Néhány éve úgy tűnt, hogy búcsút inthetünk a középméretű, soros, négyhengeres sportmotoroknak, melyek korábban az eladási listák csúcsáról tekintettek le a kevésbé izgalmas gépekre. Olyannyira eltűntek az ilyen modellek, hogy a múlt évtized végén már csak elvétve kínáltak a gyártók 750-esnél kisebb sornégyeseket, helyüket a 650 és 900 köbcenti közötti kéthengeresek próbálták átvenni, de környezetvédelmi előírások ide vagy oda, a vásárlók továbbra is klasszikus sportgépekre vágytak.
Ezért a japán gyártók az elmúlt esztendőkben ismét elkezdték benépesíteni a legendás géposztályt, sőt a Kawasakinál rögtön három fronton indítottak támadást. A hatszázasok táborát erősítő ZX-6R mellett csatasorba állították a ZX-4R és RR modellt, valamint a Ninja 7 Hybrid képében forradalmi, részben elektromos sportmotort dobtak piacra.
A Kawasaki legújabb Ninja modelljei
Az autóiparban elterjedt megoldást alkalmazták a Ninja 7-ben, azaz egy 451 köbcentis belsőégésű motor és egy 7,6 kW-os villanymotor felel a gyorsulásért, a rendszerteljesítmény pedig 69,3 lóerő. Talán meglepően hangzik a Kawasaki jellemzése, miszerint ez a kis sorkettes
az ezres motorok gyorsulását nyújtja állórajtból,
de ne feledd, hogy az új Ninja forgatónyomatéka a – közel kétszer nagyobb – ZXR750-ével vetekszik (60 Nm), és már 2800-as (!) percenkénti fordulatszámnál kiaknázható, hála a beépített villanymotornak.
Ezzel szemben a ZX-4R és RR a régi iskolát követi, apró, 57 x 39 millis hengereiből kereken kereken 80 lóerőt présel ki, amivel kategóriaelső, és úgy pörög 15 000-ig, mintha még mindig a kilencvenes évek laza környezetvédelmi szabályai lennének érvényesek. Noha puritán sportmotorról van szó, a prémiumkategóriában alapvetésnek számító, telefonnal társítható műszeregység sem hiányzik róla, és a kezdőkre gondolva négy különböző teljesítmény-leadási mód közül választhat a pilóta. Aki pedig elsősorban nyíltnapokra járna a géppel, bizonyára nagyra értékeli majd a színes kijelző Track üzemmódját, melyben a köridő és a fordulatszámmérő uralja a 4,3 colos képernyőt.
A legendás 400-ashoz hasonlóan a ZX-6R is visszatérő modell, éppen egy éve láthattuk az első hírmorzsákat a még mindig túlméretes, 636 köbcentis motorról. A nagyobb hengerűrtartalomnak, valamint a menetszél torlónyomását hasznosító Ram-Airnek köszönhetően az immáron Euro 5-ös erőforrás is combos 129 lóerőt és 69 Nm-es forgatónyomatékot tud, valamint a 17 literes üzemanyagtartályt csurig töltve is csak 198 kilóval mérlegel.
Természetesen a Ninja család ékköve továbbra is a Superbike-vb-n szereplő ZX-10RR, mely idén már a GP-ből ismerős szárnyakkal, rajtprogrammal, kifinomult, IMU-alapú vezetéssegítő rendszerekkel, valamint alapáras gyorsváltóval és sebességtartó automatikával (tempomat) lép színre. Érdekesség, hogy még az erőforrás is különböző a ZX-10R-ben és a pályanapokra tervezett RR-ben, mivel utóbbi megkapta a változtatható helyzetű és hosszúságú szívócsöveket, ami egyaránt jó hatással van a rugalmasságra és a csúcsteljesítményre.
Növendékek a nindzsasuliban
A Ninja 7 és a négyhengeresek mellett a kezdő és újrakezdő motorosok is megtalálják a jogosítványukhoz passzoló gépet, ugyanis idén már a Ninja 125, a Ninja 500/500 SE, valamint a Ninja 650 is felsorakozik a legendás modellek mellé.
Ráadásul éppen negyven éve, 1984-ben jelent meg az első Ninja a Kawasaki kínálatában, így idén több jubileumi kiadással is meglepte a márka a rajongókat. A klasszikus pályagépek 40th Anniversary átiratai a kilencvenes évek versenymotorjait idézik a jól ismert trikolorfényezéssel, míg a Ninja 650, valamint a túrasportmotorok táborát erősítő Ninja 1000 SX a GPZ900-on látott, bordó-fekete köntössel tiszteleg a nagynevű gépek előtt.
Ráadásul idén a motorosok testközelből ismerhették meg az újdonságokat, ugyanis éppen néhány hete zajlott a Good Times Tour legutóbbi tesztnapja, ahol egytől-egyig felsorakoztak a 2024-es sportmotorok, többek között a ZX-4RR, ZX-6R, sőt a feltöltős H2 SX SE is.