Semmilyen ésszerű indok nincs rá, hogy miért ölt dollármilliókat a Kawasaki egy kimondottan drágán előállítható, mégis csupán 50-60 lovas masina fejlesztésébe. Na jó, egy ilyen 250-esnél a nosztalgiafaktor is erős érv, és biztos, hogy lesznek olyan negyvenes családapák, akik most a ZX-25R-rel váltják valóra tinikori álmaikat. Nos, ők tényleg azt kapják, mint amit anno a ZXR250 képében láttak: karcsú, az átlagosnál jobb felfüggesztésű motort, ami úgy pörög, mint semmilyen más közúti jármű.
Igen, csak az órája van húszezerig skálázva, maga a motor 17 ezer alatt érzi jól magát, de ez sem akármi. Gondoljunk csak bele: ezzel majdnem utolérte a Kawa a MotoGP-ben diadalmaskodó Ducatikat - azoknál 18 ezer körül jelez az elektronika, hogy ideje felváltani egyet. Végül pedig azért örömteli a ZX-25R érkezése, mert sokkal jobb alap lehet a Superbike-betétfutamok egyenmotorjának, mint a korábban használt, sportos jellegű, de nem feltétlenül pályára való vetélytársaik. Ezzel tényleg fejlődhetnek és versenyezhetnek a tehetségkutatók legügyesebb motorosai, és az sem mellékes, hogy milyen jó lesz egy ilyet birtokolni, amikor az üzletekben kizárólag elektromos gépek sorakoznak majd...