A korábban egységesen alkalmazott, baloldali közlekedés a legendák szerint azért terjedt el, mert évszázadokkal ezelőtt a kezdetleges, keskeny utakon jellemzően ki kellett térnie legalább az egyik közlekedőnek. Ebből következik, ha lovas volt az illető, az elterjedt jobbkezesség miatt jobbról tudott kardot rántani, amennyiben a szemből érkezőnek nem voltak békések a szándékai... Ez nem is változott egészen Napóleon koráig, amikor is - szintén inkább legendák, mintsem pontos kutatások alapján - a hadvezér Angliának akart fügét mutatni azzal, hogy az ellenkező oldalra terelte a forgalmat. Más kérdés, hogy a meghódított területek a felszabadítás után mindenféle egyéb rendelkezés híján is visszatértek a jól megszokott bal oldalra, és ez egészen a huszadik századig nem is változott. Az újbóli áttérés miértjéről - csakúgy, mint a korábban kialakult balos irányról - inkább legendák, mintsem tények maradtak fent, az azonban már kézzelfogható adat, hogy az egyes változások miként függnek össze a baleseti mutatókkal.
Magyarország is jobbra tart
Itthon a negyvenes évekig, vagyis a motorizáció hajnalától csaknem fél évszázadon át a jelenlegivel ellentétes módon használták az utakat. Erre utal az is, hogy a fogatokban - csakúgy, mint a mai angol autókban - a vezető, pontosabban a hajtó a jobb oldalon ült. Más kérdés, hogy ez a felépítés az állati erővel vont járműveken a mai napig megtalálható, egyfajta hagyományőrzésként tisztelegve a letűnt kor előtt. Ezzel ellentétben a vasúti közlekedésben jóval korábban, már a 19. század közepén áttértek itthon is a jobbos irányra, leszámítva egy-két üdítő kivételt, mint például a Gödöllőről érkező hév, ami a - jelenleg érvényes francia, kötött pályás renddel megegyezően - ma is balra tart.
Elképesztő pénz és energia átállni
Nem egyszerű feladat egyik napról a másikra alapjaiban megfordítani egy ország közlekedését. A hazai vezetés a 187 000/1941 rendeletben szabályozta, miként is kell ennek lezajlani, az akkori döntéshozók végül egy átmeneti időszakot is tartalmazó, kétlépcsős megoldásra voksoltak. Előbb július 6-át szabták meg, hogy aznap hajnaltól - Budapestet és környékét leszámítva - mindenki kezdjen szépen jobbra húzódni, majd öt hónappal később, november 9-én a fővárosra is kiterjesztették az intézkedést. Már 1941 tavaszától folyamatosan tájékoztatták a lakosságot, napilapok, rádiók zengték az új módit, a fővárosból kihajtó autókat és motorokat jelzések, táblák irányították az addig csak előzésre használt jobb sávba. Átalakították a tömegközlekedési eszközöket, ajtók kerültek a buszok jobb oldalára, nagyságrendileg tízmillió pengős költséget róva a közlekedési vállalatra.
Ekkoriban még egyáltalán nem volt egységes a kontinens közlekedése, több mai állam vezetése makacsul ragaszkodott az eredeti felálláshoz. A tétovázó döntéshozók miatt aztán az átállás más és más időpontokban zajlott, Svédországban például egészen 1967 szeptemberéig vártak a módosítással. Ott pár nappal korábban a rendfenntartók lezárt útszakaszokon gyakorolták, miként is alkalmazkodhatnak az addig megszokott helyzetek tükörképéhez, hogy felkészülhessenek a közlekedők magabiztos irányítására.
Így zajlott az átállás Skandináviában 1967 őszén
A baleset oka: hanyagság
A lakosság eközben heves tiltakozásba kezdett, mondván, elképesztően balesetveszélyes mindent a feje tetejére állítani, és a sofőrök attól féltek, hogy ütközések és halálesetek ezrei fémjelzik majd a módosítást. Természetesen ez egyben azt is jelentette, hogy akik útra keltek, azok minden addiginál óvatosabbak voltak, megfontoltan vezettek, az apró részletekre is odafigyelve, s ennek köszönhetően nemhogy emelkedett, hanem jelentősen csökkent az incidensek száma, ráadásul ezek nagy része egyszerű koccanás volt.
A történet fontos tanulsága, hogy ezáltal a következő hetekben csaknem felére esett vissza a biztosítók által felmért káresetek száma, vagyis maga a közlekedési rend aligha okolható bármilyen balesetért, az emberek körültekintése és óvatossága sokkal inkább meghatározó. Erre utal az is, hogy néhány hónappal később ismét meredeken emelkedni kezdtek a baleseti statisztikák grafikonjai, és a főbb számok egy-két év alatt szinte tökéletesen beálltak az irányváltás előtti értékre, amint az emberek újból elkezdtek megszokásból, kevésbé koncentráltan vezetni.