A népszerű motoros túrája ezúttal Walesből indult, majd Kelet-Angliában lecserélte a Mavis névre keresztelt vasat egy vadonatúj Norton Domiracerre, és azzal járta be a megyét, ahol született, végül pedig egy Honda Africa Twin nyergében vágott neki a legendás, 250 mérföld hosszú Tartan Titan körnek. A Travel Channel ügyeletes felfedezője szinte minden napját nyeregben tölti, de azért szakított időt arra, hogy meséljen, miként is vált a földkerekség egyik legismertebb utazójává.
Előbb a motor, s csak utána a jogsi
- Ha úgy vesszük, első igazi, saját gépemként a csodálatos Honda CB550 K3-ra tekintek vissza - vágott bele Henry a több évtizedet átölelő történetbe, - de az igazsághoz tartozik, hogy ez csak a jogsim megszerzése utáni első lépés volt. Évekkel korábban indult a kétkerekű pályafutásom egy Yamaha RD250-nel, ami a rutin hiánya miatt egy út menti sövényben kötött ki velem együtt... Az egyszerűen csak „gyilkosként” emlegetett, pörgős szörny után egy Honda CB 250 Superdreamre nyergeltem át, és ezután jött az a bizonyos K3-as. Azóta gyakorlatilag egybeforrtam a szeretett masinákkal, és nem szívesen megyek el gyalog a szomszéd utcába sem, viszont reggelente 20-25 kilométert bicajozom, csak utána indulhat a nap. Ahogy mondani szoktam: bizonyára több időt töltöttem már kétkeréken, mint két lábon - tette hozzá nevetve.
- Használsz valamilyen egyedi, esetleg saját készítésű kiegészítőt, felszerelést?
- Az emberek gyakran túlgondolják azt, hogy milyen biztonsági felszereléseket érdemes viselni – szerintem ezek némelyike egyszerűen elvesz a motorozás élményéből. Persze muszáj vigyáznod, mert az ördög nem alszik, de meg kell találni az egyensúlyt, hogy kényelmesen érezd magad, és biztonságban is legyél. Jómagam egy eséskor felfújódó Helite légzsák-dzsekit viselek, ebben bízom.
- Ha jól tudom, a túrázás mellett a sebességi rekordok sem állnak messze tőled...
- Hát, ez érdekes történet... Tudod, soha nem tekintettem magamra úgy, mint versenyzőre. Túrázó vagyok, ezt szeretem csinálni, de jóbarátom, Mark Upham, a Brough Superior tulajdonosa egyszer felhívott, és azt mondta: Muszáj kipróbálnod az egyik Brough Superioromat Bonneville-ban, felállíthatnál vele egy új sebességrekordot! Talán meglepően hangzik, de csak annyit válaszoltam: Miért is ne? Végül a borzasztóan erős oldalszél ellenére is sikerült a csúcsdöntés, és 104,298 mérföld/órás sebességet értem el a Baby Pendine névre keresztelt V2-es veteránnal.
- Következő utad éppen a közelbe, a Balkánra vezet. Miért választottad ezt a célpontot?
- Több oka is van, hogy másodszor is belevágok a Balkán-túrába. Először is újra látni szeretném Szarajevót, ahol egyszer már jártam, kíváncsi vagyok, milyen most, ennyi idő után a város. Nem mellesleg a Metisse-szel akarok menni, hogy a bebizonyítsam, ez egy olyan legendás brit gép, amellyel 4-5 ezer kilométert ma is gond nélkül meg lehet tenni.
- Mi a három legfontosabb dolog, ami nélkül nem indulhat el a napod?
- Talán furcsán hangzik, de útközben Hamish, a producerem a „legfontosabb”, nélküle még a házam bejárati ajtaját sem találnám meg... Persze akadnak kézzelfogható eszközök is, mint például a két telefon és a hozzájuk kapcsolódó rengeteg töltő. Ha bárhol bajba kerülök vagy ne adja ég, balesetet szenvedek, akkor a műholdas telefonom segítségével a legelhagyatottabb ösvényen is tudok segítséget hívni. No és a harmadik, a legfontosabb, egy csomag Oreo keksz... Nekem egy marék keksz és egy nagy bögre feketekávé már elég, hogy vidáman induljon a reggel, pedig kimondottan koránkelő típus vagyok!
Kövesd Te is!
Kíváncsi vagy Henry kalandjaira? A Travel Channelen, A világ legizgalmasabb motoros túrái sorozatban nyomon követheted, merre jár éppen. Legközelebb december 10-én, este tízkor jelentkezik az ír Smaragdszigetről, ahonnan egy brat stílusú Triumph Speed Twin nyergében megy tovább az Óriások útja felé.
- Ha felhagynál az utazással, és csak egyetlen helyet választhatnál, ahol leéled az életedet, melyik lenne az?
- Erre igazán könnyű válaszolni: ahol most élek, a Cotswoldsban! Szeretem az angol vidéket, különösen Oxfordshire falusias részét. Ez az én igazi otthonom.
- Mégis, melyik volt a kedvenc vidéked az eddig bejártak közül?
- Ha szeretnéd megismerni a legklasszabb utakat és tájakat anélkül, hogy autók vennének körül, Új-Zéland lesz a tökéletes hely számodra. Szerintem senki nem ellenkezik, ha azt mondom, hogy az északi szigetről, Aucklandból a déli szigetre, Queenstownba vezető út a valaha látott egyik legszebb tájon visz keresztül. Zuhogott az eső, de így is felejthetetlen emlék maradt.
Ugyanakkor a motorozás és út szavakról egyértelműen az amerikai 66-os jut eszembe elsőre. Ha az Amerikai Álom és a hozzá kapcsolódó mozikultúra érdekel, muszáj kipróbálnod a 66-os-t, lehetőleg egy Harley-n persze. Elképesztő hely, olyan mintha egy filmbe csöppennél, ahol te vagy a főszereplő.
Végül pedig a meglepetések netovábbja, Dél-Afrika érdemel szót, ahol a növény- és állatvilág, valamint az emberek mind-mind egyedülállóan különlegesek. Ha kedved tartja, bármikor mehetsz két-háromezer kilométert úttalan utakon, vagy ötvözheted ezt a Johannesburgtól Fokvárosig tartó szakasszal, ahol megtapasztalhatod Dél-Afrika „fogyaszthatóbb” kiadását. Ez utóbbit én csak Kertek Útjának hívom, mivel nem kell attól tartanod, hogy a semmi közepén találod magad, mégis lenyűgöző környék. Nincs mese, Afrika hihetetlen élményt nyújt, tényleg kihagyhatatlan.
- Mi a helyzet a helyi konyhával? Van olyan ország, ahová csak az ízek, illatok miatt térnél vissza?
- Talán meglepő, de az ételek szinte semmilyen szerepet nem játszanak az utazásaim során. Talán legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni az igényeimet, hogy ha nem leszek beteg a helyi kajáktól, az nekem már megfelel.
- Hogy érzed, mennyiben változtatott meg a folytonos utazás? Másként tekintettél a világra, miután egyre nagyobb és nagyobb szeletet ismertél meg belőle?
- Nagyon egyedül vagy, ha ezer mérföldeket motorozol, s különösen igaz ez, amikor bajba kerülsz. Persze van velem egy forgatócsoport, de ez mit sem változtat azon, hogy muszáj elvegyülnöm a helyiek között, megnyílnom feléjük, és együttműködni az ottani közösséggel. Minél több országba jutok el és minél több emberrel találkozom az út során, annál inkább úgy gondolom, hogy nem kell mindent elhinned, amit arról az újságokban vagy az interneten látsz. Nagy általánosságban azok az emberek, akikkel találkozol az utazás során segítőkészek és jó szívvel fogadnak. Persze akadnak rossz arcok, ez elkerülhetetlen, mégis, mikor megérkezem valahová, a többség együtt érző, kedves, segítőkészen köszönt. Csak javasolni tudom a nézőknek, hogy utazzanak, lehetőleg motorral, és a saját szemüknek higgyenek, s ne pedig a híreknek. Már csak azért is, mert ahogy egyre többet látsz és tapasztalsz, úgy változtat meg téged is az utazás - napról-napra teljesen átformál.
- Milyen terveid vannak, mit szeretnél csinálni a következő néhány évben?
- Izgatottan várom, hogy mi jön ezután, hisz' sosem áll le a munka, most is három ötleten dolgozunk éppen. Nagyon szeretném beutazni Izlandot, mind aszfalton, mind terepen, hiszen ez egy páratlanul látványos hely. Régi vágyam parttól partig keresztülutazni Kanadán, ami hatalmas kihívás, legalább 7-8000 kilométer, de muszáj megcsinálnom, egyszerűen ragaszkodom hozzá. A harmadik egy vagy két európai út, talán Franciaországba vagy Spanyolországba. Ez utóbbi különösen érdekes, elvégre a könnyen elérhető országokon keresztül megmutathatjuk a nézőknek, hogy az otthonunk közelében is lehet felejthetetlen kalandokat találni.