Úgy tervezték Nagy-Britanniában, hogy az elektromos roller lehet az a közlekedési eszköz, mely a járvány után teret nyer a brit utcákon. Elvégre könnyű, nem kell hozzá autó- vagy motorjogsi, és nincs (helyben) károsanyag-kibocsátása, vagyis látszatra környezetbarát megoldás. Ezért aztán szerették volna, ha egy éven belül tízezer fölé nő a bérelhető e-rollerek száma a szigetországban.
Egyre több hátulütője van a rollerek elterjedésének
Ezzel szemben a hosszú távú eredmények igencsak elkeserítőek, ugyanis nem környezetbarát, sőt kifejezetten környezetkárosító a rollerek jelenléte a városokban. Ezek jó részét ugyanis nem autóvezetés, hanem gyaloglás helyett választják az emberek, tehát egy valóban nullemissziós közlekedési formát (séta) váltanak ki a teherautókkal begyűjtött és hálózatról töltött rollerekkel.
Arról nem beszélve, hogy a nagy számok törvénye alapján egyre komolyabb terhet ró a TB-re is a sok képzetlen rolleres. Új-Zélandon például, ahol hosszú ideje ezrével használnak ilyeneket, immáron jóval több a kórházi ellátást igénylő, végtagtöréssel járó rollerbalesetet jegyeznek fel, mint hasonló motoros vagy mopedes incidenst. Az utóbbi két évben 12% volt a robogósok, illetve 23 százalék a motorkerékpár-vezetők aránya a műtéthez vezető közúti sérülésekben, míg az e-rolleresek 26%-kal törtek az élre, holott az apró járgányok száma eltörpül a motoroké mellett.
A briteknél az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy minap az A19-esen két rolleres evickélt a külső sávban a 20-25 km/órás végsebességű csöppségekkel, miközben centikre húztak el mellettük az autók. Természetesen az „elkövetők” ezúttal is tinédzserek voltak, akik jó ötletnek tartották, hogy a bérelt rollerekkel felhajtsanak az autópályára.