Hosszú évtizedek óta elérhető az úgynevezett „zöld és piros rendszám” az USA-ban, melyet nem szilárd burkolatú úton használt járművek viselnek. A matricaformátumú plakett lényege, hogy ezzel engedélyt kap az ember a motoros természetjárásra – persze a szabályok betartásával –, egyben rendszámként szolgálhat olyan járgányokon, melyek egyébként nem kapnának forgalmi engedélyt.
Recseg-ropog, mégis működik a krosszmotor-rendszámozás
Ez szinte idilli, főként, ha hozzátesszük, hogy nevetséges összegért, egészen pontosan évi 26 dollárért lehet kiváltani. Ha ma már nem lenne vulgáris kifejezés, most mondhatnánk, hogy a „hülyének is megéri”! Akkor miért nem terjedt el világszerte ez a megoldás?
Nos, ha elég sok cikket olvasunk a témában, előbb-utóbb szabálytalanságokra, titokban felhalmozott díjakra bukkanunk, emellett a környezetvédelmi szabályok folyamatos szigorítása sem tett jót az engedélyeket kiadó szervezetnek.
Akárhogy is, nem csoda, hogy a botrány után is népszerű a szolgáltatás, hiszen a kétévente fizetendő, 52 dolláros díj szinte semmiség, ráadásul a befolyt összeget a bejárható területek fejlesztésére, valamint természetvédelemre fordítják – mindenki jól jár.
Ki kap piros és ki zöld matricát?
Először is akinek van rendszám a motorján, annak semmi dolga a nyilvántartott közutakon, hiszen szabadon közlekedhet, ugyanakkor kiemeli a szervezet, hogy csak tiszta, megvilágított plakettel lehet közlekedni, legyen szó aszfaltról vagy épp a sivatag dűnéiről.
Azok kapnak zöld matricát, akik egész évben, szinte korlátozástól mentesen használhatják a szervezet által nyilvántartott utakat. Ez gyakorlatilag teljes szabadságot jelent, mármint a jelölt területeken belül.
Ezzel szemben a piros matricát olyan gépekre ragasztják, melyek inkább hobbi- és sportcélra készültek, azaz nem hagyományos közlekedési eszközök, így nem is kaphatnának rendszámot. Aki ilyet kap, az csak bizonyos területeken motorozhat és csak az előírt időszakban, így óvva a nyitott kipufogók zajára érzékeny állatokat és kirándulókat.
A korlátozások utoljára 2007-ben változtak a matricát kiadó szervezet szerint, és jellemzően június 30-tól nyár végéig tartanak. Lássuk be, ez is komoly előny az európai rendszerrel szemben, hiszen így évente 8-9 hónapon át pályán kívül is használhatók a quadok, krosszmotorok és hasonló járgányok. Gondoltak az államokon kívülről érkező motoros túrázókra is, nekik 30 dollárba kerül az ideiglenes engedély, hogy a helyiekhez hasonlóan letérhessenek Kalifornia aszfaltútjairól, és felfedezzék a vadont.
Egyszerűségében tökéletes rendszer, de az is sejthető, hogy miért nem terjedt el szerte a világon. Egyrészt pénzbe kerül – még ha nem is túl nagy összegbe –, másrészt az is azonosíthatóvá válik, aki eddig szándékosan nem viselt rendszámot, hogy megússza a bírságot. Mindenesetre ötletadónak tökéletes, ezzel talán itthon is legalizálni lehetne a rendszámot nem viselő, de csak terepen közlekedő motorokat, quadokat.