belenyúl a rendszerbe, és hopp, az ember javul néhány másodpercet. Tényleg csoda!
A legtöbb lehetőséget a futóműbeállításokkal tudjuk kihasználni, de néha kompromisszumokat kell kötnünk a futómű és elektronika kapcsán is. Ennek egyik leglátványosabb példája, hogy – ha mondjuk szükség van rá –, az elektronika képes tovább „életben tartani” a gumit, és teszi mindezt úgy, hogy az nem rontja nagymértékben a köridőt – mesélte Bálint.