Aki valaha is látta a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmet, aligha felejti el az ezredfordulón készült, s mára ikonikussá vált alkotást. A sztárallűrökkel és botrányokkal övezett forgatásból az utóbbi évtizedek egyik legismertebb mozija lett, melyben Terry Gilliam rendező a legendás újságíró, Hunter S. Thompson történetét elevenítette fel.
Lehetetlen küldetés
Hogy ki is volt Hunter S. Thompson? Az átlagemberek főként a Johnny Depp által eljátszott szereppel azonosítják, mások az ún. gonzó újságírás atyjaként emlegetik, nekünk, motorosoknak pedig azért különösen érdekes figura, mert addigi életét feladva csatlakozott a Hell's Angels klubhoz, csak hogy megismerje és az olvasóknak is bemutassa a banda mindennapjait.
Ehhez feltétlenül szüksége volt egy motorra, megvásárolta hát kor egyik legfürgébb kétkerekűjét, a 654 köbcentis, sorkettes, OHV-vezérlésű BSA Lightningot, ami a maga 180 km/órás végsebességével igazi etalonnak számított akkoriban. Az alapmodellnél erősebb, módosított vezérlésű Lightning messze pörgősebb volt kortársainál, azonban hosszú távon a lelket is kirázta a vezetőből - 150 km/órás tempó felett őrjítő vibrálásba, rázkódásba kezdett a gép. Vezetni sem volt éppen egyszerű, mivel a sajátos kiosztású váltó miatt szinte képtelenség lassan araszolni vele, a korabeli beszámolók szerint még 15-20 km/órás sebességnél is muszáj volt csúsztatni a kuplungot, hogy egyesben ne fulladjon le a rövid löketű és csaknem hétcentis átmérőjű ikerdugattyúkkal pöfögő motor.
Ezzel a villámgyors, de makrancos BSA-val indult útnak Thompson, hogy munkaadói felkérésére cikket írjon a Hell's Angels zárt világáról, melybe addig aligha pillanthatott be egy átlagember. Egyedül neki sem sikerült volna, ám az egyik bandatag, az íróként is ismert Birney Jarvis kezeskedett érte, így Thompson végül egy éven át rendszeresen találkozott a világ leghíresebb klubjának motorosaival.
A történet innen már két részre oszlik, ugyanis a kétes hírű Hell's Angels-ről megjelent cikk, majd könyv komoly vitákat szült, a kakaskodás tárgya pedig az írások valóságtartalma volt. Thompson magnófelvételekkel igazolta állításait, pontosabban azok egy részét, míg a klubtagok azt hangoztatták, hogy a könyv nagy része olcsó blöffölés, hangulatkeltés és semmi köze a valósághoz.
A hírnév a múlté, de a motorozás maradt
Maga a Félelem és reszketés Las Vegasban könyv is úgy született, hogy a motorozás rabjává vált Thompson rábeszélte a híres Salazar-gyilkosság tudósításában közreműködő ügyvédet, Oscar Zeta Acostát, hogy utazzanak el Nevadába, és közösen nézzék meg a Norm Johnson által szervezett, legendás Mint 400 sivatagi versenyt.
Ki tudja? Ha anno nem rendezik meg a Mint 400-at, ma talán szegényebbek lennénk a néhány emlékezetes filmmel és könyvvel...
Mint írja, a futamot végül a hatvanas évek amerikai kiválósága, James Nelson Roberts nyerte, ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy maga az utazás hihetetlen mély nyomot hagyott Thompsonban. Ennek hatására vetette papírra a Rolling Stones magazinban leközölt, regény hosszúságú, Félelem és reszketés Las Vegasban: Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában című írását, azaz a későbbi film alapját.
Egyedi hangvételű munkái révén Hunter egy csapásra szakmája ünnepelt sztárja lett, írásaiért rajongtak a kritikusok és a laptulajdonosok, de ez a siker csakhamar megbosszulta magát. Alkohol- és drogproblémái mellett egyre nehezebben viselte a nagyvárosi nyüzsgést, ezért elköltözött Coloradóba, ahol egy farmot vásárolt magának a 2300 méteres magasságban fekvő Woody Creekben.
Továbbra is élt-halt a motorokért, a környékbeliek gyakran látták az egyre bővülő flotta valamelyik tagjával száguldani. Gyűjteményében olyan, Európában kevéssé ismert darabok is megtalálhatók voltak, mint a tengerentúli raliversenyeken népszerű Penton 400, s emellett egy koros, boxermotoros BMW, illetve egy Ducati 900SS is parkolt méretes garázsában.
Bár úgy vélte, ez a környezet megnyugvást hoz számára, de a gonzó újságírás atyja sajnos nem sokáig élvezhette az aspeni hegyeket és a kiváló gépek nyújtotta örömöket. Céltalanná, motiválatlanná vált, pedig önpusztító életvitele ellenére 67 évesen is viszonylag jó egészségnek örvendett. Megpróbált a munkában vigaszt lelni, visszatért a sportújságíráshoz, de nem sok örömét lelte a meglehetősen rapszodikus - hol kitűnő, hol csapnivaló minőségű - cikkek készítésében. Utolsó „segélykiáltása” is ehhez kötődik, ugyanis mielőtt önkezével véget vetett életének, még felhívta feleségét, Anitát, hogy segítsen neki, mert egyszerűen képtelen dolgozni, majd miután lerakta a telefont, meghúzta a ravaszt. - Mohó lettél - írta utolsó jegyzetében, mielőtt eltávozott volna...
Immáron több mint tíz éve nincs közöttünk, munkái révén mégis újabb és újabb feldolgozásokban tűnik fel alakja. Legutóbb éppen öt évvel ezelőtt bukkant fel, amikor jóbarátja, Johnny Depp személyesítette meg őt az utolsó regényéből, a Rumnaplóból készített filmben.