Jelen gazdasági helyzetben nem egyszerű luxuscikkeket eladni, és itthon bizony a rendszámos motorok is ebbe a szegmensbe tartoznak. Így hát nem csoda, ha kapva kapunk minden vevőjelölt után, ám nem árt az óvatosság, hiszen a túlzott lelkesedés gyakran drága csapdába csal minket…
A bérautó-szituáció
Sokunk szájából elhangzott már, hogy csak a teljes vételár kifizetésekor engedjük próbaútra a vevőjelöltet – ha nincs pénz, nincs tesztmotorozás. Igen ám, de mit tehetünk, ha emberünk hitelre szeretné megvenni a vasat? Ilyen esetben legfeljebb foglaló van nála – vagy az sem -, vagyis szépen lassan patthelyzet alakul ki. Nem várhatjuk el tőle, hogy látatlanban eladósodjon a kedvünkért, de mi sem vagyunk nyugodtak, ha a több százezres, vagy milliós gépet egy kanyi fillér nélkül adjuk oda egy idegennek. Ilyenkor szoktak megoldásként valamilyen „zálogot” hagyni, ami sajnos sokszor a trükk szerves része. Ott marad az autó, esetleg egy hivatalos okmány (jogsit ugye nem hagyhat, ha próbaútra indul), ám ez még édeskevés. Nem egy esetben előfordult már, hogy a papírdarab hamis, a járgány pedig egy jelöletlen bérautó, vagy rosszabb esetben lopott volt, a motor pedig már hetedhét határon túl járt, mire a tulajdonos észbe kapott…
Há' megnéznénk a motort! Lehet?
További veszélyforrás, ha a garázsunkba engedjük az ismeretlent, mivel így alkalma nyílik alaposan felmérni, milyen biztonsági eszközökkel (nem) rendelkezünk, és ezt az információt kihasználva a vas sokkal könnyebben elköthető. Ugyanígy hiba, ha lusták voltunk pár kilométert gurulni a feltöltött fotó elkészítéséhez, mivel a garázsajtó előtt lekapott motor szintén nagy segítség a nem tisztességes szándékkal érkező „vevőknek.”
Lám, húsz másodpercig tart elkötni a leláncolt motort, ha felkészülhetünk belőle... Ezért is érdemes titokban tartani, mivel és hogyan védjük vagyontárgyainkat.
Marad hát a túlzott bizalmatlanság, vagyis találkozó egy semleges helyszínen, és ha létrejött az üzlet, már nyugodtan aláírhatjuk a papírt a nappaliban, csak hogy az ellen oldal is megnyugodjon, valós személytől, létező címről vásárolta a gépet.
Amerikából jöttem…
A modern technika egyik hátulütője, hogy még csak személyes találkozás sem kell ahhoz, hogy kifosszanak minket. Elegendő némi angoltudás, egy számítógép, valamint némi csibészség a rossz oldalon, és a gyanútlan eladó máris potenciális áldozattá válik. A Képesmotoron hirdető tulajdonosok közül is többen jelezték, hogy megkereste őket egy angol/amerikai illetőségű úr, miszerint megvásárolná az adott motort. A sztori lényege, hogy személyesen nem tudja átvenni, de a szállítást megszervezné, viszont ehhez szüksége lesz valamilyen biztosítékra. A helyzet máris nonszensz, hiszen mi kínálunk eladásra, és nekünk kell fizetni?! A józanul gondolkodók itt máris visszahőkölnek, de sajnos akad olyan, aki belemegy a játékba…
Ha igent mondunk, rendszerint egy igazolást kapunk – ami természetesen hamis -, hogy PayPal segítségével elküldte az összeget, a szállítási költséggel kiegészítve. És itt jön az átverés, ugyanis a legtöbb csaló biztosítékként azt kéri, hogy előlegezzük meg a 3-500 USD közötti fuvardíjat, amit persze a vételárral együtt utólag megkapunk. A közös pont, hogy legtöbbször a Western Unionon keresztül kell eljuttatnunk az összeget a címzetthez, mivel ez lazább és nehezebben ellenőrizhető, mint ha a saját bankszámlájára érkezne a pénz. Innen már sejthető a történet, amint teljesítettük a 70-100 000 forint közötti átutalást, az e-mail cím azonnal megszűnik, az illető pedig eltűnik, mint ha soha nem láttuk volna. Vigyázzunk hát, hiszen vevőként és eladóként is számos veszély leselkedik ránk, ám a fenti szabályok betartásával könnyen elejét vehetjük az átverésnek.
Várjuk kommentjeiteket, Ti milyen csalásokkal, trükkökkel találkoztatok hirdetések kapcsán? Osszuk meg mindenkivel a tapasztalatokat, hadd okuljanak belőle, hátha így megóvhatunk másokat a fájdalmas tanulópénz kicsengetésétől!