Koleszár Balázs nevét mostanában sűrűn hallhattuk a médiában. A 28 éves srác egy közúti motorbaleset során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, aminek következtében amputálni kellett bal karját. De még ez sem szegte kedvét, a rehabilitációval töltött egyéves kényszerpihenő után ismét húzni akarta a gázt. Hogy kedvenc hobbiját tovább űzhesse, speciális műkart készített magának és ezt a mai napig állandóan fejleszti, tökéletesíti. Találmányával több sorstársának is segített, így nemcsak reményt, de eszközt is adott nekik, hogy újra motorra ülhessenek. Balázs tehát megérdemelten lett a 2012-es "Év civil hőse" szavazás győztese. Szomorú, hogy a legtöbben akkor hallottak róla, amikor idén tavasszal betörtek hozzá, és ellopták a műkarokat...
Hogyan történt az eset?
Eddig két magyar, egy brit és egy francia srácnak készítettem műkarokat. A francia fiúé éppen itt volt nálam, mert az alkatrészek új elox-réteget kaptak. Egyik este betörtek hozzám, és ellopták a laptopomat, meg a kameratáskát - abban voltak a karok... Valószínűleg gyorsan felkapták az értékesnek látszó holmikat, amik szem előtt voltak. Nem hiszem, hogy a protéziseket akarták ellopni.
A Facebook-on több mint huszonhárom-ezren osztották meg a sztorit. Végül meglettek a protézisek?
Nem, nem kerültek elő. Viszont meghívtak a Class FM reggeli műsorába, ahol élő adásban egy kis olasz cég ügyvezetője felajánlotta a segítségét. Azt ígérte, hogy ebben a hónapban a három ellopott kar helyett elkészítenek nekem öt darabot. Bízom benne, hogy így lesz és nem csak reklámot akart csinálni magának a cég. De nem hiszem, mert hidraulikus kormányműveket készítenek autókhoz, és nem is a magyar piacra dolgoznak.
A speciális műkarokat saját magad tervezted?
A balesetem után találtam egy kanadai palit, aki biciklizéshez készített protézist. Rendeltünk tőle egyet, de kiderült, hogy túl merev, mert nincs rajta elég csuklópont. Ez alapján terveztünk egy teljesen újat, amibe egy helyett öt forgótengelyt raktunk. Három évig teszteltem, mire kiforrott konstrukció lett belőle.
Mennyibe kerül egy ilyen általad készített motoros műkar?
Körülbelül 1,5 millió forint a "piaci" ára, de a magyar sorstársaknak körülbelül negyedáron elkészítjük.
Műszaki iskolát végeztél?
Nem, a Corvinuson végeztem, közgazdász diplomám van. A műszaki érdeklődés a motorozás kapcsán jött, az alapdolgokat most is én csinálom, például fékbetét-, olajcsere, ilyesmik.
Hogyan történt a baleseted?
A Nagykőrösi úton mentem kifelé - elég gyorsan - amikor az egyik utcából kifordult elém egy Daewoo Matizos csaj. Látta, hogy jövök, mégis elindult, aztán a felezővonalnál gondolt egyet és elkezdett visszatolatni. Ekkor én már jobbról akartam kikerülni, hogy elmenjek mögötte, de mivel visszatolatott, pont elkaptam a hátulját. Nekirepültem egy hirdetőtáblának, ami szabálytalanul közel volt az úthoz, igazából ez okozta a komoly sérülést.
Ez a terület olyan, mintha már kimentél volna a városból. Viszont 50-es tábla van, nekem pedig 87 km/órát állapítottak meg, ez volt az én hibám. Nyolc napig voltam mesterséges kómában. Szétrepedt a medencém, abban most is van egy rekonstrukciós lemez. Műtötték a térdemet, a lábfejemet... Három hónap alatt összesen tizenegy műtétem volt. Fél évig feküdtem, utána újra meg kellett tanulnom járni. Ennyi idő alatt a lábizmok teljesen elsorvadnak, csontig eltűnnek.
De a motoros gondolatok egyből megjelentek. Amikor magamhoz tértem, az volt az első mondatom, hogy "ezentúl csak versenypályán fogok motorozni." Amíg feküdtem, keresgéltem a neten, hogy mik az extrém lehetőségek, mert az itthoni rehabilitáció csak elveszi az ember életkedvét. Három alkalom elég volt belőle, úgyhogy inkább gyógytornászhoz jártam. Illetve eleinte ő járt hozzám, amíg nem tudtam rendesen mozogni.
Aztán amikor már képes voltam mozogni, felgyorsultak az események. Az volt a szerencsém, hogy a legtöbb dolgot szinte elsőre sikerült megcsinálnom. Persze utána legalább tízszer nem sikerült, de mivel egyszer már igen, ezért tudtam, hogy újra menni fog. Úgyhogy nem adtam fel.
A cipőkötés, a szendvicskészítés, a karok állítása, később az olajcsere és a kerékcserék... Ezek mind olyan dolgok, amikre eleinte rá kell szánni az időt, ki kell találni, hogy miként tudom kivitelezni, aztán már csak gyakorolni kell. A "muszáj" nagy úr, úgyhogy ha bele vagy kényszerítve egy ilyen helyzetbe, akkor előbb-utóbb ezeket mind meg lehet tanulni.
Ezek szerint soha nem ment el a kedved a motorozástól?
Nem, egy percre sem. Sokan kérdezték, hogy nem bántam-e meg, de szerintem ez az egész nem a motorozás miatt történt. Ennek meg kellett történnie - én így állok hozzá, így próbálom feldolgozni.
Egészen kiskorom óta biciklizem, aztán tizenkét évesen kezdtem robogózni, majd kismotor, kis enduro, kis sportmotor, 125-ös, 400-as, 600-as, 750-es, 1000-es, szépen végigjártam a lépcsőt. A rutin abszolút megvolt, de... Hát igen, én gyorsan közlekedtem. Kerekezgettem, meg ilyesmi, de egy meggondolt, felkészült motorosnak tartottam magam, aki mindig nézi a gumit, a fékbetéteket, stb. Ha ezek rendben voltak, akkor gyorsan közlekedtem.
Hogyan kezdtél el műkarokat készíteni másoknak?
Megkerestek néhányan, és segítettem nekik. Nem ez a szakmám, és ebből nem is lehetne megélni, hiszen eddig úgy nézett ki, hogy körülbelül évente egy darab ilyen műkarra volt igény. De létrehoztunk egy nonprofit szervezetet, és aki igényt tart rá, annak segítünk.
Most már kizárólag csak supermotózol?
Van egy edzőmotorom is, egy CRF250-es krosszgép. Az egyik cimborámmal építettünk egy kis gyakorló krosszpályát, oda is ki szoktam járni.
Jól tudom, hogy versenyzel is?
Itthon a Motorsport Szövetség körüli dolgok miatt tavaly összesen egyetlen ember váltotta ki a supermoto lincenszt. Nem tudom, hogy mi folyik ott, és nem is akarok belemenni, de emiatt itthon csak házi bajnokságokat rendeztek, azokon indultam el.
A szlovák vagy az osztrák bajnokságra szívesen beneveznék, de mostanában minden összejött. Amellett, hogy betörtek hozzám, a motorom is tönkre ment. Szétrepedt a blokköntvény, a javítás pedig körülbelül félmillió forint.
Milyen egyéb extrém sportokat űzöl?
Kipróbáltam a jetskit is. Elindultam az OB amatőr kategóriájában, és sikerült egy hatodik helyet szereznem, ami nagyon jó, de a jetskizés annyira nem fogott meg. Tök jó dolog, de kicsit furán mozog a motorhoz képest...
A baleset előtt windszörföztem, de azt műkarral lehetetlen lenne kivitelezni, mert sok az átfogás, amikor a vitorlát átfordítjuk egyik oldalról a másikra. Viszont ott van a kite surf, azt szeretném kipróbálni, hogy ha be tudjuk úgy állítani a kart, hogy megfelelő szögben tudjam fogni az ernyőt. Talán ez az egyetlen, ami felér a sportmotorozással. Amikor egy erős szélben, benzin, motor és minden nélkül küzdesz a természettel... azért az egy elég komoly feeling.
Úgy láttam síelsz is...
Igen, a baleset előtt elég jól síeltem, úgyhogy 2008-ban elmentem egy edzőtáborba a paralimpiai csapat trénerével. Jobban szerepeltem mint várták, így eljutottam az Európa Kupára, majd Koreába és 2010-ben Vancouverbe is. Óriásműlesiklásban a középmezőnyben végeztem. Ha ennél jobbat szeretnék - tehát profi szintre szándékoznék lépni - amellett nem lehetne se dolgozni, se motorozni. A motorozástól egyébként a sérülésveszély miatt szerződésben el is tiltanának, ezt pedig nem szeretném.
Tehát a motorozást sokkal jobban szereted...
Persze. Nagyon szeretnék majd ismét kipróbálni egy sportmotort, szerintem menne. Elvakult sportmotor rajongó vagyok, úgyhogy ez még piszkálja a fantáziámat. Az elfogyhatatlan erő, a sornégy, a tiltás... Szerettem kiforgatni a motort a sportgépeken, itt az egyhengereseknél pedig inkább a nyomatékból motorozás a lényeg. Bár a supermotót is nagyon megszerettem, mert viszonylag kis sebesség mellett nyújt nagy élvezetet.
Hogyan használod a kuplungot?
Röpsúlyos kuplunggal szereltem fel a motoromat, ezt off-roadban, és supermotóban is használja sok versenyző. Felváltásnál egyébként is elég egy pillanatra elvenni a gázt, a visszaváltásnál alacsony fordulaton könnyen le tudok kapcsolgatni, magasabb fordulatszámnál gázfröccsöt kell adni. Az elindulás pedig olyan mint a robogókon, ha húzok egy kövér gázt, összezár a kuplung.
A kormánymozdulatokat hogyan oldod meg?
A műkar segítségével szimmetrikusan tudom terhelni a kormányt, és a motorozással a bal felsőtestemet is edzem. Ezt sokan meg szokták mosolyogni, de nekem a motorozás tényleg rehabilitációs időtöltés. Támaszkodni, tolni, húzni ugyanúgy tudok, a finomabb mozdulatokat kell csak a jobb kézzel csinálnom.
Gondolom neked még a megszokottnál is keményebb lábmunkára van szükséged...
A lábmunka főként az endurónál és a krossznál nagyon fontos, a megfelelő erőnlétet bringázással szedem össze. Aki utcai motorozásról tér át off-roadra, annak irdatlan sok firkálásra kell számítania, úgyhogy az elején nagyon megszenvedtem. Nálam ugye annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ha valami para van, akkor én nem tudom csak úgy eldobni a gépet. A műkarnak le kell oldania, különben magával ránt a motor.
Hogyan old le a kar?
A csuklószerkezeten van egy kar, amit jobbra kell húzni ahhoz, hogy kioldjon. Ehhez a karhoz hozzáerősítettem egy hajóskötelet, ezt átvezetem a jobb oldalra és ott egy hurokkal ráhúzom a jobb csuklómra. A kötél olyan feszesen van elvezetve, hogy ha az ép kezemmel elengedem a kormányt, akkor az meghúzza a kötelet, ami kioldja a műkart. Egy meredek endurós ösvényen például még erre is oda kell figyelni, bár egy nagyobb esés közben a szerkezet mindenképpen kiold. Persze azért eltartott egy darabig, amíg sikerült tökéletesíteni a rendszert.
Fél kézzel is jobban motorozik, mint a legtöbben kettővel. Balázs videója láttán sok hasonló sorsú emberben éledt fel újra a remény. Ez talán a legnagyobb ajándék, amit ez a talpraesett srác adhat nekik.
Ha jól tudom, már léteznek olyan, a mindennapi élethez kifejlesztett műkarok, amiket valamilyen módon mozgatni is lehet. Sőt gondolatvezérelt művégtagokról is hallottam.
Igen. Létezik már olyan prototípus, ami úgy működik, hogy a mellkasban megkeresik azokat az idegeket, amik a karba mennének, és azokhoz kötik az elektródákat. Ezek frankón gondolatvezérlésű dolgok. Van egy sokkal egyszerűbb prototípus - ezt meg is tudom mutatni - ebben három érzékelő veszi a kar csonkjában épen maradt izmok mozgásának jelét. Elektromotorok dolgoznak benne, akár 20 kilót is fel tud emelni, de nagyon macerás a használata. Fél éves gyakorlás, amíg az ember megszokja, hogy ha például a tricepsz izmot feszíti meg, akkor a kar ezt csinálja, ha egy másik izmot, akkor azt, stb. Igazából több a nyűg vele, mint amennyi segítséget nyújt. Még számomra is, pedig nekem elég jól ment a használata. De biztos vagyok benne, hogy még az én életemben lesz olyan műkar, ami jobb mint az eredeti, persze ehhez kell még egy pár évtized.
Mennyibe kerül egy ilyen szerkezet?
A gondolatvezérelt karok még nincsenek is a piacon, de azok sokmillió dolláros tételt jelenthetnek. Ez az egyszerűbb változat 65.000 Euroba kerül, de ezt támogatásként kaptam. Mivel nekem jól ment a használata, felkértek, hogy rehabilitációs rendezvényeken mutassam be a kart működés közben Lipcsében, Madridban, Düsseldorfban és még sok helyen. Ilyenkor elvittem a saját fejlesztésű műkart is, tartottam róla bemutatót és mintegy színfoltként motorozás közben is megmutattam magam. Egy kis stoppie, egykerék, stb. Ebben az időszakban azt hittem, hogy ez lesz a munkám a jövőben, de nincs rá akkora kereslet, hogy ebből meg lehessen élni.
Viszont nagyon jól esik a rengeteg pozitív visszajelzés, sokan írnak levelet a világ minden tájáról, hogy látták a videómat és újra elkezdtek sportolni, például lovagolni. Ez nagyon jó érzés.
Koleszár Balázs kitartása példaértékű. Szégyellem magam, ha belegondolok, hogy milyen apró-cseprő problémák miatt siránkozunk időnként... Hiszen mi lehet fontosabb, mint hogy mindkét kezünk és lábunk a helyén, na meg rendben van az egészségünk? Balázs elszántsága motivációt és erőt ad mindannyiunk számára, de ami ennél is fontosabb, hogy a sorstársaiban is élteti a reményt, hiszen az általa fejlesztett műkarok segítségével tovább motorozhatnak, amíg az orvostudomány olyan magas szintre nem jut, hogy teljes értékű végtagokat tudjon produkálni.