Interjú: Kutrik Zsombor

Emlékszem, elsős MAMI-s diák voltam, mikor az egész iskola kivonult a Bátrak Versenyére, Balassagyarmatra, és először láttam iskolatársaimmal osztályfőnökünket kék ETZ-je nyergében, miközben tesztelte az utcai pályát az első futamok előtt. Felejthetetlen élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy nem csak az én fejemben fogalmazódott meg a gondolat, hogy egyszer még indulok a MAMI Kupán. Beszélgetésünkhöz nem is választhattunk volna idillibb környezetet, mint a MAMI tanműhelye, ahol a tanulók éppen a versenyszerelő-képzésen szorgoskodtak. Többször félbe is kellett szakítanunk az interjút, mivel a diákoknak szükségük volt a tanár úr útmutatásaira, de itt már csak így mennek a dolgok…

Honnan jött az ihlet, hogy motorozni szeretnél?

Miután belejöttem a kerékpározásba, egyre gyorsabban és gyorsabban akartam bicajozni, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lesz, ha nem nekem kell tekernem, így tizenegy évesen már egy dongómotoros kerékpárral róttam a köröket a lakótelepen. Mindeközben a szomszédunk külföldről hordta be a kétkerekűeket, és mindig a ház előtt parkolt le velük. Mondanom sem kell, mennyit gyönyörködtem bennük… Majd nemsokára megszereztem az M-es jogosítványomat, amihez – édesapám jóvoltából – egy Simson is társult, innen pedig már nem volt visszaút.

Ezek szerint te is Simsonnal kezdtél felkapaszkodni a ranglétrán. Volt más is?

Mindig lenyűgöztek a japán gyártmányok, ezért minden erőmmel azon voltam, hogy a Simómat egy 80 köbcentis Yamaha RD-re cseréljem. Fél évig gyűjtögettem rá a pénzt, eladtam az összes játékomat, és próbáltam a legtöbb olyan bevételi forrást kihasználni, ami egy kissrácnak megadathat. Gondolok itt például a karácsonyra vagy éppen a húsvéti locsolásra, míg egy nap kitartásom meghozta gyümölcsét, vagyis az RD-t. Később aztán megfordult nálam egy Yamaha YZF-R6, RD125-ből is volt még kettő, sőt RD350-et is hajtottam, s ez csak a jéghegy csúcsa.

Nagyon kíváncsivá tettél. Elárulod, hogy miként lett a Yamahából MZ?

Egészen pontosan a 350-es RD-t cseréltem egy dobfékes, 250-es ETZ-re. Ekkor kerültem először közelebbi kapcsolatba a kelet-német gépcsodával. Nagyon megfogott benne, hogy nem kellett félteni, mert minden alkatrészéhez olcsón hozzá lehetett jutni. Nem volt egyszerű ugyan, de mégis feladtam az elveimet, melyek a japán kétkerekűekhez vonzottak, és átpártoltam a németekhez. Azóta már tisztában vagyok azzal is, hogy az MZ alapjában egy nagyon egyszerű, de annál jobb konstrukció. Mindamellett egy univerzális szerkezet, hiszen minden műfajban bevethető, jóllehet sehol sem tökéletes. A legtöbb negatív reklámnak – ami a márkát világéletében övezte – egyetlen alapja volt, mégpedig az, hogy akkoriban a drága motorokkal ellentétben bárki merte őket javítani. Szinte minden konstrukciós hibának titulált jelenség visszavezethető szakszerűtlen szerelési módszerekre.

Mikor érett meg benned a versenyzés gondolata?

Tizenöt éves voltam, és az egyik postás barátomnak feltűnt, hogy egész ügyes vagyok, ezért úgy döntött, hogy elvisz Lepencére. Utasként is annyira megtetszett a szerpentinezés, hogy három éven keresztül űztük ezt a veszélytelennek aligha mondható sportot, s közben megállás nélkül kísértettük a sorsot. Szerencsére még időben megjött az eszem, és beláttam, hogy ha ezt így folytatom, csúnya vége lesz… Ennek a szemléletnek köszönhetően döntöttem úgy, hogy pályázásra adom a fejem, és egy pillanatra sem bántam meg!

Milyen vassal álltál rajthoz legelőször?

Természetesen MZ-vel, méghozzá egy katonai kiadással. Sajnos akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a honvédelmi célokra gyártott példányok gyárilag le voltak fojtva, szóval gondolhatjátok mennyi esélyem volt a spéci TZ-k között.

A következő etapra már jobban felkészültél?

Igen, fogalmazhatunk így is. A keveset futott, remek állapotú katonai gépet eltettem, mert nagyon sajnáltam, és kerestem egy versenyre felkészített modellt. Kozma Tamásé éppen akkor került eladó sorba, én pedig Iván Árpád (Bambi) közreműködésével meg is vásároltam. Ezt követően Bambival nagyon jó barátok lettünk, és rengeteget segített nekem. Visszatérve Tomi motorjára, először 1999 őszén, Kecskeméten vetettem be. Ezen az edzésen velem tartott Rosivall Ágoston barátom is, akinek az ETZ-je koránt sem volt tökéletes, de így is gyors volt. Később aztán sorban jöttek a dobogós helyezések, mi több egyszer még Ágót is beelőztem.

Mesélnél kicsit arról, hogy milyen járgányokkal indultál még?

Hol is kezdjem? 2005-ben és 2006-ban Demeter Domokosnak, a HJC sisakok hazai importőrének dolgoztam. Ekkor adódott lehetőségem egy Hyosung GT250R-el részt venni 24 órás megmérettetéseken. Majd 2009-ben, mikor már a MAMI-ban oktattam, az iskola vett két Honda CBR600RR-t, amiket elsősorban tesztelésre használtunk, de Topor Róbert tanár úrral egy idő után egész emberi időket mentünk, így a versenyzésé lett a főszerep.

Kutrik Zsombor bajnoki eredményei:MZ Klub Kupa – 1. helyezés - 2005, 2007, 2008Old Timer verseny Balassagyarmat - 2. helyezés - 2009MAMI Kupa - 3. helyezés - 2010MAMI Kupa - 2. helyezés - 2012, 2013MAMI Kupa - 1. helyezés - 2011, 2014MZ X kategória - 2. helyezés - 2012MZ X kategória – 3. helyezés - 2013MAMS Old Timer OB - 1. helyezés - 2014

Volt olyan pillanata eddigi pályafutásodnak, mikor azt mondtad, hogy elég volt?

Igen, nem is olyan régen. Először 2012-ben, mikor megismerkedtem a barátnőmmel, Petrával, aki még a MAMI Kupáról is el tudta terelni a figyelmemet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a közös nyaralások miatt néhány futamot is hajlandó voltam kihagyni. Másodszor pedig 2013-ban éreztem hasonlót, amikor teljesen kifogytam a motivációból. Aztán 2014-ben az MZ Kupát Országos Bajnoksággá léptették elő, és egy csapásra visszatért a lelkesedésem. Bene Péterrel az egész telet rászántuk, hogy bajnokgépet építsünk, ami sikerült is!

Ki az a három ember, aki a leginkább veszélyeztette karrieredet az évek során?

Először egyértelműen Bán Leventét emelném ki, aki már az idők kezdete óta ellenlábasom, de ettől függetlenül nagyon jó barátok vagyunk. Hasonló a helyzet Baló Tamással és Kispataki Viktorral is, ha éppen vezetek, és elrontok valamit, ők ketten biztosan egyből ott vannak.

Mik a terveid a 2015-ös idényre?

Nem titkolt szándékom, hogy Máriapócson én érjek célba először, és véglegesen hazavigyem a Finta Béla Vándorkupát, ugyanis ez lenne zsinórban a harmadik győzelmem, ami azt jelenti, hogy megtarthatom. Ezt leszámítva már csak egy egészséges játékként tekintek a futamokra, igaz a motoromat azért alaposan rendbe kell tennem, hiszen a tavalyi szezon nagyon megviselte szegényt.

Mit jelent, hogy rendbe kell tenned?

Ezt egyszerűen úgy tudnám mondani, hogy szívátültetésre lesz szüksége. Szinte minden cserére szorul a blokkban, sőt öntvényekből is újra lesz szükség. Ennek ellenére nagyon várom az új évadot, hiszen MZ ide vagy oda, a MAMI Kupa igazából a társaságról és a hangulatról szól, s ezt minden évben erőt ad a folytatáshoz.

Pár szó a győztes gépről

Két jó gumival és felhajlított lábtartóval, illetve váltókarral egy gyári 250-es ETZ máris alkalmas pályázásra. Ha viszont valaki az MZ Kupa élmezőnyével szeretne lépést tartani, annak ennél többre lesz szüksége. Zsombor beavatott minket a motorral kapcsolatos részletekbe, kezdve a futóművel. Az első teleszkópok akadásmentes működése a legfontosabb, ezt azonban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a szárak egyenesek és nem kopottak. - Összeszereléskor minden illesztésre ügyeljünk, továbbá minőségi szimeringeket, illetve teleszkóp olajat használjunk - mondja a mágus.

Gumi terén a legideálisabb választás a Heidenau K 65 RSW (DRY), és persze fontos a belső tömlő minősége is. A tanár úr a Continental mellett döntött, mégpedig azért, mert az állandó két Bar alatti nyomás miatt a külső és belső gumi folyamatosan „gyúródik” egymáson, amitől utóbbi képes kidörzsölődni. Mielőtt pályára merészkedünk, mindenképp készítsünk vagy készíttessünk egy teleszkópmerevítőt, ami nem engedi, hogy az „áttevős” kanyarokban csavarodjon a futómű!

A MAMI által szervezett kupán tilos a vezérlést módosítani, ezért Zsombi a blokk precíz összeszerelésére esküszik. - Ha nem feszülnek az alkatrészek, és mindent tökéletesen kihézagoltunk, akár több lóerő is eljuthat a hátsókerékig - árulja el. Persze ennek ára is van, ugyanis a bajnokgép elkészítése sok-sok munkaórába és nem kevés ősz hajszálba került. Cserébe a motor öt teljes szezont kibírt minden gond nélkül.

Sokszor az apró részletekben rejlik a siker - tudom meg Zsombortól. - Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az apróságnak számító teflonos kuplung- és finomsodrású gázbowden, melyek képesek olyan érzést nyújtani, mintha egy nyugati motoron ülnék. Arról nem is beszélve, mennyivel könnyebbé teszik többek között a rajtot is.Ezeken felül sokkal kényelmesebben versenyezhetünk, ha jó helyen vezetjük el a kipufogót, valamint nem ér le sem a fékpedál, sem pedig a váltókar. Tekintettel arra, hogy a futamok kis pályákon zajlanak, széles kormánnyal érdemes menni, amin Zsombor helyet szorított egy „gyors” gázkarnak és egy Aprilia RS 125 fékmunkahengernek. Minderről és még néhány átalakításról a galériában találhattok képeket.