Szervusz, Tomi, örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem az ország egyik legjobb stuntosát! Idén leszel 28 éves, tavaly megnyerted a magyar bajnokságot. Először is mesélj arról, kérlek, hogy gyerekként miként került kapcsolatba a 2013-as HSRC-bajnok a kétkerekűekkel! Mikor kezdted a „szakmát” és hogyan?
Talán még tíz éves sem voltam, amikor egy falunapon – tudod, egy olyan búcsúszerűségben – édesanyám befizetett egy kör PW-zésre. Ezek azok a kis Yamaha ötvenesek, biztos ismered, felállított gumifalak között lehet menni körbe-körbe a kissrácoknak. Na, miután az anyué lejárt, rögtön nagymamámat is megfűztem, hogy fizessen még be – nem volt nehéz rávenni... Szóval mentem jó néhány kört, a nagyi pénztárcáját kiürítettem, majd a végén az üzemeltető megkérdezte a mamát, hogy motorozik-e a gyerek – mármint én –, mert ügyes. A többi srác esett-kelt, belementek a gumifalba, meg ilyenek, de én nem. Pedig az volt a legelső alkalom, hogy motoron ültem. Mondhatjuk, hogy ott kezdődött az egész, ott szerettem meg a motorokat.
Pedig tudomásom szerint édesapád is motorozott, vagy motorozik. Én azt hittem, mögötte ülve jött neked is az ihlet, akárcsak nekem…
Nem, építkezés miatt éppen nem nagyon tudott motort tartani tizenéves korom környékén, de tizenkét éves lehettem kábé, amikor egy kedves barátoméknál, nyáron egy Simson Schwalbét nyúztunk halálra, voltaképpen azon motoroztam úgy igazából először. De már a PW-zés után elkezdtem gyűjteni. Szülinapokra, locsolásokra, ilyesmikre kapott kis pénzeket mindig elraktam becsületesen, mert motort akartam venni.
Első motorod egy Yamaha DT volt. Ötvenes, igaz? Ezt hogy sikerült „kierőszakolni” otthon?
Nem, nyolcvanas volt, és nem nagyon kellett erőszakoskodni. Beletettem az összes pénzem, amim csak volt, a maradékot pedig kipótolták a szüleim.
És ezzel már el is kezdted az egykerekezgetést? Apropó, jogosítványod volt rá?
El hát, és természetesen volt. Amint életkorom engedte, letettem a segédmotoros jogsit, ezt előtte már évek óta tervezgettem, egyértelmű volt mindig is, hogy így fogok tenni. A DT-vel is toltam már az egykereket, de azzal főleg az elsőkeréken gurulás ment jól. A Vértes hegyes-völgyes részén motorozgattam, sokszor találkoztam különböző helyi endurósokkal, össze is barátkoztunk, persze. Ahogy beszélgettünk, szóba került a dolog, és meséltem nekik, hogy miket tudok – 14 évesen már harminc métereket gurultam. Nem mondták ki, de azt persze éreztem, meg láttam rajtuk, hogy azt gondolják: „Na, a hülyegyerek oltogat itt minket a baromságaival…” Aztán egyik nap – kábé kétnaponta kaptam pénzt édesanyámtól benzinre – mentem tankolni, és a kút pont olyan volt, hogy szépen be lehet gurulni… Mit ad Isten, éppen ott álltak a srácok, és látták, ahogy messziről elsőkeréken érkezem meg a kúthoz. Ezt jól esett megcsinálni.
Honnan jött egyébként ez az egész egykerék-cirkusz neked?
VHS-en, valami akkori sportcsatornáról felvéve néztünk rongyosra egy stunt Európa bajnokságot, amit végig közvetítettek. Megvolt az összes. AC Farias volt a nagy kedvencem, meg persze Carmichael, az akkori nagy nevek. Úgyhogy hamar kevés is lett a DT, azt gyorsan lecseréltem egy TDR125-re.
Azt már át is építetted, és versenyszerűen bemutatóztál vele.
Igen, a TDR-t átépítettem stunt célra, de még eléggé tapasztalatlan voltam, ma már sok mindent másképpen oldanék meg. Ezzel a motorral már 2002-ben és ’03-ban dobogós helyezéseket értem el a 600 köbcenti alatti, freestyle kategóriában, például Kunmadarason.
Ahogy motoroztok, minden mutatvány olyan egyszerűnek tűnik, főleg laikus szemmel, pedig végeláthatatlan gyakorlás áll egy-egy szépen kivitelezett trükk mögött, ami nem veszélytelen. Volt már nagyobb esésed, sérülésed?
A TDR-en mindig befogott a fék… Nem volt jó, meg kellett csinálni. Éppen túl voltam a fékszerelésen, és úgy, ahogy voltam, kábé rövidgatya-pólóban próbáltam egyet-kettőt elsőkerekezni, próbaképpen. Minden jónak tűnt. Aztán végső próbaként, mondom, gurulok egy hosszabbat, és 80-90-nél vettem fel a hátulját. Na, itt elő is jött újra a probléma, a fék befogott, én meg már estem is rá az arcomra, a motor pedig a hátamon landolt, úgy csúsztunk. Jobb csuklótörés lett a vége, plusz mindkét alkarom, könyököm, térdeim, combom, csípőm is kapott rendesen, nem sok bőr maradt rajtam. Az egyik oldalamon a csípőmet nem is varrták össze valamiért, az nagyon nehezen gyógyult be.
Mi lett a csuklóddal? Abból lehetnek komoly problémák motorosoknál, főleg, ha a jobb oldali…
Már nem emlékszem pontosan a csont nevére, de letört egy apró darab egy kis csontból, ami miatt beesett a csuklóm, nem tudtam tartani. Tettek bele vasat, meg begipszelték, úgy egészen jól tudtam használni. Aztán, amikor kiengedtek a kórházból, éppen akkor volt a móri motoros találkozó, amit nem szoktam kihagyni. Nem kellett sok, fogtam, átszereltem a gázt a baloldalra, és úgy, befáslizott, megvasalt, használhatatlan csuklóval motoroztam le a találkára, balkézzel húzva a gázt. Aztán amikor hazajöttem, visszaszereltem.
Ez mikor volt?
2004-ben.
Ekkortájt már komolyabban foglalkoztál a stunttal, sőt, a nagymotorra váltás is lassan esedékessé kezdett válni, nemde?
Igen, 2005-ben vettem az első ZX-emet, kosárban, háromszázezerért. Egy haverom adott rá kölcsön pénzt. Balesetes volt. Amikor az apám meglátta, azt mondta, hülye vagyok, ebből sosem lesz motor. Aztán amíg én kórházban voltam, hogy kivegyék a vasat a kezemből, ő egyedül elkezdte szépen összerakosgatni a Kawasakit. Legalább nem unatkozott…
Látom, a család akkor támogat. Egyéb szponzorok? Ki patronálja a 2013-as magyar stunt bajnokot?
Hát, nincs túl sok szponzorom, többüket nevezzük inkább támogatónak. Ahogy a motoromon is látod, mint matrica, megemlíteném a Ricsi Motorbontót, a Vértes GSM-et, ami egy barátom boltja, ugyanígy a Workerline Kft. is egy ismerős vállalkozása. Ők megtehetik, hogy valamennyire anyagilag támogassanak, illetve van a TeamLupus.hu is, ők a honlapom üzemeltetői, amit díjmentesen csinálnak nekem. Lenne lehetőség ruhában, alkatrészben, és egyéb módokon kapni a támogatást, ami természetesen szintén nagy segítség, de egy stunt szezonhoz nem hat szett ruhára van szükséged, hanem leginkább benzin- és gumipénzre. Meg természetesen a motort rendben kell tartani, ami szintén csak pénz, pénz, pénz.
És a Kawasaki importőr? Ők nem támogatnak? Szép zöld a motorod, messziről lerí róla, hogy milyen gyártmány…
Igen, zöld a motor, látszik, hogy Kawa, de nem, a Kawasaki idén nem támogat.
És régebben?
Az Ivanics Kft. két-három évvel ezelőtt még nyújtott némi támogatást, tavaly viszont már csak a megbeszélésekig jutottunk, idén pedig már szóba sem került a dolog.
Ezzel most megleptél…
Egyébként többek között ezért is terveztem, hogy idén már valami más dizájnt adok a motornak, és biztos, hogy nem zöldet. Még télen nem lehetett biztosan tudni, hogy meg lesz tartva ez az első verseny a motorkiállításon, ezért nem is siettem a dologgal, aztán olyan hamar eljött a tavasz, nem nagyon tudtam foglalkozni a motorral, most is éppen hogy kész lettem vele az első versenyre. Még novemberben letettem, aztán most márciusban vettem elő újra. Ha eközben kétszer ültem motoron, akkor sokat mondtam.
Megelőztél, éppen azt akartam kérdezni, hogy mivel tölti a telet egy stuntos? Krossz, endúró? Vagy netán szögesgumi?
Semmi. Dolgoztam. (nevet)
Utcán nem is motorozol?
Nem nagyon. Nem is feltétlenül azért, mert túl veszélyesnek tartom, egyszerűen nincs mivel. Jó, persze, szoktam kölcsönkapni barátaim motorját, szoktunk utcán is menni, de nem jellemző. A forgalomban leginkább autóval vagy max. kismotorral szoktam közlekedni.
Weboldaladon, a veghtomi.hu-n motor-átalakítási tanácsokat is leírsz, hiszen te magad szabod saját igényeidre motorjaidat. Mennyire vesz igénybe a stunt egy olyan sportgépet, mint a ZX-6R?
Eléggé… Mivel versenypálya köridőre, nem pedig egykerekezésre vannak kitalálva ezek a motorok, ezért sok átalakítás többek között csak azért szükséges, hogy egyáltalán bírja a technika. Nekem is két motorom van ma már, az egyikkel a hátsó egykerekezős mutatványokat csinálom, a másik pedig elsőkerekezésre jó. A ZX egyébként különleges abból a szempontból, hogy nyúlik a váza.
Ezt magyarázd meg jobban, kérlek, ez érdekel!
Ezért csinálnak sokan térhálós csővázat a Kawasakiknak, biztos láttál már olyat. Az én két motorom tengelytávja között kábé négy centis a különbség, úgy kinyúlt a váz. Az egykerekezős motor első felnije is teljesen tropa már, szinte szabad szemmel látni benne a hibákat. Ha körbe egykerekezésnél ferdén teszem le, vagy netán elesek, az nagy ütést ad felninek oldalirányból. Nekem éppen ezért egy külön belső is van a gumin belül, hogy ne eressze a légnyomást.
Kezdem kapizsgálni a költségeket, és kezdek beleszédülni is. Mi volt az eddigi legnagyobb kiadásod a stunt motorokra?
Eddig két blokkot és egy váltót fogyasztottam el, mint drágább alkatrészek. Egyszer egy gyakorlás közben csúnyán el kellett dobnom a motort, akkor úgy vágtam földhöz, hogy a blokk oldala is kapott. Ez megütötte a főtengelyt, kábé ki kellett dobni az egészet, úgy ahogy volt. Ez az esés kétszázezer forintomba és megannyi munkaórába került.
Sokat esel gyakorlás közben?
Ez változó, és leginkább helyszínfüggő. Mostanában egy gyár mögötti ipari területen, egy kétsávos úton szoktam gyakorolni, ami nem éppen ideális. Maga az aszfalt sem tökéletes, meg elég keskeny is az út, ezért nem tudok normálisan olyan trükköket gyakorolni, amihez több hely kellene.
Mint például?
Mostanában sokan driftelnek, vagy van a Mókusnak a kormányon állós, lábbal kormányzós körbe-körbe motorozása, na, ezeket szinte egyáltalán nem tudom gyakorolni. Illetve de, csak amíg gyakorlás közben a hepehupák és a szűk hely miatt tízből csak nagyjából négyszer sikerül felállnom a kormányra menet közben, addig Kunmadarason, a nagy, sík aszfalton elsőre összejött tökéletesen. Nagyon sokat számít, hogy hol gyakorol az ember.
Készültél egyébként valami speciális trükkel az idei szezonra? Vagy ha nem is, melyik a kedvenc/legkevésbé kedvelt trükköd?
Amiket nem tudok sokat gyakorolni, azok nem is mennek annyira, és ezért nem is szeretem őket. De specialitással nem készültem. Nagyon szeretem az egykerekezős gyakorlatokat, főleg a minél technikásabbakat, de például háttal menést, meg ehhez hasonlókat nem csinálok, ezekhez sincs jó gyakorlóhelyem.
Igazság szerint arra számítottam, hogy az elsőkerekezést fogod mondani, mint specialitásodat.
Igen, végül is mondhatjuk, szeretek gurulni. Viszont a 636-tal, mivel gyengébb, nekem nehezebb annyira felgyorsítani a jel előtt, mint annak, aki ezres motorral nyomja. Volt egyébként egy újításom ebben; kábé két évvel ezelőtt tettem az első tengely két végére 10-10 kiló ballasztot, első sorban azért, hogy a hungexpós versenyeken ne akarjon folyton blokkolni a térkövön a gumi. Mivel az elejét jobban terhelte, a súlyok miatt könnyebben feljött a hátulja, nagyobb volt a tapadás, és stabilitást is adott a gurulásnak. Azon a versenyen Angyal Zoli 55 vagy 60 métert gurult, már nem emlékszem pontosan, én pedig 89-90-et. Minimum 10-15 métert számított. Ugyan nem volt tiltva vagy szabályozva ez a fajta plusz súly, mégis, a rákövetkező évben már betiltották.
Visszatérve egy pillanatra a ZX előtti időkre; miben látod a különbséget a kicsi, könnyű, de gyenge, illetve a többhengeres, nagy és nehéz motorokkal való motoros akrobatikában?
A kis motorokkal egyszerűbb megtanulni az első keréken gurulást, mivel könnyebbek, de hátsó keréken is könnyebb őket irányváltásra bírni. Igazából a súly adja a különbséget a két stílus között – a kisebb motorral talán mozgékonyabb az egész.
Összehasonlítva kezdő, TDR-es énedet a mai stunt bajnokság juniorjaival, mi a véleményed, fejlődik a sportotok? Mennyire tudnál labdába rúgni a TDR-rel egy mai Junior fordulón?
Jobbak a mai Juniorok, mint akkoriban én, ez nem is kérdés, szóval igen, rengeteget fejlődött a sport. Igazából mondhatjuk, hogy míg mi anno az akkori nagyokat utánoztuk, a mostani fiatalok a mostaniakat, és hát már csak ezért sem lehet nagyon összehasonlítani a kettőt. Folyamatos az innováció, sok az új trükk, melyekhez sokszor speciális átalakítások kellenek. Meg hát az is közre játszik, hogy a mai Juniorok azért már sokkal komolyabban veszik a dolgot, mint mi akkoriban. Fejlődik a sport, ez nem kétséges.
Amikor nem polgári életedet éled, és nem is HSRC-fordulón versenyzel éppen, vannak stunt fellépéseid? Milyen helyekre hívnak általában?
Vannak, igen. Általában falunapokra, céges rendezvényekre, motoros találkozókra, de mindenféle különböző összejövetelekre szoktak hívni fellépni. Bár, motoros találkozóra mostanában egyre kevesebbet. Összesen kábé 15-20 motorozós fellépő napom van egy évben, beleértve a versenyeket is. Tavaly volt olyan, hogy ütközött fellépés versennyel, azt nem szeretem. Az idei évre eddig négy-öt bemutató van fixen lebeszélve.
Köszönöm az idődet, nem is tartanálak fel tovább, már csak annyit árulj el, hogy magyar bajnokként visszatekintve, mi az, amit másképpen csinálnál, vagy amiről úgy érzed, hogy tapasztalattal a hátad mögött már máshogyan állnál neki?
Igazából most az jutott eszembe, hogy mennyire fontos, hogy minél fiatalabb korban, már gyerekként elkezdje valaki a sportot. Viszont Magyarországon, tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nem voltak motoros iskolák, mint például a Talma suli, ahová be tudták volna íratni gyerekeiket a szülők, mint ahogy például úszni, uszodába járatni úgymond semmibe sem kerül. Egyszerűen régebben sokkal kevesebb volt a motorozási lehetőség. Ki tudja, hány GP versenyzőnk vagy motokrossz bajnokunk lenne, ha olyan szinten folyna az utánpótlás nevelés, mint például Spanyolországban...
Végh Tomi a HSRC első, az Autó, Motor és Tuning Show-n tartott fordulóján a harmadik helyezést érte el a második Angyal Zoltán és a győztes Herczeg „Mókus” Balázs mögött. A stuntriding bajnokság következő fordulója május elsején, Kunmadarason esedékes, ott találkozunk!